SÍTÁJFUTÓ VB '96
Lillehammer, Norvégia február 19-25.

Nagy izgalommal vártam az utazást és a versenyt, amire az elmúlt egész évben készültem. Úgy 13 hónappal ezelőtt, amikor elkezdtem a sítájfutást, nem is gondoltam arra, hogy ott lehetek majd Lillehammerben a Téli Olimpia színhelyén.
A legnagyobb izgalmat az utazás megszervezése jelentette. Sok bizonytalanság után 2 hetes Scanrail jeggyel, vonattal vágtunk neki az útnak. Balga fejjel azt gondoltam, hogy Finnországból Norvégia már csak egy ugrás, de nem így bizonyult. Kuopioból, ahol tanulok, vonattal Turkuba, hajóval Stockholmba utaztunk. Itt a délelőttöt a Deseő családnál töltöttük és utoljára feltankoltunk hazai ízekkel. Délután 2-kor indult a vonatunk Osloba, esti átszállás után hajnali 2-kor már meg is érkeztünk a színhelyre. A rendezők által ígért autó sajnos nem várt bennünket, de szerencsére két "bennszülött", akiktől megpróbáltuk megtudni hol is van a Smestadmoen Militarkamp, elvitt minket a szállásra kocsival. Aznap nem volt semmi program, így kialudhattuk magunkat. Délután megpróbáltunk jelentkezni a versenyközpontban, de úgy tűnt a rendezők és főleg az információs központ tagjai nincsenek felkészülve a versenyzők bugyuta kérdéseire, például hol is kapunk majd enni, hol lesz a programban kiírt csapatvezetők tájékoztatója, hogyan jutunk ki másnap az edzőversenyre... Ez egy kicsit letörte a kedélyállapotunkat, hát még a naponta többszöri 30 percnyi gyaloglás a versenyközpontba, hogy ne maradjunk le semmilyen információról. Finn vélemények szerint a norvégok nem híresek a jól megszervezett versenyekről, de a kezdeti akadozások után olajozottan zajlottak a versenyek.
Az edzőverseny legfőbb célja az volt, hogy kipróbálhassuk a norvégok által kifejlesztett RENGLY rendszert, mely a kartont helyettesíti. Minden versenyző egy számkóddal ellátott műanyag "lapocskát" kap, az ellenőrző pontoknál beleilleszti egy készülékbe, ami jelzést ad a központi számítógépnek. Skandináviában egyre jobban terjed ez a rendszer, azt tervezik, hogy nemsokára kötelező lesz az itt rendezett nemzetközi versenyeken. Sok előnye van mind a versenyzők mind a rendezők számára: a gyors bélyegzés, eredmény, részidők, különböző analízisek kinyomtatása a beérkezés után, és a kartonokat sem kell külön ellenőrizni.
Mindkét egyéni távon páros indítás volt, de mivel 2 kör volt (A,B), az egyik versenyző az A körön a másik a B-n kezdte, térképcsere a stadionban. A női váltóknál 3 különböző pálya volt, a férfiaknál 4. Itt is mindenki csak kettőn ment végig, de a váltó tagjai együttesen kétszer mindegyiken. Mivel nem lehetett tudni, ki melyik pályán megy, nem volt biztos, melyik váltó tart előbbre, mert a pályák a kiírással ellentétben nem voltak egyenlő hosszúak, illetve egyenlő nehézségűek.
A dobogót a svédek uralták, megközelítve a finnek Junior VB-s 5 győzelmét, a 6 bajnokságból 4-et megnyertek, köztük a két váltót. A maradék két bajnokságot a finnek és az olaszok szerezték meg. Saját eredményeimről szólva, azt hiszem jól sikerült a verseny, sikerült a tavalyi Savonlinnai Világkupa eredményemen javítanom, a hosszútávún 46. (51 induló), a rövidtávún 49. (53 induló) lettem.
Ami az eredményeknél fontosabb, sikerült megismerkednünk a sítájfutás krémjével. Jó érzés volt, hogy örültek a magyarok részvételének és várnak bennünket a jövő évi Világkupa futamokra, legfőképpen az ausztriai és csehországi fordulókra. A sítájfutás reményei a 2002-es Téli Olimpia ügyében tovább erősödtek (a mostani VB-n 25 ország vett részt, ami feltétele az olimpiai felvételnek).
Sífutni és tájfutni szeretők, próbáljátok ki a sítájfutást, ami egy nagyszerű, állóképességet, gyors döntőképességet és nemkevésbé biztos térképolvasást követelő sport. Erre alkalmatok nyílik az Alpen Cup-on, esetleg hazai rendezésű versenyeken. Aztán ki tudja, lehet, hogy vár minket tájfutókat is Salt Lake City 2002-ben!

Urbán Katalin

Vissza a Tájfutás 1996/2 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!