Iván
A közelmúltban vagy fél évig a 78-as busszal jártam a munkahelyemre. Jövet is, menet is, mindig megakadt a szemem a Roham utca 3. számú házon.
Nem tudtam úgy a kezembe venni a sportági szaklapot, hogy ne az ő nevét kerestem volna benne. Amikor már nagyon bántott, hogy sohasem találom, elkezdtem mondogatni, hogy bezzeg más lapoknál nem feledkeznek meg az alapító főszerkesztőről. Hála istennek, bekerült az impresszumba.
Talán bennem maradt volna ez az írás, ha a közelmúltban nem kerül a kezembe egy, a kaptárkövekkel kapcsolatos kis füzet. Abban sem szerepelt a neve. Ez volt az utolsó csepp.
Egészen mostanáig tudomásul vettem, hogy nincs hivatalos Skerletz Iván emlékverseny. De most, hogy halálának ötödik évfordulója közeleg, úgy gondolom, hogy félre kellene tenni minden vélt és valós sérelmet, és mindent megtenni annak érdekében, hogy annak az embernek a neve, aki ifjabb Ripszám Henrik óta vitathatatlanul a legeslegtöbbet tette a magyar tájfutósportért, ne halványulhasson tovább.
A korombelieknek nem kell elmagyarázni, hogy kit takar a Gromek becenév, mi nem feledjük el, amíg élünk. De a most kopogtatók fogják-e tudni, hogy volt egy szervezőzseni, aki partnere volt a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetének parancsnokától a pásztói Állami Gazdaság igazgatóján át az összes, jó terepekkel rendelkező megye tanácselnökéig.
Ha Skerletz Iván éjszaka, találomra, bárhol Magyarország felett kiugrott volna egy ejtőernyővel, akkor a földet érés után fél órával már lett volna szállása, vacsorája. és a házigazdáját reggelig meggyőzte volna arról, hogy falujának, városának hírnevét öregbíti, ha elvállalja egy lakóhelyéhez közel eső tájfutóverseny valamilyen formában történő támogatását.
Lehet, hogy kis írásomnak nem lesz foganatja.
Attól én még évről évre végigjárhatom a magam nem hivatalos Skerletz Iván emléktúráját: Búbánatvölgy Irtványföldek (ahol a telke volt) Fári kút (amelynek közelében egy Árpád-kori telepet talált) Hármaskút (ahol a Régészeti Topográfia V. Kötetének 8/123-as számú lelőhelyén római cserepeket gyűjtök még ma is) Barátkút. és vissza.
Attól én még gyönyörködhetek a tőle kapott határkőben, gyümölcsöt szedhetek az általa elültetett fákról. vagy elnézhetem a régi, közös fényképeket.
De szívesebben rajthoz állnék egy hivatalos Skerletz Iván emlékversenyen.
Harcsa Gábor
Vissza a Tájfutás 2001/1-2. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!