Az Alpoktól a Mecsekig

Bátorítás a Népligethez
Kivártam, úgy illik, saját verseny rendezésről ne írjunk. Amíg senki nem reagálta le versenyünket, gondolkozhattunk, ennyire rossz volt? Így végül most sem a 42. Mecsek kupáról írnék, ami mellesleg az először a Mecsekben megrendezett jubileumi 10. Alpok-Adria kupa volt, hanem annak egy vékony, de egyre fontosabb szeletéről, a külső körülményeiről.
A népligeti kezdeményezés jó ötlet, talán az utolsó lehetőség, hogy valamit tegyen a sportágunk eladhatósága felé. Az egyre terebélyesedő vita legelején mondtam, voltak olyan előzmények, amelyeket feleleveníteni, leporolni nem árt. Elég csak a 83.évi keszthelyi-zalai VB-re, a szilvásváradi Világkupákra, jó pár Nemzetek Versenyére, a 86. évi bükki Főiskolás VB-re gondolni. Mindegyiken sok hasznos elem megvalósult, amelyek ma is használhatók lennének.
Mi itt a Mecsekben a 86. évi Junior VB-én, a 92. évi orfűi Világ Kupán, s a 97.évi Hungárián egyaránt megpróbáltuk eladni a versenyünket több-kevesebb sikerrel. Mi kell egy médiát érdeklő, reklámot behozó eseményhez? Ezekre próbálok most e pár sorral válaszolni azzal, hogy magam ötletbörzének szánom, hátha más is leírja élményeit, erőfeszítéseit, eredményeit, amely tapasztalatcserének is megérné.
Időben szétküldött kiírás, újabban e-mail lehetőség s honlap, megfelelő mezőny, pár bevezető újságcikk vagy TV riport, sok információt adó műsorfüzet. Programok a résztvevőknek, nézőknek, sajtónak, valamint a verseny céljában színvonalas kordon, melyen kellő igényességgel megjeleníthetőek a reklámok. Ez a lényeg, mert vagy kijön a versenyre a szponzor, vagy nem, híre megy: „úgy állt a molinónk, mint tehénen a gatya”! S soha többé nem fog nálunk előfordulni. A legfontosabb: a külső körülmények megteremtéséhez önálló ember kell. Jó de egyben elrettentő példaként említem; 92.évi Világkupán az emlékezetesen kitűnő pályát kitűző Kelemen János volt az ,aki saját kezével rakosgatta a szponzorok elvárható igényei szerint a molinókat. S fényképem van róla, hogy ezt is jelesre végezte. De szabad egy emberről ennyi bőrt lehúzni? A rendezőnek legyen kötelessége olyan fényképekkel illusztrált anyagot készíteni, mellyel bekopoghat a verseny után is a szponzorhoz.
A helyi televíziók meghívása igen sokat lendíthet versenyünk eladhatóságán. A verseny előtti sajtótájékoztató se árt. Sokan élnek vele, hogy a versenyterület illetékes Polgármestereit felkérik védnöknek. Ennek általánosnak kellene lennie. Üdítő kivételnek számít, ha a Versenybíróság az eredményhirdetést ünnepélyessé teszi. Ezt országos, s nemzetközi versenyen nem szabad elnagyolni. A jó rendezéshez hozzátartozik az eredményhirdetés időpontjának nem elhúzása is! A rendező csináljon sportot a lehetőség szerinti leggyorsabb kihirdetésből. Végül, azt hiszem, ez az a téma, amihez mindenki hozzá tudna szólni. S ha megteszed, úgy lesz gyümölcsöző ez a cikk, amely polemizálásával kedvet akart csinálni egyrészt a népligeti kezdeményezéshez, másrészt a saját gyakorlati tapasztalatok átadásához, nem beszélve egy önbecsülés etikai szintjének kialakításához.

Kiss Endre

Vissza a Tájfutás 2000/5-6. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!