Az Egri Testedző Club az 1993-as Eger Nagydíjon debütált - és azóta nagyobb versenyen nem is használt - Kín-hegy és Baglyas-hát nevű térképek egy kivágatban történő kiadásával létrejött 15 km2-es terepet választotta az idei csapatbajnokság helyszínéül.
Ez a terep domborzati viszonyait tekintve egy bükki vagy mátrai terep fizikai követelményeit támasztja a versenyzővel szemben, fedettség szempontjából pedig az utóbbi években egyre divatosabbá váló "nyílt" terepek közé sorolható. Ezzel a jelzővel persze csínján kell bánni, hiszen már a verseny előtt sejteni lehetett, hogy az utóbbi nyolc évben a helyi kökénypopuláció nem adta fel állásait a környéken, és erről már a parkolótól a büféig eljutva meggyőződhettünk.
Az is várható volt, hogy kiemelt jelentősége lesz az útvonalválasztásnak, azon belül is a mély horhosok és a sűrű bozótosok minél nagyobb ívű kikerülésének. Az csak a térkép felvételekor derült ki, hogy az útvonalválasztás jelentőségét a pályák vonalvezetése még inkább hangsúlyozni kívánja, hiszen például a felnőtt férfiaknak három darab, a térkép szélességével megegyező méretű átmenet adta a teljes versenytáv 60%-át. Ezzel nem is lett volna baj, de ezekben az átmenetekben vagy egyértelmű volt a követendő útvonal, vagy egy jobb és egy baloldali útfutás közül kellett választani, így a pályák eléggé monotonra sikerültek. A pálya utolsó kilométerein ugyan belefutottunk egy-két rövidebb átmenetbe, ám ezek már csak felesleges szintkülönbséggel és vérveszteséggel büntették a versenyzőket, más szempont nem indokolta létjogosultságukat.
Ami leginkább feldobta a versenyzőket, az az lehetett, hogy a nyílt terepből következő nagy látótávolság miatt menetközben figyelemmel kísérhették a többi versenyző mozgását, akár a velük egy irányban, szembe vagy - a pálya önmagát többszörösen keresztező vonalvezetése miatt - keresztbe futókét.
Az inkább fizikailag, mint technikailag megerőltető pályáknak megfelelően alakultak az eredmények is, különösebb meglepetésről nem lehet beszámolni. A felnőtt férfiaknál a Nyíregyháza az előző évhez hasonlóan duplázott (csapat+váltó győzelem), mögöttük a MEAFC és a PVSK állhatott még a dobogóra. A nőknél MEAFC, PVSK, DTC sorrend alakult ki viszonylag szoros versenyben. Az utánpótlás kategóriákban az évek óta zajló Szeged-Pécs aranypárbajt ezúttal az alföldi egyesület nyerte 3:2 arányban.

Molnár Péter

Vissza a Tájfutás 2001/7-8. tartalomjegyzékéhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!