Park World Tour: 96-os év új versenysorozata sportágunk népszerűsítése érdekében. Parkfutás, azaz többnyire technikailag egyszerű, viszonylag nyílt terepeken, városi parkokban a civillizációhoz közel zajló "tájfutás". Ennél fogva jórészt fizikai felkészültséget igénylő, valamint komoly koncentrációt a rövid, pörgős pályák miatt. Mindez nem más, mint a már ismert villám tájfutás egyéni, percenkénti indítással. És miért ez az idegen hangzás: "Park World Tour"?

Mert nemzetközi szinten zajló eseménysorozatról van sszó: a világ legjobb tájfutói vesznek részt rajta - meghívásos alapon - valamint világszerte különböző nagy vározokban kerül megrendezésre. Az idén Finnország, Svájc, Norvégia és Csehország adott otthont a rangos eseménynek, melynek nem kisebb szponzora akadt, mint az Ericsson cég. A versenysorozat záróakkordjaként a keret (állandó résztvevők) a prágai futam után Budapestre utazott, hogy "levezessen" a Margitszigeten.

"Levezessen" - nem minősítő célzattal, csupán azért írom, mert a magyarországi futam eredménye már nem számított az összetett versenybe és tulajdonképpen "főpróba" jellegű volt. Dosek Ágoston és Hegedüs Zoltán mindent elkövetett annak érdekében, hogy egy hirtelen jött ötletet pár nap alatt majdnem tökéletesen megvalósítson és hogy a főpróba jól sikerüljön.

Jól sikerült. A versenyzők jól érezték magukat, a pálya kitünő volt és mindenki elégedetten távozott.

A lényeg mégsem jött össze. A futókon, a kis rendezőgárdán, beleértve a pontőröket is és az éppen sétálgató kismamákon és szerelmeseken kívül nem sokan látták a versenyt. Bár én kicsábítottam a csoporttársaimat és úgy láttam még páran rajtam kívül elhozták nem-tájfutó ismerőseiket, de összességében nem ők jelentették a tömeget.

Ezen kívül láttam egy TV kamerát és egy riportert is, akik csapatmunkában összehoztak egy korrekt egypereces közvetítést a Duna TV-n.

Leginkább mégis azokat sajnáltam, akik a hétvégi Spari Kupán panaszkodtak, hogy nagyon szívesen megnézték volna a versenyt, esetleg elindultak volna az azt követő nézők versenyén, de nem tudtak az eseményről.

Ludvig Ági említette, hogy egy-két napilapban hirdették a parkfutáést, de például hirdethettük volna az Interneten, hiszen azt nagyon sokan olvassák.

A másik nem elhanyagolható probléma a hangulatteremtés. Trón Viktor személyében remek közvetítőre találtak a rendezők. Viktor angol tudása révén direktben kommentálta az eseményeket. A várakozás perceit ügyesen kitöltötte azzal, hogy rövid interjukat készített a futókkal. Bizonyára még jobb munkát végzett volna, ha információk állnak rendelkezésére a külföldi versenyzőket illetően, és esetleg zenével színesíthette volna a programot.

Meglátásom szerint a főpróba ettől eltekintve jól sikerült, a hibákat pedig majd korrigáljuk jövőre, élesben a hivatalos magyarországi futamon.

A pályáról és az eredményekről

3.310 m, elhanyagolható 8 m-es szintkülönbséggel és 18 ellenőrzőponttal. Rövid volt, pörgős és egyszerű, mégis mint azt én is bizonyítottam, lehetett aprókat hibázni. Ám ha valaki jól akart szerepelni, nem engedhette meg magának, hogy hibázzon, és főleg jól be kellett melegítenie.

Nőknél a 16 indulüóból 6 idegen légiós nagymenőnek jutottak a legjobb helyezések, de a remélt győzelmet mégis kétszeres világbajnoknőnk, Oláh Katalin szerezte meg 14.13-as remek idővel.

Férfiaknál Rudolf Ropek cseh versenyző 12.15-öt szakított, és így 8 mp-cel megelőzte Kisdomát, viszont mindketten maguk mögé utasították Jörgen Mortenssont, aki 12.28-as idővel a harmadik helyet szerezte meg.

Úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes lesz jövőre nagy odafigyeléssel, tökéletesre rendezni ezt a versenyt, ha támogatókat és több érdeklődőt akarunk megnyerni sportágunknak. Ez ugyanis, mintahogy már említettem, egy nagyon egészséges módja annak, hogy a tájfutás nagyobb méreteket öltsön, fejlődjön, és egyre több ember életében váljon központi szerepűvé.

Kesztyűs Szilvia

Vissza a Tájfutás 1996/6 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!