Veterán VK, ahogy én láttam

Spanyol Veterán VK, ahogy én versenyeztem.
...... azaz, ahogy szerettem volna versenyezni, de ahhoz edzeni kellett volna. Így utólag azt mondom, hogy a részvétel nagyon fontos volt, hiszen 35 ország mintegy 3000 versenyzője volt ott Murciában, egy délspanyol városban, ami a verseny központja volt. Itt volt a jelentkezés, a nyitó és záró ceremónia és sok sok szállás, pl. a tornatermi is. Hajlamos vagyok arra, hogy a dolgok jó oldalát lássam és ez maradjon meg bennem. Ezért a döntő napját is tompábban fogom leírni, mint ahogy az a valóságban volt. Persze amíg odáig eljutottunk egy hét eseményeiről szeretnék beszámolni mindazoknak, akik szerettek volna eljönni. Amikor az indulás gondolata érlelődött bennem nem sokat tudtam a spanyol tájfutásról.
Többen is álruhában indultunk, mert nem az egyesületünk nevezett. Engem pl. az angol barátaim segítettek. Így azt hiszem 15-en voltunk ott magyarok.
Én a különc, repülővel mentem Barcelonáig, az ott élő tájfutó barátaim segítségével rövid városnézés következett, majd este felszálltam a végcél felé menő vonatra. Klimatizált tiszta szép volt a kocsi és egy fülkében egyedül utaztam, így egész éjjel tudtam aludni a lenyitható üléságyon. 1 órával a megérkezésem előtt felébredtem, megreggeliztem és 7.30-kor leszálltam Murciában. Kissé csalódtam az időjárásban. Azt hittem, hogy ott délen végre meleg lesz, a sok magyar hideg után, a hőmérő 7 fokot mutatott. Ezután két nap városnézéssel és várakozással telt. Angol barátaimmal vasárnap estére beszéltem meg a találkozót a versenyközpontban.
Amíg várakoztam végigélveztem a tömegek érkezését buszokkal Észtországból, lakókocsikkal Anglia és Franciaországból és a japánok különbuszát idegenvezetővel és sok száz alikantei rendszámú bérautót. A versenyzők nagy része ugyanis oda érkezett repülővel és ott béreltek kocsikat. Az én barátaim is így érkeztek meg értem vasárnap este. A mi szállásunk 70 km-re délre egy tengerparti földnyelven volt, csodálatos közvetlen tengerparti lakosztályban. Innen indultunk nap mint nap a versenyekre sötétben.
Hétfő április 8. Edzés. A térkép jó volt és a terep hasonlított a selejtező terepére. Belekóstolhattunk a déli melegbe, 30 fok, tikkasztónak éreztünk.
Kedd április 9. I. Selejtező. A terep nekem nagyon tetszett, sok vízmosás, patakmeder, a talajt kő borítja, és a domborzat változatos. Talán a Vértesre emlékeztető. A meleg nagy, amikor futunk, de mindenhol lehet inni (rajtban, terepen, célban).
Szerda április 10 II Selejtező. Ugyanannak a terepnek a másik oldala, a cél azonos. Jól megépített és nagyon látványos minden. Több száz rendező egyenruhában.
Csütörtök szünnap. A tengerparton heverészünk és majdnem megfagyok. A vízbe nem lehet bemenni mert, jéghideg. Péntek április 12. a döntő napja. Az én kategóriámban W50-ben vagyunk a legtöbben 168-an. Az első 80 került az A-ba a többiek a B döntőbe. Nekem sikerült az A-ba bejutnom. Korán rajtoltam és egy teljesen más szúrós növényzettel borított barátságtalan terep fogadott. Kevés támpont és a dús növényzet alá rejtett pontok voltak jellemzőek. Egy pont kifogott rajtam. Sok időt töltöttem el a pályán, vérző sebekkel, teljesen elcsüggedve mondtam búcsút a spanyol terepnek.
Azért persze voltak győztesek, akik leküzdötték az akadályoat, de általában nem azok akik, a selejtezőn a legjobbak voltak. Az én angol barátnőm is vezetett a két napi selejtező után és elvérzett a döntőn, van ilyen.
Összességében a rendezés, a narancsligetek illata, a kék ég, a remek, korrekt térképek, a látványos légibemutatók, a narancs és citromárusító sátor, a sok nemzet fiatalos, sportos alkatú, vidám veteránjai, mind érdekessé és színessé tették a versenyt.
Aki látja ezt a korosztályt, így nagy tömegben, megállapíthatja, hogy nem is olyan borzasztó dolog megöregedni közöttük. A legidősebb kategória a 90 volt 1-1 indulóval. A tízzel fiatalabb 80-asok már többen voltak. Le a kalappal, mondanánk mi magyarok. Jó volt ott lenni és versenyezni. Az eredmény elhanyagolható.
A nyitó és záróünnepélyről nem írtam, mert az angol barátaim nem mentek el, mivel velük voltam autóban és lakásban, nem mehettem el külön, pedig jó lett volna. Állítólag nagyon látványos és spanyolos volt.
A verseny időpontja nagyon jó választás volt, mivel Murciában ezen a héten volt a húsvét utáni tavaszköszöntő fesztivál. Utcai sátrak, zenekarok és mindenféle kulturális műsor.
A verseny után a buszos magyaroktól elbúcsúztam és másnap reggel vonatra ültem. A vonat légkondicionált, TV, jó filmekkel, reggeli, újság és a látvány. Este a barcelonai ismerősökkel halvacsora, majd másnap repülővel haza. Közben itthon lement a Postás kupa és nem jött el a tavasz igazán.
Ezután a verseny után az az érzésem, hogy mi magyarok képtelenek lennénk egy ilyen nagy versenyt megrendezni. Nagyon sok minden kell ahhoz, hogy ilyen sok induló eljöjjön és jól érezze magát. Beszélgettem rendezőkkel is és sok érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb.
A következő hasonló veterán Világkupa Amerikában lesz (Mineapolisban). Lehet kezdeni gyűjteni a pénzt, de ha oda nem is jutunk el még ennyien sem, akkor 1998-ban Csehországban Novy-Bor rendezi a következőt. Oda jó lenne nagyobb létszámmal és jó szervezéssel elmenni.

Cser Krisztina

Vissza a Tájfutás 1996/3-4 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!