Tájékozódási kerékpáros Világ
Kupák
Ausztriában, Magyarországon
és Franciaországban
2001. szeptember 15-17.
és 21-23., november 3-4.
Csapattagok
Ausztriában: Füzy Anna, Kaufmann Brigitta, Marosffy Orsolya, Erdélyi
Balázs, Holluby András, Paulovits László, Vajda Zsolt
felnőttben, Jankó Tamás szeniorban.
Magyarországon a VK-n rajthoz állt még Karagics Judit, ill.
Dosek Ágoston, Egei Tamás, valamint Marosffy Dániel és
Viraszkó Zoltán a váltóban.
Franciaországba csak hárman: Paul, Anna és Orsi vállaltuk
az utazást.
Mieminger Plateau és Öskü
Az osztrák futamok helyszíne Innsbrucktól még vagy
30 km Ny-ra. Két évvel ezelőtt ugyanitt volt egy VK, úgyhogy
a környék - számunkra legalábbis - nem volt ismeretlen.
Kétezer-valahányas hegyek között 800-1000 m tszf. magasságon
magán(!) legelők, erdőfoltok, patakok, mély völgyek
elegye alkotta a terepet. Az akkori térképet folytatva szép
nagy területet ölelt magába a versenyterep. A tájbringában
megszokott 20000-es térképen a 10 m-enkénti szintvonalak
helyenként elég sűrűn következtek.
Ezek után a Jákó-hegy/Péti-hegyek "alföld"-nek
számított és a csemege az átvágásokból,
az aprólékos domborzatolvasásból, az út nélküli
biciklizésből adódott.
4 és 24
E két szám oC-fokban értendő és nem nehéz
kitalálni, melyiket hol mértük. Ausztriában kellemetlen
szitáló eső is társult hozzá, reggelente a
frissen hullott hó látványa fogadott minket a környező
hegyekről. Még szerencse, hogy pályaszállásunk
volt.
Rövid, klasszikus és pontbegyűjtő versenyek
Az osztrák program rövid- (vagy inkább közép) távú
versennyel kezdődött, részben új, részben két
évvel korábbról már ismert helyen. Tulajdonképpen
semmi extrát nem nyújtott. Igazából kevés útvonalválasztás,
aránylag sok aszfalton haladás. Kerékpár technikailag
volt 1-1 rázósabb downhill szakasz, valamint egy leszakadt útdarab,
amit vékony dróthuzalok tartottak meg, ezt viszont elfelejtették
kiszalagozni.
A másnapi, normáltávú versenyre a hosszú átmenetek,
valamivel több útvonalválasztás és lényegesen
több hegymenet volt jellemző.
A hazai VK egyéni számait Öskűn rendezték. A térkép
számunkra nem lehetett teljesen ismeretlen mivel 1998-ban itt rendezték
az OB-t. A terep nagy része kis dombokkal, nyiladékhálóval
szabdalt sűrű erdő, de az öskűi része egy
nagy mező, amely domborzatilag nagyon szabdalt. Az úthálózat
néhol nagyon sűrű volt, ami a tájékozódást
nagyon megnehezítette. A motorosok húzta nyomok közt sem egyszerű
az eligazodás!
A verseny első napján a normáltávú versenyt
rendezték meg, amely egyben a magyar bajnokság is volt. A pálya
első szakasza, ahogy várható volt csak a fizikai felkészültséget
és az útvonal választó képességet tette
próbára. Ennek a résznek is voltak "áldozatai",
minden kilométeren defektet javító versenyző társakkal
találkozhatunk. A pálya utolsó részén mintha
más világba csöppentünk volna, tájfutós
gondolkodásra késztette az embert és tekerni is nagyon nehezen
lehetett.
Szombaton a "szabad pontfogás" volt soron. A pálya három
szabadon fogható egységre volt osztva melyeket kisebb nagyobb kötelező
pálya szakasz kötött össze. Nehezítésként
a szabad pontfogó részek mind a technikás részben
voltak. A kötött pálya szakaszokat pedig a nyiladékhálós
részen fogtuk. Az első szakasz volt a leginkább gondolkoztató,
itt volt választható a legtöbb megoldás a sorrendre.
Másik két szakasz szerintem egyértelmű megoldást
adott.
Az utolsó nap a váltó várt minket. Az eddigi napos
időjárás, esőbe fordult és a helyszín
is megváltozott, Veszprémbe "költöztünk".
A pályák elején és végén az állatkert
fölötti fenyvesben kellett cikázni. A kilométereket a
körgyűrű másik oldalán a Tekeres-völgyben
és a Vilmapusztai mezön gyűjtöttük be. Egyszerű
inkább tekerős pálya volt, amelyen végig lehetett
tekerni, csak az utolsó pontra menet kellett tolni a gépet egy kicsit.
Csapat és váltó
Ausztriában a német nyelvterületen kedvelt "pontbegyűjtős"
csapatversenyt próbálhattuk ki kerékpárral. Annyiban
volt más, hogy a mindenkinek kötelező pontokon mindig össze
kellett várniuk egymást a csapattagoknak (a rendezők még
pokrócokról is gondoskodtak, nehogy valaki megfázzon egy
hosszabb várakozásban...). A 2. randevú-pontot a cél
rétjére tették, így sikerült látványossá
tenni a versenyt.
Veszprémben motala rendszerű váltóverseny várt
ránk, a tájfutásra már használt Menyekei-erdőnek
az állatkerttel határos részén. Itt a fő gondot
a városszéli erdőkre jellemző sűrű ösvényhálózat
kibogozása jelentette.
Köves Franciaország
Avignontól ÉK-re, Sault központtal rendezték a franciák
az utolsó futamokat: rövidtávút, hosz-szútávút
és váltót (utóbbin - csapatok híján
- nem maradtunk). A terep mediterrán, kőtömeg gyér növényzettel
és jelentős szinttel, kevés úttal.
A terepbemutató megtévesztésül szolgált: ennek
alapján azt hittük, kerékpározható a terep és
szint sincs nagyon benne. Ehhez képest a sprinten a következő
érdekességek adódtak: útvonalválasztás
minimális, az életveszély maximális. A nem túl
nagy terepre 11 vöröskeresztes állomást helyeztek ki,
a célban vagy 5 mentőautó, és egy 10 ágyas
elsősegély sátrat is telepítettek És mindez
nem hiába! Ezen a napon a franciák "túl" jól
szerepeltek... Nekünk, akiknek ilyen terepen gyakorlatilag eszünkbe
sem jut biciklizni, a túlélés volt a cél és
ezt teljesítettük is. Másnap hosszútávú
verseny 2 órás győztesidővel. A rajtban ért
egy meglepetés: a térkép mérete (kb. 80*100 cm).
A (női) pálya, ha lehet, még a tegnapinál is primitívebb
volt, de legalább helyenként jól biciklizhető.
A rendezést mindenképp dicséret illeti.
Géphiba
Ez az, amivel nem lehet mit kezdeni. Alattomosan következik be és
gyakorlatilag kiszállt a versenyből a szenvedője. Leggyakoribb
válfaja a defekt, erre úgy-ahogy fel lehet készülni
pótbelsővel, pumpával, de így is legalább 5-6
perc veszteség (nekem - rutin híján - 20 percembe került).
Balázs az osztrák rövidtávún és a veszprémi
váltón esett áldozatául. Előfordult még
láncszakadás, első fék teljes "elszállása"
(Jankó T.), térképtartó törés.
Kizárások
Ezzel viszont lehet mit kezdeni. Tájbringában alapszabály,
hogy csak az utakon szabad kerékpározni. Ez alól kivétel
(Veszprémben szabadott letérni az utakról), illetve engedmény
adható (néhány országban vállon a bringával
szabad átfutni az erdőn). A lezárt (nem átjárható)
részeket piros sraffozással jelölik, ide tilos behajtani.
Ausztriában - mivel minden földterület magántulajdon
- szigorúan tilos volt bárhol is átvágni, és
ezt ellenőrizték is. 15 szabálytalankodót diszkvalifikáltak.
Itthon a váltó célja közelében levő tiltott
területen, tevék és marhák karámjai között
karikáztak néhányan, kiküszöbölve ezzel az
utolsó pontra vezető kellemetlen erdei ösvényt. Őket
kellett kizárni.
Mindezt félig magyarázkodásból, félig büszkeségből
(hogy t.i. egyik versenyen sem zártak ki, egyetlen magyart sem) írtam
le.
Bronzok a váltón!
Váltóban bronzérmes a női (én, Brigi, Anna)
és a férfi 2. csapat (Dani, Zoli, Ege), a férfi 1. hatodik
(Balázs, Paul, Matri). Egyébként a finnek fölénye
jellemző, de azért nem annyira, mint tájfutásban a
skandinávoké.
A Magyar Rendezőség
Minden elismerésem munkájukért, a színvonalas versenyért,
beleértve a térképeket, pályákat, a "körítést",
a részükről hibátlan lebonyolítást! Nemzetközi
vélemény szerint a magyar volt az eddigi legjobban megrendezett
VK.
Marosffy Orsi és Vajda Zsolt
Vissza a Tájfutás 2001/5-6. tartalomjegyzékéhez! Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!