A tél diktálta az edzéstervet

Gántra hívta meg Gera Tibor az edzőbizottság vezetője az utánpótlás válogatott keret tagjait március 2-6. között, az idei első közös edzőtáborba. A sokáig tartó hó miatt már éppen azon töprengett, hogy lefújja az egészet, ám végül mégsem tette:
- Egyáltalán nem bántam meg, hogy megtartottuk az edzőtábort, mert így megismertem a válogatottakat személyese közelebbről is. A fiatalok bemutatkoztak, elmondták sportági céljaikat. Mindegyikükkel különkülön elbeszélgettem. Az edzésnaplók átnézése és a szóbeli információk alapján nem nagy örömmel állapítottam meg, hogy egykét kivételtől eltekintve a többség edzésmunkája igen kevés. S ez nem az edzők hibája, hanem a sportolóké, akik nem használják ki az edzéslehetőségeket, vagy nem hajtják végre az edzéseket.
A felkínált edzőtáborozási lehetőséget a következő sportolók használták ki: F 18: Cserpák Zsolt, Kottmann Dezső, Krasznai Zsolt, Mráz János, Vajda Zsolt, Vörös Endre, Zsebeházy Zsolt, F 16: Dedinszky Imre, Gyulai Tamás, Less Áron, Meichl Márton, Sprok Bence, Tóth Attila, Vizi Tibor, N 18 Farkas Gabriella, Tóth Zsuzsanna, N 16: Bíró Alma, Farkas Zsuzsa, Zsebeházy Eszter, Makrai Éva, Kóczián Ágnes. Távol maradt: Friedrich Gábor, Friedrich Orsolya, és Hecz Katalin. A válogatásra aspiráló kereten kívüliek is eljöttek: s a 21 kerettag mellett kilencen éltek e lehetőséggel.
A tábor levezetésében Gera Tiboron kívül - aki sízés közben eltört, műtött megcsavarozott kulcscsontjával jött el Gántra - két edző, a székesfehérvári Páhy Tibor és e cikk írója vett részt.
Technikainak szánt edzőtábor lévén a legközelebb lakó Páhy Tibor még is szervezett egy halom pályát, de mikor az első napon nekiindult kirakni, csak 4 pontig jutott, ám azokat is gyorsan leszedte a terepet borító, szinte minden lépésre lábközépig, vagy térdig beszakadó hó nemhogy a futást, de még a járást sem tette lehetővé. A technikai tábor így változott kényszerűségből fizikaivá, s még annak sem volt igazán ideális. A már 3 napja ott edzőtáborozó MEAFC tájfutói is csak néhány dózerrel letolt úgyahogy futható utat tudtak ajánlani Kőhányáspuszta felé.
A megérkezés utáni első edzésen ezért azt a feladatot adta a szakágvezető, hogy próbáljon mindenki futásra alkalmas terepi utakat keresni, s azokat a kapott domborzati fázisra berajzolni. Alig egy-két ilyet sikerült felfedezni a metsző, jéghideg északi szélben.
Vasárnap délelőttre is ez a feladat maradt, időre edzésterjedelemmel. Normális futómunkát azonban csak országúton lehetett végezni. Délután ilyenre került sor a Csákvár felé vezető, gyér forgalmú úton 2-4 x 2000 méteres résztáv formájában. Az edzést levezető két edző Gera és Kovács az időeredményeket látva egybehangzóan állapította meg, rengeteget kell még dolgozni egy fizikailag is ütőképes utánpótlás válogatott beéréséig....
Másnap délelőtt egy felmérés jellegű hosszú futás után sem változott alapvetően a véleményünk. A lányok és a "kisfiúk" egy 13, a nagyobb és a hosszútávú OB-ra készülő serdülő legények egy 20 km-es kört futottak országúton. Ezt az edzést eleve többen nem is vállalták a kerettagok közül, mondván, hogy nem tudják végigfutni (!), illetve nem bírja a lábuk a betont, avagy sérülésre hivatkozva. A helyenként hófúvásban, erős, jeges szélben nem is volt leányálom a futás, de ki lehetett bírni. Eléggé megviselte viszont a társaságot, így délutánra csak egy rövid, könnyű, átmozgatás szerű edzés maradt. No meg az asztal melletti térképezés, ha már a terepen nem lehetett.
Még az első este kapott mindenki egy nem túl nagy térképsarkot az egykori Kőhányáspuszta "lepedőből". Ezen kellett a kategóriájuknak megfelelő pályát tervezni 3 nap alatt. A jeligés pályakitűző versenyt értékelő Páhy-Kovács edzőpáros nem volt túlságosan elragadtatva a színvonaltól, még a legjobbnak ítélt pályákban is akadt kivetnivaló. A győztesek: F 14: Gyulai Tamás (Széchenyi DSK), F 16: Less Áron (Zöld Sportok Clubja), F 18: Mráz János (NYVSC), N 16: Bíró Alma (MOM), N 18: Tóth Zsuzsa (Fabulon).
Elméleti edzésekre egyébként minden este sor került, Páhy Tibor híres feladatgyűjteményét használva, főleg az útvonal választásokra, pályaelemzésekre téve a hangsúlyt.
Kedden délelőtt ragyogó napsütésben ugyan, de változatlan hidegben könnyű terepi futással regenerálódott a társaság a délutáni dombrésztávos edzésre. A csákvári országút elején egy 300 méteres emelkedőt küzdöttek le (visszafelé kocogva), 5-10 darabos ismétlés számmal. Páran ezt az edzést képtelenek voltak végigcsinálni, de a többség derekasan küzdött.
Az utolsó este az értékelésé, jutalmazásé lett a fő szerep. A hosszzúfutás legjobbjai cukrászsüteményt, a pályakitűzési verseny legjobbjai Páhy Tibor által felajánlott könyveket kaptak.
Gera Tibor a következőképpen értékelte az utánpótlás válogatott általa első ízben vezetett közös edzőtáborát:
- Más sportágakban hasonló korú fiatalok lényegesen többet edzenek és nemcsak válogatott szinten. Aki komolyan veszi a tájfutást - és a legjobbaktól mi mást várhatnánk - annak többet kell edzeni, össze kell tudnia egyeztetni az iskolai tanulmányait - mert össze lehet -, a sporttal. Az ebben a korban kihagyott edzésmunka nem pótolható. Szeretném, ha a mostani kerettagok közül többen majd felnőtt korukban is az élmezőnybe tartoznának, de ahhoz már most meg kell fogniuk a munka végét. A csak tehetségből "kirázott" eredmények az idősebbek között már egyre ritkábbak. Ezért az idei ifi EB-re kiírt válogatási elvekhez tartom magam, de a jövőben, ha továbbra is vállalom ezt a megbízatást, az edzőtáborozási munkát is figyelembe fogom venni a válogatásnál. Dícsérőleg említem a mostani edzőtábori munkáját a következőknek: Farkas Zsuzsa, Zsebeházy Eszter, Gyulai Tamás, Mráz János, Vajda Zsolt, Vörös Endre, Less Áron. Tisztában vagyok vele, hogy az alatt a pár nap alatt nem lehetett teljes és reális képet kialakítani valamennyi, de a benyomásaim a tapasztalatok alapján születtek.

Kovács Attila - ZSC

Vissza a Tájfutás 1996/2 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!