Pénteken reggel 6 órakor indultunk egy Ford mikrobuszszal, Gera Tibiéknek már fél 5-kor kellett útrakelni Szegedről.

Az utazás fárasztó volt, délután kettőre érkeztünk meg Klagenfurtba. Hosszas keresgélés után találtuk csak meg a szállásunkat. Faházakban aludtunk, 2 és 3 ágyas szobákban.

Délután bemelegítő edzést tartottunk a város melletti edzőterepen. Előtte megkaptuk az új bozótruháinkat, s nagyon örültünk neki. Edzés után megvacsoráztunk és elmentünk a Wörthi-tóra vizibiciklizni.

Másnap eljött a verseny napja, s izgatottan indultunk ki a terepre. 11 ország ifjai csaphattak össze az erdőben: Oroszország, Németország, Svájc, Franciaország, Litvánia, Ukrajna, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Ausztria és Magyarország. Ez a nap sokunknak nem kedvezett. Többen apró hibákon csúsztunk el, vagy nem figyeltünk eléggé, vagy nagyon izgultunk. Sajnos dobogós helyezést ezen a napon nem sikerült elérnünk, de Friedrich Gabi és Makrai Évi nagyon jót futottak, Gabi 5, Évi 7. helyezést ért el. Az eredményhirdetésen az első hatot sorolták fel, és minden kategóriában a győztes országának himnuszát hallgattuk. Kér, hogy a miénket nem játszhatták el. Az eredményhirdetés szépen sikerült, s utána mentünk vacsorázni. Hosszú sorban kígyóztak a versenyzők a vacsira várva. Sajnáltuk azokat, akik több, mint egy órát vártak éhezve. Ezután következett a "zokni-party". Cipó nélkül lehetett csak táncolni.

Vasárnap meg egy harci feladat várt ránk. Csapatunk megpróbálta összeszedni magát, Düdü és Gera Tibi tanácsait megfogadva. A váltóban kimagaslóan jót futott Zsebeházy Eszter és Cserpák Zsolt. Mind a ketten csak fél-fél percet kaptak a legjobbtól. A női 16-os váltónk elhozta a bronzérmet. A kétnapos pontversenyen a 7. helyen végeztünk. Az eredményhirdetés után elindultunk haza. A verseny utáni tapasztalataim:

A terep technikás és nehéz volt, a futást nehezítette, hogy a hatalmas viharok fákat tekertek ki és az egész erdő, még az utak is néhol, teli voltak kidőlt fával. A terepet áfonyás borította ez nem gátolt annyira a futásban. Sokat hibáztunk, de ezen lehet segíteni, hiszen sokan izgulás és figyelmetlenség miatt rontottuk el.

Remélem jövőre ismét elmehetünk az ifi EB-re, Franciaországba és sokkal jobb eredményeket érnünk el, s felcsendül a magyar himnusz is.

Farkas Gabriella

Vissza a Tájfutás 1996/3-4 tartalomjegyzékhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!