Iszonytatóan nehéz , különösen akkor, ha ennek a barátnak az egész élete azt bizonyította, hogy nem csak élni szeretett, hanem szerette az életet.

Amikor angyalbőrbe bújtatták, elvittem neki a rétsági kaszárnyába - ő kérte, nekem jutott eszembe? - a középkori világvándor diákok, vagabundok, iszákos kispapok verseinek, dalainak gyűjteményes kiadását, a "Carmina Buráná"-t. Ez a kötet segítette át az ugyancsak nem rá szabott katonaéveken. Ettől kezdve ahányszor csak találkoztunk, mindig fújtuk - ő fejből, én a kötetből - "In taberna quando sumus", azaz míg kocsmában jól időzünk...":

"Iszik emez, iszik amaz,
iszik derék, iszik pimasz,
iszik szőke, iszik barna,
iszik tudós, iszik balga.
Bizony hatszáz pénz is kevés
mikor jól megy a vedelés..."

De ennek a középkori kocsmanótának van egy sora:

"Minket  rágnak minden népek,
mért maradtunk mi szegények..."

S ez más dimenziót ad a tivornyadalnak, mert arról szól, amiről a búcsúbeszédekben nem esett szó: Iván és Erdély, Iván és a Kárpát-medence...

Már nagybeteg volt, amikor elvittem neki ajándékba a "Carmina Burana" új, bővített kiadását. Forgatta, lapozgatta, olvasta s néhány nappal a halála előtt is tudott örülni az európai irodalom talán legéletvidámabb fejezetének.

"Hívságok hívsága
s mindennek hívsága
csupán az ember-állat,
lakója e világnak:
minden a nap alatt
malom módján halad,
mert minden forgandó itt,
valami szétzúzódik
valami élni támad,
s hullani kell valahánynak,
de ki lelkével gondol,
Isten házában trónol..."

Ha ez igaz, s én hiszem, hogy igaz, akkor azt is hiszem, hogy Skeci majd valahol az Úristen közelében, talán egy flaskával a kezében, mosolyogva, természetesen fogja mondani, mint a Roham utcában, mikor hajnalban, délben, éjszaka örömünkkel, gondjainkkal, néha nem is mindig teljesen józanul beugrottunk Hozzá, felvertük álmából: Szia, sziasztok!

Engelmayer Ákos emlékezése

Vissza a Tájfutás 1996/6 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!