Az első verseny térképen megjelölt pontjai: Balázs vendéglő (208 m), Fazekas-hegy (282 m), a budakeszi Erzsébet-szanatórium (317 m), Jánoshegyi-kilátó (529 m). Valamennyi jól azonosítható a korabeli térképen.
A második verseny szintén a Balázs-vendéglőnél zajlott le, még ugyanazon év őszén, 1925. november 15-én. Ez is első a maga nemében, mert a nők ezen indultak először, és mindjárt kettesével (ha nem párosával), természetesen rövidebb útvonallal északnyugat felé.
A férfiak pályája majdnem tükörképe az előzőének, északkelet felé terjedt ki. Pontjai: Balázs-vendéglő (keresztjel), Szalonka út 6/b, (nem Szalonta, mint az újság írta) villa melletti kút, kőfejtő, vagy bánya és lövészárok az erdő szélén, kereszt a Hidegkúti út hajlatában, Wippner-féle (nem Wágner, mint egy újság írta) nagyvendéglő a Máriaremetei úton. A női pályának csak egyik pontja ismert két fennmaradt térképről. A második verseny már az MTE turistáktól kapott térképekkel folyt le.
A versenyek krónikája eléggé ismert, legalábbis a tavalyi jubileumi verseny publikációiból. Ezúttal tehát jobban érdekelhet bennünket a versenytérképek mineműsége és a versenyterep ábrázolási sajátossága.
A terep a Budai-hegység sziklás hegyekkel, mély völgyekkel tagolt, gyéren beépült része. A versenyközpont az erdővel fedett Hűvösvölgyben épült, két évszázados múltra visszatekintő vendéglőnél, a hat generációs Balázs-család környékbeli vendéglőinek leghíresebbjénél települt. A korcsma 1838-tól kezdve a térképeken is fellelhető. A Vasquez-féle térkép másolatán W.H. (Wirthshaus) im Kühlen Thale névvel. Buda-Pest egyesítésekor magyar névvel írják a magyar térképeken (V.f., Vendéglő). Nem így a bécsi monopolizált katonai és turista célra kiadott térképeken, ahol maradt a közös írásmód. Kalmár László kedves adományából származó 1894. évi díszkiadásban megjelent lepedőnyi 75 000-esemen (Grill Károly: Budapest és környéke) is a német nevek tengerében bukkantam rá a W.H. megjelölésére. Thirring kalauzában (Budapest környéke 1900.) közli, hogy Balázs Antal vendéglős Hűvösvölgyi vendéglője télen is nyitva tart. Tegyük hozzá, azért volt kiválóan alkalmas a két téli verseny állomáshelyéül.
Kogutowicz Manó sok kiadást megért 25 000-esein végre megjelent a Balázs név is, mígnem halála után a profitéhségtől tönkrement cége az újabb kiadásokon megfeledkezett róla. A cég, a Magyar Földrajzi Intézet Rt. elnöke 1923-ban Teleki Pál gr. főszerkesztője Czakó István lett. Czakó dolgozta át a térképet, amely a kezdeti (1922-23) években még nem sok újat mutat. A régi szintvonalrajz eltűnt, a legfontosabb út-, épület-, és kőfejtőrajz feketéből alig látható őzbarnára váltott. Budapest székesfőváros egész területének térképe (Czakó-féle 1923. évi kiadás) tehát nem használhatóbb, mint a jó öreg Kogutowicz régi nyomatai. Hiányzik róla a vendégfogadók neve, ami pedig versenyközpontul szolgált, a hidegkúti új villatelepek utcahálózatának ábrázolásával ellenben megtévesztette a térképolvasót, mert a terepen ennek kevés nyoma látszott. Pedig nagy valószínűséggel ez a részletes térkép a versenypályák megtervezéséhez, illetve a térképek rajzolásához szolgált alapul.
Ugyancsak 1923-ban jelent meg a Thirring-útikalauz sorozatban (Budai hegyek részletes kalauza és térképe. Turistaság és Alpinizmus kiadása)egy terepen helyesbített új térkép. A bécsi katonai térképből redukált háromszínű nyomat méretaránya 1:50 000. Vigyázó János tervezte, Magaziner Pál és ifj. Thirring Gusztáv közreműködésével. A rajzolás és a nyomás az akkor lábra kapott M.kir. Állami (valójában katonai) Térképészetben ment végbe, jól olvasható és szép kivitelben. Igaz, domborzatrajza régies csíkozott, de a hazai turista-térképészet reneszánsza még csak a kezdetén tartott. Az angyalos térképek terve akkor érlelődött. Éppen ezen a területen (Óbuda, Budaörs) folytak a légitérképészeti (sztereo-fotogrammetriai) kísérletek hazánkban elsőként. Ezek a nemzetközi viszonylatban is úttörő munkálatok csak néhány év múltán érlelték gyümölcseiket a közkedvelt angyalos turistatérképek sorozatában.
A Budai-hegyek 50 000-es nyomatán a versenypályák pontjai rendre azonosíthatók: Balázs vendéglő, Fazekas-hegy, Erzsébet-szanatórium (előtte az új Weisz Manfréd szanatóriummal, Jánoshegyi kilátó.
A második verseny férfi pályáján a második pont a térképen Gyulavár (a Határnyereg melletti domb oldalában kőbányával, lövészárokkal) cserkész-táborozóhely. Piros zászló lobogott felette. Sokan elfutottak alatta, miáltal 3 km-t veszítettek (ez a Hidegkúti úton a Szeghalmi elágazásnál lévő keresztig oda-vissza távolságnak fogható fel). Helytörténeti érdekesség a Wippner vendéglő környékének ábrázolása (ez is ellenőrző pont). A Kogutowicz-Czakó térkép utcahálózatának semmi nyoma, legfeljebb itt-ott egy két ház, valamint bokros ligetek, erdők, szántóföldek. A turista helyszínelőké az igazság, mert a túraleírás nem tudósít az újonnan keletkezett villatelepek nevének felsorolásán kívül másról, mint ezek (Szögliget, Széphalom) parcelláiról, vagyis a mérnök által kitűzött telkekről és a Várhegy irtásos oldalairól, ami még messze van a kertváros képétől. Kelte és megbízhatósága alapján ezt a térképet adhatták a második verseny futói kezébe. A turistáktól kölcsönkapott lapok abból a készletből kerülhettek ki, amelyek a túrakönyv kiadásából megmaradtak. Mert a kiadók általában nagyobb térképkészletet rendelnek a nyomdától, mint amennyi az első könyv kiadásához szükséges.
A pontazonosítás igazán fogós kérdése a női pálya Fazekas--hegyi ellenőrzőpontja volt. Két fénykép maradt fenn róla. Az egyiken a 3-as számú futók kaptatnak felfelé a sziklás gerincen. Erre a Pesti Hírlap 1925. november 22-iki számában találtam rá. A másikon ugyanez a női páros versenybírók társaságában látszik, felsőrendű háromszögelési pont szabványos vasoszlopa mellett. A Fazekas-hegyen azonban a térkép nem jelez vasoszlopot. Sem az 1895-ös, sem a későbbi kataszteri szelvénye. Márpedig akkor a pont helye sem azonosítható. Többször belefáradtam, de Skerletz Iván újabb és újabb nógatására mégis utánajártam. Eszembe jutott, hogy a Kiscelli Múzeumban úgy másfél évtizede véletlenül láttam a kutatóasztalon a vasoszlopok létesítésének munkanaplóját. Ki is jegyeztem a mérnökök neveit: Hoffmann Ferenc m.kir.I.o. háromszögelő és Pribil Ferenc I.o. háromszögelő segéd. Ezeket kellett jegyzőkönyveimből visszakeresnem, majd kétszer is felmentem a trinitárius kolostor ódon celláiba, ahol Holló Szilvia segítőkészségéből ismét kézbe vehettem az albumot. Végülis megtaláltam benne a rejtőzködő II. sz. vasoszlop adatait és 1:1 440 méretarányú helyszínrajzát: neve Nyék (Hafnerberg), a Hűvösvölgyi korcsmától Ny 1/4 órányira, kilátása korlátozott, 1873 áprilisában vasoszloppal állandósították.. Eredetileg jelrúd állt rajta, déli oldalán kőbánya volt. Adatai: 33601 768 a budai délkörtől nyugatra, 3385 821 északra, Adriai-tengerszint-feletti magassága 98,001 a tányér felső széle.
Ezzel a fényképen megörökített női ellenőrzőpont azonosítása megoldódott. Ma már a vasoszlop hiányzik, de létezése bebizonyosodott.
Hetven év távlatából közelebb jutottunk az első versenypálya megismeréséhez, azokhoz az ellenőrzőpontokhoz, amelyeken át sportágunk lelkes úttörői a világbajnoki dobogó legfelső fokára vezető kezdő kilométereket lefutották.
Hrenkó Pál
Vissza a Tájfutás 1996/1 tartalomjegyzékhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!