Nagy izgalommal vártuk a válogatott következő versenyét a Jièini 5 napost. Augusztus 4-én, kicsit késve indultunk el.

Szinte egész úton esett az eső, elég lehangoló volt, de a kocsiban remek hangulat uralkodott. Buda úr szerint, ahol ő fölveri a sátrát, ott esni fog. Szerencsére nem így történt! Szép időben tölthettük el ezt a pár napot.

A szállásunk Sobotkán volt, Jièintől 11 km-re. Elég sokat kértek a szállásért, ráadásul az volt a legrosszabb, hogy a zuhanyozóban csak 10 percig volt meleg víz.

Hétfőn terepbemutatóra mentünk, úgy tűnt, a bója megtetszett a környékbelieknek, mert rögtön az elsőt elvitték emlékbe. A táj jellegzetes szikláiból csak csekély ízelítőt kaptunk a terepbemutatón, s még Rumcájsszal sem találkoztunk. Este kártyáztunk, s néha ránk pislantottak az olaszok, miért kiabálunk (kent-kupé, szőrös bunkó).

(Rumcájsszal Jièin híres pirostetős tornyában berendezett kiállítóteremben sikerült végre találkozni - könyv illusztrációkon. Kiderült róla, hogy arcvonásait rajzoló mesterétől, Radek Pilártól kölcsönözte - a szerk.)

Volt két szülinaposunk is, Hugi és Ata (Farkas Zsuzsa és Tóth Attila). Megleptük őket egy-egy lufival, és fagyitortával. (Ebből ugyan nekik nem túl sok jutott)

A többi este a mellettünk lévő kempingben szült a zene, s egyik este három pocakos népdalokat énekelt. Versenyek után mindig kerestünk magunknak valami elfoglaltságot. Sétálgattunk a hatalmas homokkő szilák között. és gyönyörködtünk a táj szépségeiben. Bevettük Trosky várát és a gigantikus méretű homokkő szikla-parkot., a Cesky rájt.

A versenyekről: a rajtidők nem mutattak túl sok változatosságot. Pl. 1. és 3. nap 47-re, 2. és 4. nap 152-re indult egyik társunk. Az első napi pálya a futóknak kedvezett, nem sok szinttel és villámgyors emberekkel. Cseri (Cserpák Zsolt) F 18-ban győzött, kb. 70-en voltak a kategóriájában. Az esti első napi eredményhirdetésen a rendezők nemigen jutottak szóhoz a kolompunk hangjától.

A második napi terepen szintén gyorsasági pályát kaptunk, s még mindig nem láttuk a homokkősziklákat, Rumcájszról nem is beszélve. E nap sikere: Gyulai Tomi 3. helye.

A harmadik nap sprint pályák vártak ránk, 2-3 km-esek, 250-300 m szinttel. Ez nemcsak fizikailag, de technikailag is keménynek bizonyult. A negyedik nap végre megjelentek az igazi homokkősziklák, és technikailag még nehezebb terepek.

A rajtban szigorúan ellenőrizték a cipőket, Kotit (Kottmann Dezső) és Atát kizárták. Mráz Janó és Kiskese (Molnár Attila) megúszták. Az ötödik nap rajtja ugyanott volt, mint az előző nap, a homokkövek ugyan azok, és mégis mások.

Összességében az első 10-ben Cseri és Gyulai Tominak sikerült beverekednie magát, az igen népes mezőnyökben. A többiek helytálltak, és mindannyian gazdag tapasztalatokkal tértünk vissza. Reméljük, jövőre ugyanitt!

Farkas Gabriella és Gyalog Zsuzsa

Vissza a Tájfutás 1996/5 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!