Ahol az olimpia volt

Jó hóviszonyok mellett, nagy hidegben, az olimpiai sífutópályák környéki erdőkben 4 kontinens, 25 nemzet 150 sportolója először teljesítette az olimpiai részvétel egyik feltételét, a minimum 3 kontinens, 25 országos VB-t. 1992 után ismét volt magyar és romániai résztvevő is Urbán Katalin, illetve Csúcs Mónika és jómagam személyében.
A részvételi díj elég borsos volt, még a nyugatiak is sokallták, hát még mi. De szerencsére mi romániai barátainknál laktunk, s így csak a részvételi díját kellett kifizetnünk, azt is az Oslóban élő, volt sokszoros romániai tájfutó válogatott Kalamár Irma fizette ki helyettünk. Az útiköltség felét is különböző szponzorok fizették, de nekünk elég volt a másik fele is, ami így is egy személy féléves fizetését jelentette!
A VB előtti hétvégén részt vettünk két norvég kupaversenyen, melyen már ott volt szinte valamennyi VB résztvevő. Meglepetés ért, hogy tulajdonképpen milyen kevesen vannak a norvég tájfutók: egy norvég Kupa futamon - első nap - összesen 105 norvég sítájfutó indult, egyharmaduk F 21-ben, N 21-ben is csak 8 norvég volt, és egyes gyerek ill. ifjúsági kategóriában alig lézengett 2-3 versenyző. A másik meglepetés másnap ért: a norvég válogatott nem indult a versenyen, hanem klaszszikus sífutó edzést tartottak. Én aznap a koromnak megfelelő F 35-ben indultam és nyertem.
Az igazi meglepetés a VB első próbáján, a normál távon ért, kiderült, miért edzettek a norvégok klasszikusra. A pályák vonalvezetése elkerülte a széles, korcsolyázható sífutópályákat, végig erdőben haladva keskeny nyomokon kellett páros botozással menni hegyre fel, vagy le egyaránt. Ez bizony sokunkat felkészületlenül ért a tavalyi VK utáni edzés nyomán, amikor beengedtek a birkebeineri olimpiai sífutópályákra és egy fél napra kipróbálhattuk a több 10 km-es korcsolyázható sífutó pályákat. Ezen a napon a férfiaknál az olasz Nicolo Corradini megvédte a két évvel ezelőtt szerzett világbajnoki címét. A nőknél a jelenlegi legjobb sífutónők állhattak fel a dobogóra. Mi úgy szerepeltünk, ahogy állunk jelenleg a világ élmezőnyéhez viszonyítva. A vaxolást sem találtuk el a legjobban, fizikailag sem bírtuk nagyon, a pályák is nagyon megnyúltak. A férfiaknál még a győztes is 15 perccel ment többet a megadott győztes időnél.
A sprinten jött az újabb meglepetés, amikor is a férfiaknál a svéd Björn Lans nyert. A nőknél ezen a napon a finn Arja Nuolija - az utóbbi két összetett világkupa győztese - volt a leggyorsabb. Mi itt sem szerepeltünk fényesebben, mint az első nap. Ráadásul eltörött az egyik lécem is, egy keskeny ereszkedőn nekimentem egy elémtoppanó bámészkodó turistának, és egy jó kilométert kellett törött léccel megtennem, amíg az egyik pontbíró, akinek pont olyan kötése volt a lécén, mint nekem, kölcsönadta a lécét.
A váltókon kapták a legkeserűbb tablettát a hazaiak. A címvédő férfi váltójuk csak harmadik lett, az utolsó váltó Benjaminsen a vége felé előzte meg a volt bronzérmes oroszokat, akik így 4 év után ismét lecsúsztak a dobogóról. Nyertek a svédek, 13 másodperccel megelőzve a finneket.
A nőknél simán nyertek a svédek, és meglepetést okozott, hogy még érmet sem szereztek a norvégok. Mi, akiknek nem volt egész váltónk, versenyen kívül indultunk első váltóként.
A versenyek az olimpiai - 2002,. Salt Lake City - műsorba kerülés jegyében zajlottak, mindent a közönségért, a TV-ért, a szponzorokért jeligével. A TV-sek kamerái mindenütt ott voltak, még az erdőben is, és este egy fél órás élvezetes műsort sugároztak a versenyről, de egy kódolt műholdas adón, a Super Sporton. A harc az elismerésért folytatódik minden fronton. Az IOF képviselői a norvég Magne Brekke vezetésével, míg a versenyzők a tavaly alakult Sítájfutók Nemzetközi Szervezete (International Ski-Orienteering Runners Organisation, ISORO) keretén belül a norvég Vidar Benjaminsen elnök és a finn Raino Pesu titkár vezetésével. Ennek az érdekvédelmi szervezetnek, aminek nem országos szövetségnek, hanem csak versenyzők a tagjai, mostantól vannak magyarországi és romániai tagjai is.
Mindent egybevetve nagyon jó versenyek voltak, nekem személy szerint életem legjobb sítájfutó versenyei voltak. Eredményeim százalékban az elsőkhöz viszonyítva jobbak a két évvel ezelőttiekénél, de ez helyezésben mégis visszaesést jelentett. Többet fejlődtek a többiek, mint én. A rendezők mindent tökéletesen csináltak, de egy kicsit érződik, hogy már belefásultak, hogy négy év óta minden télen legalább kéthetente világbajnokságot, vagy világkupát rendeznek.
Az eredményhirdetés és a záróünnepség emlékezetesen szép volt. Ott egy 30 tagú kórus énekelve hívta a győzteseket a dobogóra, ők énekelték a himnuszukat - a norvéget nem kellett egyszer sem. Ekkor ott volt az oslói olasz nagykövet is, ő adta át Corradininek az aranyérmet. Gondolom a bankett is hasonlóan jó volt, sajnos, hogy mi azon nem tudtunk részt venni - anyagi okok miatt.

Csúcs András

Vissza a Tájfutás 1996/2 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!