Idén augusztus 8 - 13 között 29. Alkalommal rendezték meg a katona tájfutók világbajnokságát. A Szentpétervári seregszemlén - a tavalyi szünet után - Magyarország is képviseltette magát. Kis csapatunkat Vass Tibor és Szabó Gyula vezette, a nyelvi nehézségek leküzdésében Veres Tamás a Bólyai János Katonai Műszaki Főiskola testnevelő tanára segített, míg a 25 ország versenyzőivel Mitró Zoltán, ifj. Vass Tibor, Domán Gábor, Garda Árpád, Kovács Gábor és jómagam vettük fel a versenyt.

Oroszországba augusztus 6-án indultunk Ferihegyről. Az indulás előtti kellemetlenségeket leszámítva - útlevélprobléma, gépkésés - az utazásra nem lehetett panaszunk, mivel a MALÉV gépen a Business Class utasai voltunk. A repülőn bőséges ellátásban részesültünk, ehettünk, ihattunk amennyit akartunk. (A menü a következő volt: lazacpástétom garnélarákkal, csirkemellfilé burgonyakrokettel és rizskörettel, sajt, desszert). Akkor még nem sejtettük, hogy legközelebb a visszaúton fogunk jóllakni. Közel két órás repülés után érkeztünk meg szentpétervári repülőtérre, ahol a szervezők már vártak minket. A világbajnokság központja egy katonai testnevelési egyetem volt, itt szállásolták el a küldöttségeket. A szálláskörülmények nem tértek el egy világverseny normáitól, talán csak az ágyak szélessége volt kisebb a megszokottnál. Az étkezésről sajnos már nem lehet elmondani ugyanezt. Itt látszott, hogy az ország nincs a legjobb gazdasági helyzetben. Szerencsére a boltokban már mindent meg lehetett kapni, így a napidíjunkból megfelelő minőségű és mennyiségű élelemhez jutottunk. Persze nem kevés pénzt kellett otthagynunk a boltokban, mert minden nagyon drága volt (pl.: egy tojás kb. 100 Ft, egy hamburger kb. 250 Ft).

Mivel mi egy nappal korábban érkeztünk a versenyre, így volt időnk szétnézni Európa harmadik legnagyobb városában (csak Moszkva és London előzi meg), ahol rengeteg látnivaló várja a turistákat. Csak néhány a nevezetességek közül: Nevszki sugárút, Admirális, Ermitázs, Szmolnij, Izsák Székesegyház, Mars mező, Puskin város, Peretburg és természetesen a világ egyik leghíresebb hajója az Auróra. Ha valaki végig akarja nézni az összes látnivalót, akkor annak bizony több napot kell erre szánni. A városnézéshez választható a csatornákon közlekedő vízitaxi is. A műemlékek mellett van még két nevezetessége Szentpétervárnak. Az egyik a fehér éjszakák, amiről mi már lekéstünk, de még így is este tíz óra után néztük a naplementét a tengerparton. A másik látványos dolog hajnali két óra után van, mikor felnyitják a Néva hídjait. Ez külön menetrend szerint zajlik, s a hidak felnyitása után rögtön megjelennek az átbocsátásra váró hajók.

A verseny hivatalos része a terepbemutatóval kezdődött. Bizony ez az edzés arra volt jó, hogy megtudjuk, hogy milyen terep nem lesz a versenyen. Persze ez csak utólag derült ki. Sajnos nekem ezen a napon egy kellemetlen élményben volt részem. Saját magamon próbálhattam ki, hogy hol is tart az orosz orvostudomány, mivel az egyik fogam letört, s megmaradt részt ki kellett húzni. Szerencsére nem volt semmi gond, így jó" emlékekkel hagyhattam ott 12 dollárt a maszek fogorvosnál. Mire visszaértem a laktanyába, már gyülekeztek a csapatok a megnyitó ünnepségre. El kell ismerni, az oroszok még mindig nagyon értenek ezek megszervezéséhez. A közel kétórás megnyitó után kaptuk kézhez a másnapi selejtező kartonjait és a rajtlistát, aminek böngészése közben néhány ismert nevet is felfedezhettünk: Thomas Buhrer, Dominik Humbel, Vladimir Kozlov, Prokes Tomas, valamint a hazai versenyekről már ismert Mikhailov Alexandr és Nina Vinnitskaya. A selejtezőben 168 férfi és 47 női versenyző indult, ahonnan a férfiaknál 64 fő jutott a másnapi döntőbe. A selejtezőt egy futamban bonyolították le oly módon, hogy a pályák az 5. pontig megegyeztek, majd ott kétfelé váltak, s az egymás után percenként induló futók ellentétes sorrendben teljesítették a két kört. A pálya 11 km hosszú volt, 22 ellenőrzőponttal. A terepről azt lehet elmondani, hogy jellemzően fenyő volt, részletgazdag domborzattal, jelentősebb szintkülönbség nélkül. A futást nagy aljnövényzet, s egy-két helyen mocsár nehezítette. A döntőbe csak Vass Tibi került be a selejtezőben elért 35. helyével, míg mi másnap a B döntőben folytathattuk a versenyt. A selejtezőn eredményei: Kovács Gabi - 102, Mitró Zoli - 118, Domán Gabi - 148, Garda Árpi - 152, én - 72. A selejtező volt egyben a csapatverseny is, ahol a 17. helyet szereztük meg.

A döntőre annyit változott a terep, hogy több lett a mocsár. Az A döntő résztvevőire 14,5 km-es pálya várt, míg a B döntősöknek csak 8,6 km-t kellett teljesíteni Az egyéni verseny végeredményét a két nap összetett eredménye határozta meg, így Vass Tibi hiába lett a döntőben 29., végeredményben a 32. helyen zárta a versenyt. Kovács Gabi a 39. helyen került a B döntőbe, s az ott elért 36. helyével az összetettben a B döntőben a 35. lett. A többieknél ezek a számok: Mitró Zoli 54-79-66, Domán Gábor 84-88-79, Garda Árpád 88-91-82, én 11-66-39.

Egy nap pihenő után következett a váltó napja. A terep jelentősen nem változott, csak a térkép méretaránya lett 1:10000, mivel még így is nehezen volt ábrázolható a domborzat. Minden ország két 3 fős váltót indíthatott a 9,2 km-es pályán. Itt csak a 31. helyet sikerült megszereznie a Vass Tibor - Mitró Zoltán - Gerzsényi Zsolt összetételű váltónak, míg a másik váltónk nem ért el értékelhető eredményt.

A verseny során mindenki megtett minden tőle telhetőt, de az csak ennyire volt elég. Azt azért figyelembe kell azt venni, hogy mindannyian munka mellett készültünk - már ha tudtunk készülni, egyikünk sem járt még ilyen skandináv jellegű terepen, míg az ellenfelek között sokan hazájuk válogatottjának tagjai, s a mezőnyben voltak világbajnokok és világbajnoki helyezettek.

Összességében elmondhatom, hogy ismét sok élménnyel lettünk gazdagabbak, s tapasztalhattuk, hogy Oroszország-ban még mindig kedvelik a magyarokat.

Reméljük jövőre ismét találkozunk, Spanyolországban !

Gerzsényi Zsolt

Vissza a Tájfutás 1996/5 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!