Wiener Neustadt adott otthont az idei osztrák ötnaposnak. Gottfried Tobler a verseny elnöke hét tájfutót kért segédrendezőnek a klubunkból. Így adódott, hogy bepillantást nyertünk egy másik ország versenyrendezési stílusába, szokásaiba, a verseny szervezettségébe.

A Bécsújhelyi tájfutásról annyit érdemes megemlíteni, hogy 8-10 éve még gyerekcipőben jártak rendezésben és versenyzésben egyaránt, tőlünk kérdezgették, hogy hogyan csináljuk, most van mit tanulnunk tőlük. A rendezők a helyi Maria Theresia katonai akadémia egyesületéhez tartoznak.

A versenykiírást már egy évvel korábban osztogatták Európa nagy versenyein (ez nálunk nem divat), 1400 - an igent mondtak és nem bánták meg. A versenyzők nagy részét két középiskola udvarán ideiglenes kempingben, tornateremben, ifjúsági hotelben szállásolták el. A megnyitóra smarnipartival csalogatták a közönséget.

Terepválasztásuk tökéletes volt, öt különböző jellegű terep. Milyenségükről azért szólok, mert kiválóan hasznosíthatók a későbbiekben edzés vagy edzőtábor céljából. (ezeken kívül több mesés áfonyás, fenyveses, technikás erdő van a közelben, melyeket korábban javítottak) Bécsújhelytől valamennyi terep 15 perc autóval, kivétel 2. nap 30 perc. 1. Nap (Großer Jöhren Wald ) Maria Theresia erdő érdekessége, hogy nincsenek szintvonalak a térképen mivel olyan sík, szép tiszta ültetett fenyves. 2. Nap (Mönichkirchen Hartberg) alpesi terep sok mocsárral, süppedékeny, áfonyás talajjal. 3. Nap (Seebenstein Bergschloß) igazán kitettek magukért a rendezők ezen a napon főleg látványban, a célt Seebenstein-i várnál a rajtot egy másik legendás helyen Törökoromnál építették fel. Meredek, markáns oldalak, sziklaképződmények jellemezték a terepet. 4. Nap (Markt Piesting) ezt a térképet magyarok készítették, lapos hegytetővel, finom domborzatú oldalakkal találkoztunk. 5. Nap (Katzelsdorf) rengeteg metsződés, tiszta erdő, helyenként "magyaros" aljnövényzettel. A verseny gördülékeny, frappáns lebonyolítását nagyban segítette a technikai háttér és a katonaság (3 terepjáró, 2 kisbusz, 2 nagyteherautó, 1 nagybusz, 3 hatalmas katonai sátor, sorkatonák). Ilyenkor szembetűnő igazán, hogy milyen kár, hogy a katonaság segítsége nálunk már szinte elérhetetlen. Az öt különböző célt könnyedén felépítettük, gyorsan magas komfortot hoztunk létre a praktikus szerkezetekkel. (pl. egyszerűen, gyorsan építhető katonai sátrak, falapokból pillanatok alatt székek, asztalok hajlíthatók ki)

Észrevételek: már korábban megfigyeltem és itt is érvényes volt, hogy nagyon jól tábláznak. A feladat felelőse tervet készített korábban, hogy hova fognak táblákat rakni. Csak oda raknak jelzést ahova kell és ott egyértelmű, igényes táblákat. Ez apróságnak tűnik, de a magyar versenyeken ebben van mit fejlődnünk. A rajtokban frissítési lehetőséget biztosítottak. A rajt előtt egy táblán lerajzolták a rajt felépítését vázlatosan, sőt a versenytérkép egy kis a rajtot magába foglaló darabkáját is megmutatták. Célba érkezéskor szinte mindenkit név szerint köszöntöttek. Értékelésük, bár nem gyorsabb mint a nálunk megszokott "füles" megoldás, de jobbnak tartom - kategóriánként egy - egy lapon sorbaren-dezve teszik ki az eredményeket, majd kb. 15 percenként frissítik. Előregyártott, több évig használható táblákat, feliratokat használnak. Praktikus eszközeik vannak pl. a dobogó megfordítva dobozokká alakul át. A stekk náluk egy kék színű ruhaszalag, jó abban, hogy nem látszik kilóméterekről mint nálunk, de felvezetéskor és bontáskor sem lehet észrevenni. Első nap H 21A kategóriában kódhibát vétettek.

Összességében végig a jó szervezettség érvényesült, a feladatokat hozzáértő emberek kapták pl. a pakolást, sátorállítást nem gyerekek hanem rátermett felnőttek végezték.

Elszomorított és megdöbbentett néhány magyar résztvevő viselkedése. (Akinek nem inge .....) A kempingbe mindenki megértette, hogy az autóval csak addig lehet bennmaradni, ameddig kipakolnak. Volt, aki ezt felszólítás ellenére sem fogta fel, helyette égtünk. A parkoltatás is a mi dolgunk volt, utólag úgy érzem talán nem is véletlenül, mivel akiknek el kellett magyarázni a táblák és terelések ellenére, hogy mit tegyenek vagy főleg, hogy mit ne, azok a honfitársaink voltak. Ugyanis nekünk a legjobb, legárnyékosabb, legközelibb helyek kellenek és ha ott nem lehet parkolni vagy felborul a rend sebaj, magyarok vagyunk!?

Horváth Pál

Vissza a Tájfutás 1996/5 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!