A világbajnokságot közvetlenül megelőző időszakban lehetőség lett volna a hivatalosan meghirdetett edzőtáborban gyakorolni, de mi magyarok nem éltünk vele. Ezt anyagi megfontolások (rendkívül drágán meghirdetett tábor), más jellegű kötelezettségek (a résztvevők némelyike még felvételizett a kérdéses időszakban) továbbá szakmai megfontolások is indokolják. Három éve nagy csapattal teszteltük a környező és az edzőtáborozásra kijelölt terepeket, és arra a következtetésre jutottam, hogy hazai terepeken is fel lehet készülni a támasztott követelményekre. Ezen kívül nagyon tartottam tőle, hogy valamelyik versenyzőnk gyomorrontást kap, és ez esetleg két VB szereplést is tönkre tehet. A junior VB csapat gerince, összesen 6 fő ugyanis a Főiskolás VB-vel folytatta a sorozatot, számukra két hét alatt így két világverseny jutott! Azok a nemzetek akik részt vettek az edzőtáborban, panaszkodtak a nomád körülményekre, majd a versenysorozat végén azt mondták, hogy a terepek fő jelle-gükben hasonlítottak ugyan (mindenütt lomberdő, jó futhatóság, gyakori meredek hegyoldalak, amelyek oldalában jól vagy kevésbé felismerhető teraszok nyújtottak lehetőséget nagyobb sebességű átmenetek teljesítésére, helyenként aprólékos domborzat), de a VB terepek, és azok közül is a klasszikus számé sokkal nagyobb technikai felkészültséget igényelt.

A magyar futóknak is meglepő volt a klasszikus terepe (bozótos és technikailag nehezen megoldható mocsaras, buckás terepszakaszán túl jól kitervelt átmenetei a hegyoldalakban könnyen párhuzamhibához vezettek). A mieink gond nélkül tájékozódtak a rövidtávú terepén, és sajnos a kelleténél több hibával a váltóversenyen. A hazai terepek közül a Hamvaskő, Gesztesvár, Csinger-völgy emlékei villanhattak föl a futókban. A terepbemutató rendkívül meredek hegyoldalai (Vitányvár), és az omlós horhosfalak (Taszári dombok) mellé domborzatilag részletgazdag területek csatlakoztak, (Dörgő-hegy). Ekkor a zömében jól futható, aljnövényzettől mentes szálerdő is ígéretessé tette a jövőt számunkra.

Említést érdemel, hogy hosszú évek óta nem vettünk részt teljes csapattal a junior VB-ken, de ezúttal a szövetség 6 lányt és 6 fiút utaztatott. A versenyzők a meghirdetett válogatóversenyek alapján kerültek a csapatba, az utolsó pillanatban (4 órával az indulás előtt) kellett a tartalék helyen jelölt Vereszki Tibornak belépnie a junior mezőnyben kiemelkedő eredményeket elérő Vajda Kolos helyett, aki betegsége miatt nem vállalhatta a részvételt. Rosszabbul járt a női csapatunk, mert Tokaji Mónika bokája a terepbemutatón megrándult, ezért csak a váltóversenyen állt rajthoz hősiesen, majd hazatérve begipszelték a lábát.

"Kis Doma, Nagy Király"

mondták róla versenyzőtársai a rövid távú versenyek után. Az első versenyszámban 113 hölgy, és 165 fiú versenyző teljesítette a pályát, 33 országot képviselve. A nagy létszám, és az országok többségének akarata ellenére (tavaly megszavaztatták a csapatvezetőket, de mégsem változtattak a kiírt szisztémán) a mamut mezőny egyperces indítási idő-közzel rajtolt, és egy selejtező nélküli futás döntötte el a címek sorsát. Számunkra ezúttal is kedvezően, ennek ellenére a libasoros szisztéma helyett a kétfutamos VB mellett tesszük le a voksunkat!

A jól futható szálerdőben a meredek falú völgyek és az aprólékos domborzati idomok egyaránt próbára tették a versenyzők kondicionális és tájékozódási képességeit. A nők mezőnyében nagy örömet szerzett Fey Enikő (Románia) megérdemelt győzelme a hazaiaknak. őt a svédek sztárja, A. Björk követte a dobogón. A 3. helyezett orosz Morozova csak 14 mp-cel futott jobbat a mi Lubinszki Marikánknál, aki az előkelő 4. helyet szerezte meg. őt esélyesek sora követi a listán, másodperces különbségekkel. „Ma ennél jobban nem tudtam volna futni, elégedett vagyok teljesítményemmel, nagyon örülök a sikernek"- mondta Marika. A mieink közül még Kesztyűs Szilvi eredménye dicsérhető, 28. lett. A többiek első VB-jükön megilletődötten versenyeztek. Hecz Kati (94. helyezett) sorsát pl. egy 30 fokos elhúzás már a rajt után megbélyegezte. Szigethy Á. 64. Benedek V 81. helyezést ért el. Nagyon fontos rutint szerezni nagy versenyeken, a megszokottól eltérő stresszállapotban. Számukra többek között ezt is szolgálta az itteni rajthoz állás!

A férfiak versenyében Molnár Z.(79.) és Farkas D.(48.) a középmezőnyben végeztek. Az első VB-jén futó Molnártól ez jó, de a tavalyi VB-on az élmezőnyben végzett (akkor 10. volt) Farkas méltán volt elégedetlen magával. Sárecz L. 51 hellyel jött előrébb a tavalyihoz képest és a 20. helyezésnek örülhetett. Vereszki a mezőny egyharmadát tudta megelőzni, így lett 109.! Laki B. "mellényúlt" egy pontnak, ezért kizárták.

Kisdoma a mezőny végén rajtolt, tavalyi kiemelkedő szereplése okán mindenki az ő babérjait szerette volna megszerezni. ő azonban ismét magabiztosan versenyzett, és biztos győzelmével bizonyította klasszisát. "Jobban tartottam a vereségtől, mint amennyire a győzelemre vágytam. Technikailag minden jól sikerült, belülről azt éreztem, hogy jobb kondícióban is lehetnék!" A nyilatkozat végére egy válasz kínálkozik: hát igen, minden relatív!

Nagyon igényes terepen hazai győzelmek

A klasszikus távú versenyen kettős román győzelem született. Fey Enikő elsősége más nemzetközi eredményei és mutatott formája alapján teljesen megérdemelt, ugyanakkor az ismeretlen Olaru győzelme vaskos meglepetés! Két társa, a nálunk is ismert Grecu és Dorobantu is a legjobb nyolc közé került. Ezen túl azonban az élmezőny kiegyensúlyozottságát jelzi, hogy sok nemzet fiataljai osztoznak az élmezőny helyezésein. A kiegyensúlyozottság azonban nem mondható el a teljes mezőnyre, a nőknél 2, a fiúknál 3 órát meghaladó idők is jócskán találhatók a listán, és bizony sokan adták fel a versenyt, több mint harmincan! Ezt elsősorban az magya-rázza, hogy a győztes idők a rövid távú versenyhez hasonlóan ismét hosszabbak lettek az előírtnál. Ezen túl tudni kell, hogy országonként és nemenként 6-6 fő állhat rajthoz. Nem minden ország képes hat igazán jól felkészült versenyzőt rajthoz állítani, bár utaztatásukat és részvételüket finanszírozni tudja. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a részvétel alapvető feltétele a felzárkózásnak, a lépéstartásnak!)

Az IOF törekvése az, hogy minél több fiatalnak adassék meg a lehetőség nagy világversenyen történő részvételre. A "libasoros" sprintversenynél már utaltunk az ebből adódó fonák helyzetre, a klasszikus számban valamivel kedvezőbb a helyzet. Itt 2 perces indítóközzel vágnak neki a pályának a futók, nemzetenként döntve arról, ki melyik "harmadban" indulhat. (1-2-3. sorsolási csoport) Ebben a szisztémában kiszámíthatatlan az időjárás hatása az eredményekre, általában az esélyes versenyzők a harmadik csoportban futnak, elsősorban az esetlegesen kialakuló csapások kihasználása érdekében.

A bevezetőben már említettem, hogy a kevés tapasztalattal rendelkező versenyzőket "sokkolta" a klasszikus verseny terepe. Még a tiszta erdőkben való haladás is biztos domborzatolvasást igényelt, helyenként pedig igen aprólékos tér-képolvasásra volt szükség. Az idők elsősorban a nehezen futható bozótos szakaszok domborzati és vízrajzi labirintusában váltak maratonivá.

A hölgyek között Lubinszkinak nincs szégyenkeznivalója a 17. helye miatt, bár ennél jobbra számított maga is, nehezen találta a kontaktust a tereppel. Kesztyűs három bosszantó, koncentráció-kiesésre visszavezethető hibáját siratta a célban, ezekkel csak az 54. helyre tellett. A 101 befutó közül a többiek egymáshoz közeli helyezéseket szereztek, Hecz 70., Szigethy 73., Benedek 77. lett.

A férfiaknál Domonyik sok kis hibát vétett a pályán, de azok nem szakmai hiányosságokra vezethetők vissza. Egy-szerűen bal lábra kelt aznap föl, őt is meglepte a terep, így elveszett az a pozitív attitűd, ami elengedhetetlen a komoly, ellenfelekkel szembeni érmes helytálláshoz. 9. helyezése mégis nagy fegyvertény. Az első csalódást később reális értékelés követte, s ez Doma utóbbi megjegyzésében oldódik föl: ..."de jó, hogy a rövidtávon sikerült megvédeni címemet!" Sárecz Lala több, mint 100 értékelhető versenyzőt, tudhat maga mögött, Domától 10 percre lemaradva (ez a korábbi erőviszonyok alapján várható ekkora pályán) és a többi magyar fiút 10 perccel megelőzve ért célba. 41. helyezése előrelépés a tavalyihoz képest, ugyanakkor a rövidtávú 20. helyet követően mutatja a felkészülési kihagyásokat (sérülés és egyetem), illetve technikai edzések, szükségességét jelzi. A legifjabb versenyzőnk, Laki Balázs 76. helyével kiköszörülte a sprint csorbát, állhatatos felkészüléséről, jó kondíciójáról és ezzel egyidőben tapasztalatlanságról téve tanúbizonyságot. őt minimális hátránnyal 81.-ként követte a listán Farkas D., akitől a hazai eredményei alapján ennél többet reméltünk. Tudtuk persze azt is, hogy teljesítménye hullámzó. A csapatba az utolsó válogató alapján bekerült Molnár Z. a 99. lett a 142 értékelhető befutó közül. Vereszki Tibornak még nagy falat volt az aznapi pálya, közel két és fél órás idejével a 120 helyezésért dolgozott meg.

Férfi váltónk lemaradt az élmezőnyről, a lányok viszont újra a legjobb nyolc között

A nagy indulólétszám miatt (nemzetenként 2-2 váltó) rendkívül izgalmas versenyek zajlottak. 55 férfi és 47 női csapat vágott neki a pályáknak. Ezúttal a győztes időkkel sem volt baj, így pörögtek az események. Első futóink közül Farkas D. és Laki B. együtt érkezett a célba, de sajnos érmes esélyeink ekkor már elszálltak a férfi versenyben, mert 9 perc hátrányunk volt az élmezőnyhöz képest. A lányoknál a fiatal Hecz K. 11. helyen érkezett célba, és ezzel csapatunk versenyben volt a pontszerző helyekért. Szigethy Á. a mezőny végén váltotta a 2. csapatunkat.

Minden váltóversenyen a kezdő pozíció különleges lelki, idegi terhet ró a futókra, a taktikus futásnak, a helyzetfelismerésnek rendkívüli szerepe van. A hazai versenyeken a klubok legjobb versenyzői (a válogatottak) többnyire befutó pozícióban küzdenek klubjukért, ezért korlátozottak a felkészülési lehetőségek erre a feladatra. Válogatott szempontból kívánatos lenne, ha kezdő specialisták felkészítésére nagyobb figyelmet fordítanának a klubok is. (Ez a törekvés a váltóversenyeztetésen túl a felkészülés során a tömegrajtos szakaszos edzéseken ölthet formát.)

A 2. futók között nagyon bíztunk a tavalyi ezüstérmes Sárecz futásában, de sajnos kétszer is hibázott, a 10000-es térképen túlfutott a pontjainál, és ezért lecsúsztunk a középmezőnybe. Molnár Z. nagyobb hibák nélkül, de lassabban haladt, és így a két fiú váltónk ismét szinte egyszerre váltott. Domonyik G. a harmadik futók között kiemelkedő időt futva (43,17) a nem lebecsülendő 12. helyre hozta be váltónkat! Vele párhuzamosan Vereszki az elvárásoknak megfelelően versenyzett. A férfi világbajnokságot hármas szoros befutóban meglepetésre a csehek - akik az egyéni versenyekben gyengébben szerepeltek - nyerték meg a szlovákok és a svájciak előtt. Az egyéni versenyeken váratlan eredményeket felmutató román fiúcsapatot még a második váltónk is megelőzte !!!

A lányok versenyében 2.-ként futó versenyzőink, Kesztyűs illetve Benedek közepesen futottak. A 2. váltásnál a finnek álltak az élen, de Fey Enikő két egyéni aranya után befutóemberként itt is bizonyította különleges képességeit és újabb aranyat nyert Románia váltójában! Mégis fájdalmas arccal közeledett a célhoz, s mint utóbb kiderült meniszkusz sérülést szenvedett. A csehek orvos-specialistája rögtön felajánlotta segítségét, így Enikő másnap a csehek buszával Prágába utazott lézerrel elvégzett operációra, ahelyett, hogy a Főiskolás VB-re jött volna.

A női mezőnyben a jobbik csapatunk 3. futója Lubinszki remekelt, az ötödik idővel érkezett a célba, és ezzel több év után a női csapatunk ismét pontszerző lett, a 8. helyen végzett. Tokaji bokasérülésére fittyet hányva, a 2. csapat befutóembereként elfogadható idővel teljesítette a távot.

Második csapatainknak azért nincs helyezési száma, mert a hivatalos VB értékelésbe csak a nemzetek jobbik csapatai számítanak bele!

A jövőről

A versenyeket követő technikai megbeszélésnek éppen ez volt az egyik témája:

- javaslat van arra, hogy mindkét nemzeti váltó számítson bele a VB eredménybe

- másik (többségében támogatott) javaslat, hogy legyen selejtező a rövid szám előtt

- harmadik eldöntendő kérdés, hogy az elhúzódó rajtoltatás kiküszöbölésére, a világkupákon, és a korábbi VB-ken alkalmazott szisztémákhoz hasonlóan lehessen helyeket szerezni az "A" döntőbe, akik ide nem férnek be "B" döntőben indulnának

- orosz javaslat van esetleges "nyílt ifi EB" megrendezésére

Döntéshozatalra nem volt joga a jelenlévőknek, de információkat gyűjtött az IOF ellenőrzőbíró. Remélhetőleg figyelembe veszik a többség óhaját kifejező szavazatokat, mert érdekes, egymástól eltérő, több esetben furcsa vélemények hangzottak el.

Egy apró rendezési momentumra szeretném még a kedves olvasó figyelmét felhívni! Előfordult a Világbajnokságon, és erre már hazánkban, Magyar Bajnokságon is volt példa ezévben, hogy olyan pontot helyeztek ki a rendezők a terepre, amelyiket egyetlen futónak sem kellett a pályája teljesítése közben megfognia. A versenyszabályzat ezzel kapcsolatosan nem foglal állást (a Főiskolás VB-n pl. a délutáni pontok kint voltak a terepen a klasszikus szám alatt, de erről mindenki tudott). Azt a megoldást a magam részéről azonban "balkáninak" nevezem, ezúttal nagyon is rossz értelemben: amikor egymás közelében, hasonló alakzatra helyeznek el ilyen célzottan "megtévesztő" pontot. Mi sem bizonyítja ezt a megtévesztő törekvést jobban, mint az, ha a kódok egymás közelében emígy vannak párban: 146-149, 146-156, avagy 59-95. A tájékozódás nehezítésének ez a módja, amíg nem kap jóváhagyást, szerintem a sportszerűség határát súrolja. Nem volt véletlen a szakaszkombinációs váltók bevezetésének idején az a megrökönyödés és ellenállás, amit a "röhögő fejek" kihelyezésével értek el akkoriban a rendezők. Mindenesetre fel fogom vértezni tanítványaimat az ilyen praktikák ellen, de jobban érzem magam "skandinávos" miliőben!

Végülis egy fényes, duplázott aranyat hozott haza Kisdoma, és megríkatott a hozzátartozó himnusszal néhány ott élő magyar ajkút. Mi meg újra meghatottan énekeltünk a nemzeti lobogónk felvonása alatt. Marika 4. helye nagy fegyvertény, és a női váltónk 8. helye is évkönyvbe illő eredmény.

Ezen túl a jövőre nézve a legfontosabb eredmény, hogy egy jó szellemű, összetartó gárda vett részt a felkészülésben és a versenyen. Merem remélni, hogy a most szerzett élmények minden résztvevőt és rajtuk keresztül majd sporttársaikat is a nemzetközi mezőnyhöz illő magas színvonalú edzésmunkára ösztökélik.

Köszönöm minden edzőnek, sportvezetőnek és a futónak az elvégzett munkát, és további sportsikereket kívánok.

Dosek Ágoston, szövetségi kapitány

Vissza a Tájfutás 1996/3-4 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!