Non-stop Nógrád megyei bajnokságok

Mióta az országos bajnokságokra már nem a megyei bajnokságokról lehet bejutni, azóta ez utóbbiak jelentősége már erősen csökkent, egyedül a megyebajnoki címek, esetleg a minősítések megszerzőse a cél. Ennélfogva már nincs elég ösztönző erő a versenyen való részvételre, néhol esetleg meg sem rendezik őket. Volt olyan év, hogy nálunk is csak tavasszal rendeztek meg két versenyszámot, az ősziek elmaradtak. A több hétvégén rendezett versenyek azért sem szerencsések, mert sokat kell utazni (2-3 alkalommal), és a lefoglalt hétvégek száma is több.
Ilyen indokok alapján először tavaly szeptemberben Romhányban rendeztük úgy a megyei bajnokságainkat, hogy egy hétvégén lezajlott az összes versenyszám. Akkor szombat délután a sprint (kb. 2,9 km), este az éjszakai (kb. 2,7km), vasárnap reggel az egyéni (kb. 4,9 km) és délben a váltóverseny kb. (4,1 km) volt. A versenyek az 1987-es Dél-hegy Legénd és Dél-hegy Nyugat térképeken zajlottak.
Idén szeptember 16-27-én került sor a bajnokságokra Salgótarjánban a Dornyay turistaház melletti sípálya aljában. Szombaton 11-kor volt a sprint verseny rajtja, a 3.250 m-es pályát a Tatár-árok térképen, leginkább a Salgóbánya és Eresztvény közötti sétautakkal gazdagon hálózott és a hajdani szénbányászat nyomaitól még sűrűbb részen futottuk. Zentai Józsi pályakitűzésének kö-szönhetően négy helyen is volt szabad pontfogás a pályában. Délután 15.15-kor újra a Tatár-árok térkép következett, az egyéni bajnokságon már a Medves-fennsík felhagyott bazaltbányái közé is bejutottunk és az 5.100 m-es pályát lefutva a délelőtti célba értünk viszsza. Az itt futott időkből csapateredményeket is számoltak, így már a csapatbajnokságon is túljutottunk. Este felköltöztünk a salgóbányai "főtérre", az éjszakai verseny céljába. 20.45-kor indultunk neki a 4.650 m-es pályának, most kivételesen a Medves-laposa térképen. Fönt a fennsíkon mindenki kipróbálhatta, hogy mennyire tud éjszaka irányt tartani. (Nekünk, gyarmatiaknak felnőtt kategóriában egyedül itt sikerült legyőznünk a tarjániakat.) Befutás után leköltöztünk a Beszterce-lakótelepi iskola tornatermébe és 3 verseny után már nagyon jól esett a meleg zuhany.
Az utolsó verseny - a váltó - vasárnap reggel 9.30-kor indult, újból a Tatár-árok térképen, újból a Dornyay turistaház melletti rétről. Ekkorra már mindenki alaposan megismerte a környéket, de még most is voltak az előző három versenyen nem érintett területek a 4.070 m-es pályában.
Ezek után már csak az eredményhirdetés volt hátra, ami a résztvevők számához képest alaposan elhúzódott, hiszen 5 versenyszám megyei bajnokait kellett kihirdetni.
A fenti pályaadatok mind F 21 kategóriára vonatkoznak, így látható, hogy a pályakitűző célja nem a versenyzők elpusztítása volt. Ennyit minimális edzettséggel is ki lehetett bírni még akkor is, ha 24 órán belül kellett teljesíteni az összes pályát. (Volt, aki a 24 órás váltóhoz hasonlította a versenyt, jövőre már itthon is összevethetjük a két teljesítményt.)
Ennyi pálya kitűzése természetesen nagy munka, de nem kell feltétlenül sok pontból dolgozni: nekem tavaly az egyik pont mind a négy pályámban szerepelt és csak negyedszerre tűnt ismerősnek ...
Szerencsénkre az időjárás végig kedvező volt (pedig nincs is mámorítóbb dolog, mint az újabb futások előtt vizes bozótruhákat magunkra rángatni) és mivel az eredmények talán csak minket érdekelnek, így arról csak annyit, hogy a legeredményesebb versenyző Pelyhe Dániel, ifj. Pelyhe Dénes, Szöllős András és Erdélyi Gyula voltak, 4-4 aranyéremmel, de további 5 versenyző tudott 3 versenyszámban győzni.

Kovács Péter

Vissza a Tájfutás 1996/1 tartalomjegyzékhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!