A tájfutás egy rejtett sportág - nehéz látványossá tenni az erdőben eltűnő futók küzdelmét. Nem véletlen tehát, hogy nemcsak jómagam gondolkoztam el a tájfutás népszerűbbé, láthatóbbá tételén idestova öt éve, hanem régóta foglalkoztatja ez a probléma a sportág klasszikusait a skandinávokat is.

Egy új ötlet, néhány lelkes tájfutó és az Ericsson cég támogatása eredményezte a Park World Tour létrejöttét. Miről is van szó?

Idén nyáron elkezdődött egy négy részből álló versenysorozat, melyben a világ legjobb tájfutóit hívták meg városi parkokban zajló rövid, gyors versenyekre (percenkénti egyéni indítással). Ezeken az eseményeken a nézők és a TV kamerák közelről, "kézzelfoghatóan" láthatták, élvezhették a sportágunk lényegét. Igazi tájfutóversenyek voltak ezek: a gyors futás mellett a tájékozódás, a magas szintű koncentrálás jellemezte őket. Az igen gyors tempó közben bizony lehetett hibázni, és a pontonkénti részidőket tartalmazó eredménylistából is kiderült, hogy itt az 5-10 másodperces keverés már súlyosnak számít.

Van, aki játéknak tekinti - nem ez az igazi -, de a résztvevők komolyan vették, a rendezők szintúgy. A szervezők pedig a világbajnokságokon sohasem látott mértékű pénzdíjakkal honorálták a helyezetteket (fordított világ?).

"A célunk az volt, hogy megnöveljük az érdeklődést és a sportszerető közvélemény ismereteit a tájfutásról, főleg a tömegtájékoztatáson keresztül" - mondta Anders Vestergard a Park World Tour szervező bizottságának vezetője.

Tény az, hogy a négy helyszínen nagyon izgalmas küzdelmek zajlottak. A helyszínek a győztesek felsorolásával:

06.13. Vasa,Finnország
    Jörgen Martensson  SWE
		Gunilla Svard		SWE

07.20.  Laxa, Svédország
		Jurij Omelcsenko	UKR
		Marlena Jansson		SWE

07.31.  Oslo, Norvégia
		Rudolf Ropek		CZE
		Reeta-M. Kolkkala	FIN

10.29.  Prága, Csehország
		Rudolf Ropek		CZE
    Lucie Böhm   AUT

Az összetett győztesek Reeta-Mari Kolkkala és Jörgen Martensson lettek a világbajnokokkal és világbajnoki helyezettekkel teletűzdelt mezőnyben, alkalmanként 20 férfi és 20 nő, akik között egy alkalommal Oláh Kati is ott volt. Martensson nemcsak mint kétszeres világbajnok vett részt a PWT-on, hanem egyik kezdeményezője és szervezője is a sorozatnak. Sportágunk ilyetén módon való népszerűsítésétől nem titkoltan azt is várják, hogy megkönnyíti az olimpiai műsorra kerülést. Sue Harvey, az IOF elnöke is ezt hangoztatta, habár a nemzetközi szövetség nem vesz részt a PWT szervezésében.

Ezen összefoglaló után saját élményeimmel folytatnám. Úgy kezdődött, hogy Dosek Toncsi szólt: "Düdü, rendeznünk kell egy edzést egy tájfutó csapatnak, akik Prágán keresztül jönnek az őszi Spartacusra. A Margitszigeten csináljuk, mert azt kérték, hogy park-tájfutás legyen." Mire kitűztem a pályát kiderült, hogy nem edzés lesz, hanem verseny, egy sereg világbajnok indul rajta, öltöző kell, a külsőségekre is ügyelnünk kell, legyen pofás, mert a TV, újságírók jönnek, az Ericsson hozza a díjakat. No lett is volna két hetünk a szervezésre, de kiderült, az egyikünknek még Prágába is el kell menni, mert ott lesz a Park World Tour utolsó futama, döntője, három nappal a mi versenyünk előtt. Ekkor hallottam először erről a kezdeményezésről, úgyhogy a villám-tájfutás elindítójaként, mégis mintegy véletlenül csöppentem bele az eseményekbe.

Elutaztam Prágába, nemcsak azért, hogy nézelődjek, hiszen versenyt rendezni talán mi is tudunk, de a speciális tapasztalatokon túlmenően a fő szponzor Ericsson szervezőgárdája a jövő évi PWT sorozat terveiről is tárgyalni akart, mivel az egyik helyszínként Budapestet tervezik (mobil telefonjaik egyik komoly piacaként). 1997-ben nyolc verseny közül négy Skandináviában lesz, a többi: Csehország, Budapest, Graz, Velence.

A prágai rendezők kitettek magukért. Versenyükre még külföldről is érkeztek nézők: P. O. Bengtsson csapata egy nagy busszal. Nekik és a hazaiaknak délelőtt egy másik parkban volt egy előverseny, melyen magam is részt vettem. A pálya 2 km 22 ellenőrzőponttal 1:5000 méretarányú térképpel, nagyon élvezetes kellemes futás az őszi fák között, egészen a 15. pontig, ahol két egymás utáni átmenetben oda-vissza átfuttattak minket egy igazi, mély, fekete mocsáron. Egy városi parkban!!! Az új futócipőmben ... Hogy igazi tájfutóversenyen érezzük magunkat. Győztes egy x-edik svéd 12,31 perccel.

Az igazi Park World Tour futam a világsztárokkal 14 órakor kezdődött. A versenynek a prágai vásárterület és főleg a mellette levő Stromovka park adott helyet. A vásárterület legszebb részén a Krizsik szökőkútnál helyezkedett el a rajt, a cél, az átfutó és a befutó pont. Körben lépcsők, teraszok, középen a szökőkút rendszer. Először bemutatták a résztvevőket, majd a lányok, befutásuk után pedig a fiúk rajtoltak percenként. Mivel a park "nyitva állt", a lányok után sétáltam, lássuk a pályát, milyen érdekességeket kínál. Az eleje nagyon könnyűnek látszott, messziről látható az első pont, a későbbiek már rejtettebben helyezkedtek el, sőt hirtelen meredek hegyoldalban kellett kapaszkodni. Mire idáig értem elment a 20. rajtszámú utolsónak indult hölgy is, így visszafelé kanyarodtam, ahol a pálya későbbi szakaszait is megtaláltam. Nagyon ötletesen, és hogy a nézőknek minél nagyobb izgalmat okozzanak, egy sekély tavon is átvezették a pályát: egy kis szigeten volt a 12. pont. A nézőközönség különösen akkor hördült fel óriási hangerővel, mikor egyik-másik résztvevő, nagy igyekezetében, hasra vágódott a térdig érő iszapos vízben, kattogtak a fényképezőgépek, surrogtak a kamerák.

A pálya légvonalban 4200 m 16 ellenőrzőponttal. Győztesek: Ropek 16,21 perc, L. Böhm 19,34. Gondoljátok meg, mit kellett ezért futni! Martensson 13 másodperccel maradt le, ezt az időt a 14 pontnál vesztette el.

A befutóponthoz érkezők részidejét figyelve a hangosbemondó a cél körül csoportosulókat tájékoztatta a verseny állásáról. Befutás után rögtön eredményhirdetést tartottak ünnepélyes külsőségek között, ami nagyon látványosra sikerült. A szökőkút rendszer változatos érdekes játéka váltakozó színekkel, zenével felejthetetlen műsort nyújtott. (Nagyon kell igyekeznünk jövőre, hogy mi is emlékezetest alkossunk.)

Még el sem kezdődött a ceremónia, amikor a rendezők a frissen kinyomtatott és sokszorosított eredménylistákat osztották - minden ponton részidőméréssel. Ezt a tavaly a németországi Világbajnokságon is használt Regnly elektronikus versenyzőkarton tette lehetővé, melynek kiértékelése valóban csak pillanatokig tartott. Aznap a cseh TV-ben is szerepelt a PWT tájfutóverseny, a másnapi sportújság címlapján pedig Martenssont láthattuk, amint "motorcsónakként" vízfelhőt spriccelve halad át a tavon.

Azt hiszem igazuk van a szervezőknek, kell ez a versenyforma, hogy közel hozzuk a tájfutást a sportkedvelőkhöz, így ismerhetik meg a legjobbakat és az ő küzdelmükön át magát a sportágat annak szépségeit, érdekességét. Persze nem lennénk tájfutók, ha nem lenne ilyen alkalmakkor is valamilyen formában "nézők versenye", amelyen bárki érdeklődő is elindulhat. Hiszen mi tudjuk jól: ezt a sportot igazán csak belülről lehet megismerni.

Hegedűs Zoltán

Vissza a Tájfutás 1996/6 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!