Az élet néha szörnyűbb dolgokat produkál, mint egy rossz krimi. 1979 és 1992 között 16 svéd sportember halt meg hirtelen, orvosilag megma-gyarázhatatlan módon. Az első halálesettől számítva több mint húsz évnek kellett eltelnie, amíg egy - korábban nem túl veszélyesnek hitt kórokozóra - terelődött a gyanú. Mára úgy tűnik, a Bartonella nevű baktérium a "gyilkos".
A 16 kitűnő kondícióban lévő tájfutó titokzatos halála komolyan megrázta egész Skandináviát. Bár kezdettől fogva intenzív egészségügyi kuta-tómunka folyt, nem találtak magyarázatot a tra-gédiákra. Csak annyit sikerült kideríteni, hogy mindannyian szívrohamban hunytak el. Annak ellenére, hogy élsportolók révén, mindegyikőjük egészségi állapotát rendszeresen ellenőrizték, és természetesen mindig rendben találták a szí-vüket is.
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy titokzatos fertő-zésről van szó, drasztikus óvintézkedéseket fo-ganatosítottak. Svédországban hat hónapra felfüggesztettek minden tájfutóversenyt, és megelőzésképp mindegyik sportolónak, mintegy "vakon" (tehát a kórokozó ismeretének hiányá-ban is), antibiotikumot adtak. Eredményesen, mert az intézkedéseket követően szerencsére nem észleltek több megbetegedést. Mindez megerősítette azt a feltételezést, hogy valami-lyen antibiotikumra érzékeny baktérium a bűnös. Igen ám, de melyik a sok százezer fajta közül?
A vizsgálódás kezdetekor az élet annyiban is utánozta a bűnügyi regényeket, hogy a kórokozó keresése számos olyan párhuzamos nyomon futott, amelynek többsége később hamis szálnak bizonyult. Így például gyanúba keveredett a kullancs, ami logikus is volt, hisz a tájfutók sok időt töltenek az erdőben. Márpedig a kullancs terjeszti az utóbbi két évtizedben "felkapott", változatos tüneteket produkáló Lyme-kórt, mely - igaz, ritkán - a szívet is érintheti. Ám a leggondosabb diagnosztikus vizsgálatokkal sem sikerült bizonyítékot találni a gyanúba keveredett vérszívók, illetve az azokban szaporodó mikrobák ellen.
Az orvosok hosszasan kutatták egy szintén az utóbbi években "divatba jött" kórokozó, a Chlamydia pneumoniae szerepét, ám itt is kudarcot vallottak. A sportolókban nem találtak ilyen mikrobát.
Végül az uppsalai egyetem infektológusai (fertőző szakemberei) jöttek rá arra, hogy a jól ismert Bartonella nevű baktérium okozta a halálos járványt. Ezt a világszerte elterjedt mikrobafajtát eddig viszonylag ártalmatlannak tartották. A szakirodalom is mindössze három betegséget okozó törzsét tartja számon. Kettővel eleve nem érdemes foglalkozni, mert az egyik csak a latin-amerikai Andok több ezer méter magas hegyeiben, Peruban, Kolumbiában és Ecuadorban fordul elő, a másik, az ún. lövészárokláz pedig kizárólag a legyengült szervezetet támadja meg. Ráadásul mindkét betegségfajta magától gyógyul, halált gyakorlatilag sosem okoz. A harmadik Bartonella-törzs okozta kór, a macskakarmolási betegség már ismertebb, gyakoribb kór, de eddig nem tartozott a veszélyes fertőzések közé. Mint dr. Pataki Margit gyermekgyógyász-infektológus főorvosnő elmondta, elsősorban nyirokcsomó-duzzanatot és lázat okoz, ami általában magától is elmúlik. Igen ritkák a szövődmények, de azok is elsősorban idegrendszeri eredetűek (bénulások, ideggyulladások), illetve hematológiai, vérképző jellegűek.
A másik ok, amiért csak mostanában derült ki a Bartonella kóroki szerepe: a baktérium koráb-ban nem volt túl könnyen diagnosztizálható. Ám a modernebb szérumvizsgálatokkal kimutatták, hogy a svéd tájfutók 31 százalékában meg-emelkedett a Bartonella elleni antitestek vér-szintje, szemben a kontrollcsoportként használt egészséges véradók 7 százalékával. Ezenkívül öt szívrohamban elhunyt tájfutó közül négy agyában sikerült kétfajta Bartonella-törzs jelen-létét igazolni. Az is kiderült, hogy a 16 halott kö-zül 12 szövettanilag ugyanolyan típusú szív-izom-károsodást szenvedett el, mint amilyet a Bartonella-baktériummal megfertőzött és ké-sőbb felboncolt macskák.
A "nyomozás" persze számos kérdésre ma sem tud választ adni. A legégetőbb kérdések: miért pont a svéd futók haltak bele a fertőzésbe - és hány emberre jelent még halálos veszélyt a mindenütt jelen lévő Bartonella-baktérium? Olyanokra, akik jóval kevésbé ellenállóak, mint a skandináv sportolók.

Dr. Nemes János
Forrás: Népszabadság

Vissza a Tájfutás 2001/7-8. tartalomjegyzékéhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!