Az erdő sokoldalú felhasználásának egyik területe a közjóléti cél: rekreáció, túrázás, sport. Fontos, hogy az erdészek ismerjék a felhasználó igényeit is, hogy a szolgáltatásuk minél tökéletesebb legyen.Az erdei sportok űzéséhez együttműködés szükséges az erdő gazdái és a használóik között (utalnék Spiegl János cikkére 1994. 12. old.).

Az erdész sport versenyszerű terjedése a sífutással kezdődött 35-40 éve a Schwarzwaldban, hirdetve azt, hogy sífutás jobban kíméli a környezetet mint a lesiklás, mint hogy a felvonók környezetidegenek, valamint a tömeg nem koncentrálódik egy viszonylag kis területre. Évente rendeztek sífutó majd biatlon versenyeket, mivel a lövészet sem áll távol az erdő gazdáitól. Ezek a versenyek egyre népszerűbbek lettek, majd nemzetközivé nőtték ki magukat Jövőre lesz a 30. "Európai Erdész Északi Síversenyek" néven ismer erdésztalálkozó.Túl azon,hogy ezek igényesen rendezett, nagy létszámú (1000) korosztályos éles küzdelemben zajló sportversenyek, a szakmai értékük sem elhanyagolandó hiszen a rendező országnak gondoskodni kell szakmai programokról is, valamint a baráti beszélgetések során sok hasznos tapasztalat cserél gazdát. Magyar csapat 10 éve vesz részt ezeken a találkozókon melyeken még őszintén él az egykori olimpiai eszme, hogy "nem a győzelem hanem a .." ezért nem is kell szégyenkezni a dobogós helyezésekben oly szegény eredményeink miatt.

Évek során született meg az ötlet, hogy hiszen a nyári erdőben is él egy sportág,melyet szintén népszerűsíteni kellene az erdészek körében. Az első magyar erdész tájfutó versenyt 1988-ban Sopronban az erdészképzés bölcsőjében rendeztük meg Azóta egyik másik erdőgazdaság vagy lelkes erdész tájfutó felvállalja rendezést és színvonalban igyekszik túlszárnyalni mindig az előzőt. A résztvevők között sokan vannak akik a soproni egyetemen barátkoznak meg a sportággal s noha a sors eltávolította őket a versenysporttól, de ezekre a találkozókra évről évre eljönnek.és az egykori ellenfelek ma is ádáz csatákat vívnak. Az esti összejöveteleken előkerülnek a diákévek legendái és persze az Alma Máter elmaradhatatlan nótái. Az idei pannonhalmi találkozónak a Kisalföldi Erdőgazdaság RT volt a gazdája. Több mint 150 már praktizáló és leendő erdész versenghetett.A rendezők gondoskodtak arról, hogy a verseny után felülnézetből, térképi nézőpontból is megtekinthessük a rejtekadó erdőt és környékét a péri reptérről felszállva egy 20 perces sétarepülésre .

Az erdészek tájfutó találkozói sem maradtak országhatárokon belül.Három éve rendeznek Európai Erdész Tájfutó versenyeket. Idén vett rész először egy 20 fős magyar csapat a svédországi Smoland tartomány Trolebo nevű erdészeti központjában megrendezett versenyen ahol 10 ország közel 600 versenyzője (vagy erdésze). A csapatunk tagjai részben aktív, részben alkalmi tájfutók voltak. A négy napos versenyprogram első eseménye a terepbemutató volt amelyen egy tipikus svéd terepet (köves, úttalan, mocsaras.aprólékos domborzatú "nem látni a fától az erdőt" növényzetű) kínáltak a rendezők, mellyel kissé megriasztották csapatunk egy részét Ehhez képest a klasszikus egyéni verseny nagyon kedvezményes terepen zajlott,azt csupán a szakadó eső nehezítette. A térképen piros sraffozással jelölt területeket vagyis a belépni tilost (legelők, művelt területek ) a pályák elkerülték, de a biztonság kedvéért helyenként le is kerítették. Meglepetésre három kategóriában születet magyar győzelem (H19 Vajda Kolos; D40 Horváth Magda; D45 Cser Borbála és Spiegl Máté az ifi kategóriában bronzérmes lett ).

A második nap a szakmáé volt, választható értékes programokon gyarapították tudásukat az erdészek. A váltó mindig egy izgalmas színfolt. Gyors pályákat terveztek, jól lehetett követni a verseny állását. Az ifi fiaink megnyerték a mix váltók sorában első.második helyeket szereztünk nagyjaink F21 18 csapat között hatodikok lettek a szenior fiúk a 12 helyen végeztek.

Elindult egy folyamat, egy barátságos versenysorozat amely ma már nemzetközi. Egy szakmának mégpedig a sportágunknak helyt adó természeti környezet szakértőinek kínáltuk fel tájfutást azzal a céllal, hogy megértésben,kölcsönös kompromisszumok árán tervezhessünk olyan pályákat, melyek alkalmazkodnak az erdő törvényszerűségeihez. Az az erdész környész vagy vadász aki már részt vett tájfutó versenyen bizonyára pontossaban fogja tudni,hogy melyik területet kell tiltani és melyiket nem, mint az, aki csak hírből hallott valamit a tájfutásról Aki ismeri saját tapasztalatából is a sportág hatását az erdőre az az erdővédelmével összhangban a versenysport igényeit is megbízhatóan ki tudja elégíteni.

Cser Borbála

Vissza a Tájfutás 1996/5 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!