A Senior OB. és a vele párhuzamosan rendezett Pécsi ősz céljában rémhírek kaptak lábra, mi szerint egy senior női versenyzőt motoros bőrkabátos huligánok rémisztgetnek az egyik pont közelében. ő ijedtében nem merte megfogni a pontot és a verseny feladására kényszerült.

Ezek után a Rendezőség markos legényei rendőri erősítéssel kivonultak a tett színhelyére, megelőzve a további atrocitásokat és versenyfeladásokat. A "tetthelyre" érve meglepő irányba kezdett tisztulni a kép. A huligánok léteztek, de nem motorosok és bőrkabátosok, hanem a versenyterepen keresztül vágva a célba tartó tájfutók voltak. Hőseink annyira megörültek (megőrültek), hogy jó helyen járnak, hogy hangerejükkel nem bírva "válogatott" szintű poénoktól keserítették az egyébként nem senior, de női versenyzőt, aki nem ismerte fel bennük a Főiskolás VB-n is rajthoz állt futót. Az "intelligens atléták" beismerték tettüket, így rendőri közbeavatkozásra nem került sor, de ez az esemény kérdéseket ébresztett bennünk.

Kitől is kell félni az erdőben?

Az erdei vadaktól nem kell félni normális körülmények között.

Az erdőben kiránduló turisták nem jelentenek problémát (legföljebb a rendezőségnek egy-egy hazavitt bójával).

Az igazi problémát a város széli erdők jelentik, ahová a hajléktalanok gyakran beveszik magukat. Bár külsőségeik visszataszítóak, szerencsétlenségük ritkán párosul agresszivitással. Leginkább a Bőrkabátos, erejükkel nem bíró, unatkozó srácoktól tarthatunk, akik lassan rendszeres vendégei az ilyen erdőknek és gyakran intelligenciájukat hangerejükkel pótolják.

Valószínűleg ezek fordulhattak meg a pontra igyekvő "áldozat" fejében és az utóbbi évek néhány esete, amikor a futók sajnos tényleg egy-egy őrült áldozatává váltak. Ezek után teljesen érthető, hogy jobbnak látta kihagyni a közelben lévő pontot és a cél felé vette az irányt.

De mi történik, ha egy kisgyermek kerül ebbe a szituációba?

Lehet, hogy egy életre elrettentik a tájfutástól, valószínűleg őt nem nyugtatja meg a célba érve, hogy csak néhány versenyző volt, a kicsikben okozott stressz sokszor egy életre szól.

Valószínű, hőseink fejében nem fordultak meg ezek a gondolatok. Ha már olyan szerencsénk volt, hogy nem volt tele az erdő rossz arcú emberekkel, legalább mi tájfutók ne okozzunk egymásnak felesleges félelmeket, a Rendezőségnek felesleges gondot.

OKÉ KESÉK?

Viniczai Ferenc (ellenőrző bíró)
Lovasi Katalin (pályakitűző)

Vissza a Tájfutás 1996/5 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!