X. Rádiós Tájfutó VB
Nanjing (Kína), 2000. X. 13–18.
Orosi János nyolcadik világbajnoki aranyát nyerte
A magyar termés: 2 arany, 1 ezüst, 3 bronz
Világraszóló sikert el a nyíregyházi Orosi János Kínában, a X. Rádiós Tájfutó Világbajnokságon. Pontosan hat évvel azután, hogy Svédországban a legutóbbi világbajnoki címét szerezte meg, most a nyolcadik vb-aranyát nyerte. (Mivel legutóbb Moravszki János nyert, így két egymást követő vb-n is magyarok az URH old timer kategóriájának világbajnokai.) A mogyoródi Cserháti József viszont – 2 ezüst után – most lett először világbajnok. S óriási fegyvertényt hajtott végre a legutóbbi, nyíregyházi világbajnokság akkor még ifjúsági világbajnoka, Cserpák Zsolt, aki ezúttal már a felnőttek között is letette a névjegyét bronzérmével. Ennyit elöljáróban, most lássuk a részleteket.
A jók mindenhol jók
Az ismeretlen terep nem befolyásolja igazán a rádiós tájfutók eredményességét. Legalábbis ez a következtetés vonható le a 2000. október 13. és 18. közötti, Kínában megrendezésre került X. Rádiós Tájfutó VB eredményeit böngészve. Ezúttal is az európai világbajnokságokon és Európa-bajnokságokon jól szereplő nemzetek játszották a főszerepet: oroszok, csehek, ukránok, magyarok (és persze az otthon kiváló teljesítményt nyújtó házigazdák). De most is jutott érem a szlovákoknak, németeknek, kazahoknak, sőt még a moldávoknak is.
Ebédre Tubifex
A 22 fős magyar csapat igen hosszú, fárasztó repülés után, München és Frankfurt érintésével szállt le a 16 milliós Sanghaj egyik repülőterén, a Pu Dongon. Innen különbusszal utaztunk tovább a város másik repterére, ahol az amerikai csapat két tagját vettük fel, majd indultunk a 300 km-re lévő Nanjingba. A borús, esős időben a korszerű, széles autópályáról csak sejlettek Sanghaj felhőkarcolói és a Jangce völgyét kísérő, meredeken felszökkenő hegyek. Útközben egy elegáns hotelben ebédelve ízlelhettük meg először a kínai konyha különlegességeit. Találgattuk is, miket ehetünk! A horgászásban jártasak még Tubifexet is fedeztek fel az étkek között.
Nanjing a VB városa
A világbajnokság központja a közel 7 milliós Nanjing egy exluzív szállodájában, a 30 emeletes New Century Hotelban volt. A szállásra, étkezésre nem lehet panasz, a svédasztalok mellett még a vegetáriánusok és a szigorúan kontinentális ételekhez ragaszkodók sem maradtak éhen. Egyedül a két versenynapra kiosztott hidegcsomagok sikerültek ugyancsak böjtösre. Nagyobb gondot inkább az akklimatizáció okozott: mivel nálunk még nyári időszámítás volt, így „csak” 6 órával jártunk ott korábban, de ez éppen elegendő a bioritmus felborulásához. A hatalmas városból keveset láttunk, edzésképpen futottunk ugyan a közeli, pont a város szívében fekvő, jókora mesterséges Hszünvu-tó partján és szigetein – ott tartották a megnyitót is – meg a közeli Cécsin-hegyen, de a pihenőnap délelőttjén városnézés címén csak Sun-Yat Sen mauzóleumát mutatták meg a mezőnynek. Délután a világörökség részét képező városfalat és az óváros színes vásári forgatagát nézhettük meg. No meg a hatalmas, kétszintű (vasúti-közúti) 1177 méter hosszú Jangce-hidat, amelyen 30 buszból álló konvojunk szirénás rendőrségi felvezetéssel, a legnagyobb délutáni csúcsforgalmat megbénítva hajtott át oda s vissza. Tülköltek is rendületlenül a kárvallottak, Kínában egyébként is azt tapasztaltuk, hogy a járművek leggyakrabban használt műszere a duda…
Aranyvasárnap
A lényeg maga a verseny, ahol 26 ország közel 250 „rókavadásza” csapott össze. Másfél órás reggeli buszozással értük el az URH viadal terepét. A városból kifelé hajtva többször is csoportosan gimnasztikázó idős-fiatal emberekre csodálkozhattunk rá az utcákon, tereken. A terephez közeli falu lakói lelkesen özönlöttek ki a rajtba, ilyet még nem láttak. Állítólag a nanjingi TV-ben is azt mutatták leginkább, amint László Karcsi és én a helybeli kisgyerekek gyűrűjében barátkozunk velük.
A rajt környéke hatalmas léggömbökkel feldíszítve karneváli hangulatot árasztott. Szemfülesen kilestük messziről, hogy a térképen sajnos a zöld szín dominál. Bambuszerdő és fenyvesek, sűrű, szúrós aljnövényzettel. (A célba érve Orosi Jani bozótnadrágját mintha iratmegsemmisítővel hasogatták volna meg, pedig – mint elmondta – előfordult, hogy hátrafelé ereszkedett lefelé a hegyről.) A hegyek egyébként meredekek voltak, a domborzat markáns, noha a tengerszint feletti magasság csak egy-két kiemelkedő csúcson haladta meg valamivel a 200 métert.
A 10 000-es méretarányú térkép – ami eleve nem optimális a sportághoz – plakátnak is beillett volna, de nem a nagysága miatt. Sok fontos információ (kőbánya, patak, út) hiányzott róla, a kevés jelölt ösvény egy része pedig teljesen benőtt, követhetetlen volt. Ennek ellenére ez lett az aranyos vasárnap. Nemcsak azért, mert kintlétünk alatt csak ezen a napon sütött a Nap, nyári kánikulát idézve, hanem elsősorban a két világbajnoki aranyérmünk miatt. Bár majdnem a verseny végéig úgy festett, hogy hoppon – azaz érem nélkül – maradunk, de a végén csattan az ostor, mégpedig óriásit!
Először a veterán Cserháti József bukkant elő olyan futómozgással, hogy hirtelen Orosi Janival tévesztettük össze, de pillanatok múlva jött ő is! Mindketten óriási fölénnyel, Józsi 8, Jani 4 perccel győztek. Teljesítményük csapatunkat is dobogóra emelte. Látni kellett volna mindenkinek a két magyar világbajnok boldogságát! És Orosi Jánosnak ez már nyolcadik volt! Már a nyáron lehetett érezni szédületes formáját.
– Hetvenhárom kilóról fogytam vissza 68-ra, ami csak kettővel több korábbi versenysúlyomnál – árulta el.
– Azt talán csak én láttam, milyen hallatlan eltökéltséggel, borzasztóan keményen készült – erősíti meg Erzsébet, a boldog feleség. És a magyar csapat tiszta szívből, egy emberként örült a sikernek.
Az „esőnap” is sikert hozott
Két nap múlva egy másik, hasonlóan kellemetlen terepen zajlott az RH verseny, de itt ráadásul még az eső is esett. A rajtot pedig háromszor csúsztatták el, míg végre összejött. Aznap felnőtt férfi versenyzőink vitték el a pálmát. A bronzérmet megkaparintó Cserpák Zsolt mögött negyedik helyre Viraszkó Zoltán – becenevén Süti – futott be, s így a felnőtt csapat Venczel Gáborral együtt bronzérmet szerzett! Az ünnepélyes eredményhirdetés ugyan távolról sem hasonlított a nyíregyházihoz, ahol dobogó, nemzeti himnusz, zászlófelvonás tette felejthetetlenné a ceremóniát. Kínában ezek mindegyike hiányzott, csak valami indulóféle szólt a hangszórókból – elég zavaróan – a „műsor” alatt. Volt viszont elnökség díszvendégekkel, akik a hosszú, vörös posztós asztal mögül, szemben a közönséggel szemlélhették az érmesek – hátát…
Érmeseinken kívül igen dicséretes a 15 éves Gaiger Lilla 6. helyezése a felnőttek között, csakúgy, mint az ifjúsági Kovács Károly 5. helyezése URH-n. A 15 rajthoz állt versenyzőnk közül kilencen jöttek haza éremmel, ami nem rossz arány. A 2 arany , 1 ezüst és 3 bronz magáért beszél. Természetesen ehhez a sportolókon kívül nagyban hozzájárult Venczel Miklós szövetségi kapítány, Börcsök István, a válogatott keret vezetőedzője, Venczelné Barta Ildikó keretedző és Ballai József menedzser következetes munkája.

Kovács Attila – Zöld Sportok Klubja

Vissza a Tájfutás 2000/7-8. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!