20. IOF Kongresszus
20. IOF Kongresszus,
Leibnitz, Ausztria, 2000. augusztus 2-5.
Az IOF kétévente rendez kongresszust (közgyűlést), így ennek jelentősége a hazainál nagyobb. Ami talán hasonló, hogy akárcsak a magyar elnökség az IOF elnökség sem örvend széleskörű népszerűségnek :-)
Az idei kongresszusra rányomta bélyegét a Park World Tour jelenléte. A kongresszus ideje alatt PWT versenyek voltak:
- 4 futam a menőknek (egy egyéni Mariborban, majd egy selejtező és döntő Leibnitzben, illetve egy vegyes váltó). Erre a sorozatra az első verseny kivételével minden országból 2-2 versenyzőt ingyenesen vendégül láttak. Hazánkat a két tavalyi park bajnok (Farkas Zsuzsa és Gazda Pál), valamint a két legjobb hazai versenyző Oláh Katalin és Domonyik Gábor képviselte volna. Oláh Katalin helyett Makrai Éva utazott. Domonyik Gábor családi okok miatt kénytelen volt lemondani a részvételt, helyette senki nem utazott, ami a 4 fős vegyes váltó indulásában jelentett gondott.
- A Nemzetek Váltójában 26 ország indított 4 fős vegyesváltót.
- Volt egy 7 napos park sorozat a nézők számára, amin nem voltak túl sokan.
A kongresszus igazi jelentőségét nekünk az adta, hogy versenyben voltunk a 2005-ös VB rendezési jogáért Japánnal és Svédországgal.
A magyar küldöttség alapvetően a két IOF bizottsági tagból (Deseő László és Zentai László) állt. A VB rendezés propagálása miatt a három rendező egymás mellett egy kis kiállításon bemutathatta, "reklámoztathatta" magát (természetesen ezért szép bérleti díjat kértek el). Standunk felépítésében és működtetésében Nagy Orsolya és Vásárhelyi Tas segített. Az anyagok összegyűjtésének illetve az egész szervezésnek a fő motorja Deseő László volt.
A magyar pályázat nem volt problémamentes. Egy hónappal a kongresszus előtt még úgy tűnt, hogy mi nem is vagyunk versenyben, de a határozott magyar fellépés (Deseő László) következtében az IOF példátlan lépésre kényszerült. Rövid villámlátogatásra hazánkba érkezett két IOF alelnök és kötöttünk egy kompromisszumot, aminek az volt a lényege, hogy a kongresszuson sürgős tárgyalásra fogják ajánlani a magyar VB pályázatot, viszont ennek elfogadásához 2/3-os többség szükséges.
Második kongresszusunk volt ez együtt Deseő Lászlóval. Két évvel ezelőtt Portugáliában nagyon előkelő környezetben ülésezhettünk, most Ausztriában kb. ugyanakkora összegért szerényebbek voltak a körülmények. A konferencia első napjainak helyet adó Schloss Seggau Leibnitz városa fölött magasodik. A várat éppen átépítették, ami nem emelte a rendezvény fényét, de a tájfutók nem zavartatták magukat. A rendezést a Hartinger család vállalta magára, tulajdonképpen zökkenőmentes le is zajlott az esemény.
Maga a közgyűlés csak egy napot vett igénybe, de egyéb kísérőesemények is voltak. Az előre kiküldött anyagok segítségével a küldöttek felkészülhettek, akárcsak a mi hazai közgyűlésünk előtt. Külön füzetben jelent az eltelt két éves ciklus jelentése, amiből most néhány érdekességet idéznék:
- 1961-ben az első közgyűlés idején 10 tagország volt, 1973-ban az IOF tagországok száma 21, 1984-ben 32, 1992-ben 40, míg a 2000-es közgyűlés után 58 tagország volt a szervezet tagja. Az 58-ból 42 rendes tag és 16 társult tag.
- A korábbi tervek szerint 2000 végére 64 tagország részvételét várták, ettől várhatóan nem lesz jelentős az elmaradás, mert még ebben az évben várható Costa Rica, Ciprus, Thaiföld belépése.
- A világbajnokságokon résztvevő országok számának alakulása: 1966-ban az első VB-n 11 ország volt jelen, 1978-ban érte el a szám a 20-at. Az 1983-as magyar VB-n 24 ország vett részt. Ezt jelentősen csak az 1993-as amerikai VB szárnyalta túl először (34 résztvevő), de ugyanennyi ország volt ott a legutóbbi világbajnokságon is. Az abszolút csúcsot az 1995-ös német és az 1997-es norvég VB tartja 37 résztvevő országgal.
- A többi szakág elterjedtsége: sítájfutás - 25 ország, tájbringa - 24 ország, trail-o - 15 ország.
- A tagállamok 12%-ában nincs önálló tájfutó térkép kiadás. Ezek minden bizonnyal a frissen belépett társult tagok, ahol a versenyek topográfiai térképeken zajlanak, illetve külföldi segítséggel, kiadásban jelent meg egy-két térkép az adott ország területéről.
- Az IOF kérdőívére 49 tagország válaszolt. Ezek alapján elmondható, hogy világszerte 4100 klubban 350000 igazolt versenyző sportol. 45 országban van rendszeres nemzeti bajnokság tájfutásban, 22 rendez sítájfutó, 14 tájbringa, míg 2 (Nagy-Britannia, Litvánia) trail-o bajnokságot.
- A tagországok 73%-a képes működtetni központi szövetségi irodát. Az alkalmazottak száma összesen: 84 főállású és 58 részmunkaidős.
- Az alábbi 16 ország évente 100-nál több versenyt rendez: AUS, BEL, CZE, FIN, FRA, GBR, GER, HUN, IRE, ITA, JAP, NOR, NZE, POL, SUI, SWE.
- Az alábbi 19 ország évente 10-nél több nemzetközi versenyt rendez: AUT, BEL, CZE, DEN, EST, FIN, GER, HUN, ISR, ITA, JAP, LIT, NOR, SLO, SUI, SVK, SWE, UKR, USA.
Tehát a számunkra a közgyűlés izgalmasan kezdődött (ekkor már megérkezett Juhász Miklós MTFSZ elnök is). Az IOF elnöksége sürgős napirendi pontként javasolta, hogy Magyarország is ott lehessen a 2005-ös VB-re pályázók között. Ennek elfogadásához 2/3-os többség kellett, sőt még titkos szavazást is kértek. Az eredmény megnyugtató volt: 26 mellette, 8 ellene. Szintén sürgős napirendi pontként tárgyaltuk az ún. "Leibnitz convention"-t, amit az előző napi szemináriumon tárgyaltunk.
Az első napirendi pontok tulajdonképpen formálisak voltak. Hivatalosan az alábbi országok lettek az IOF tagjai: Brazília (társult tagból teljes), új társult tagok: Uruguay, Venezuela, Görögország (külön Athén és Szaloniki), Jamaica, Kolumbia, Észak-Korea, Pakisztán. Közülük három ország is jelen volt a közgyűlésen, akik rövid időre szót is kaptak (Görögország, Kolumbia, Brazília).
Ezután elsőként az IOF elnökség javaslatait tárgyaltuk:
1. cselekvési terv (2001-2002), fő pontok, víziók:
- a sítájfutás 2006-ban, a hagyományos tájfutás 2008-ban legyen olimpiai versenyszám (2002-ben kéne elérni a 75 tagországot),
- a tájfutás számának növelése a világon, minél több ország képviseltesse magát az elit versenyzők között (a 2003-as VB-n legalább 40 ország induljon),
- a fő versenyeink legyenek vonzók a média, a közönség és a külső partnereink számára.
2. A trail-o szakág számára meghatározták a VB rendezés kritériumait: közelíteni kell a paraolimpiai szabályokhoz a részvevők tekintetében, legalább 10 országban űzzék (ezt már most is túlszárnyalja a szakág, jelenleg 15 ország érintett), legalább 7 ország rendezzen országos bajnokságot a szakágban (jelenleg csak 2 országban van bajnokság: Nagy-Britannia, Litvánia). A közgyűlés felhatalmazta az elnökséget, hogy dönthessen az első VB helyszínéről, ha aktuálissá válik, igaz itt inkább csak arról van szó, hogy a VB-t a normál tájfutó vagy a tájkerékpáros VB-vel együtt rendezzék.
3. Leibnitz convention (erről biztosan lesz szó máshol is)
4. Elit versenyek. A részletes vitára a 2001-es VB alatt megrendezendő Elnökök konferenciáján kerül majd sor.
Majd következtek a tagországok javaslatai:
1. Az IOF stratégiája a parktájfutással kapcsolatban. A Park World Tour versenysorozat rátelepedett a kongresszusra. Az Ericsson vezetésével a PWT megpróbálta megszerezni versenysorozatának a világbajnoki rangot. Ennek a "nyomulásnak" a része volt a norvég javaslat is:
- legyen parktájfutó VB 2002-től évente (elvetve)
- meg kell alkotni a versenyág szabályzatát (ez természetes, igaz itt még a térkép jelkulcs szabványosítása sem egyszerű)
- külön verseny legyen (ne a VB része).
Nagy vita alakult ki. Az utolsó pontot a közgyűlés nem fogadta el. A 2001-es finn VB-n már lehetne rendezni sprint versenyt. Az IOF következetesen kerülte a parkverseny kifejezést, de lényegében a sprint alatt ezt értik, nem pedig a rövidtávút. Az IOF arra is felhívta a figyelmet, hogy ha a tájfutás be is kerül az olimpiai programba, akkor nem a teljes VB program fog bekerülni, legfeljebb egy egyéni versenyszám (női, férfi). Erre most a legalkalmasabbnak a rövidtávú vagy esetleges egy a normál távnál azért rövidebb futam látszik.
1. Az orosz szövetségnek több javaslata is volt:
- javasolják a VB programjának megváltoztatását:
- 1. nap: rövidtávú selejtező, 2.nap: a klasszikus selejtező legyen egy egyfős váltó (?), 3. nap: pihenő, 4. nap: rövidtávú döntő, 5. nap: klasszikus döntő, 6. nap: váltó, esetleg pihenő a váltó előtt. A javaslatot a közgyűlés nem szavazta meg.
- Abszolút bajnoki cím odaítélését javasolják a világbajnokságokon az egyéni versenyszámok alapján (elvetve).
- Javasolják "ifjúsági" VB bevezetését 23 vagy 25 éves korhatárral azokban az években, amikor nincs főiskolás VB. Fel is ajánlották, hogy 2001-ben Kalinyingrád környékén vállalják a verseny megrendezését, de a javaslatot a közgyűlés elutasította.
- ?Javasolták, hogy az elnökségben legyen öt regionális alelnök (kontinensenként), de ez a javaslat is el lett vetve, ráadásul, mivel ez az alapszabály megváltoztatását jelenti, így ennek elfogadásához 75%-os többség kellett volna.
2. A Norvég szövetség az elit programhoz, az IOF finanszírozásához, illetve az IOF Internet stratégiájához nyújtott be javaslatotokat. Ezek közül még a finanszírozásra a tagdíjak kapcsán visszatérek.
A programban ezután következett a 2005-ös VB helyszínének kiválasztása. Minden pályázó így mi is kaptunk 10 percet a bemutatkozásra. Előtte persze már ment a "fegyverkezési verseny" a standokon és a szünetekben. A mi bemutatkozásunkat elnökünk rögtönözte. Ezután került sor a titkos szavazásra, illetve a hosszadalmas szavazatszámlására. Az eredmény már ismert: Japán - 19, Magyarország - 9, Svédország - 9. Szerintem elégedettek lehetünk a végeredménnyel, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy mi mennyivel kevesebb pénzt fordítottunk (fordíthattunk) a pályázatra, mint a másik kettő. A döntés egyértelműen sportpolitikai volt, a japánok igazából most döbbentek rá, hogy most el kell kezdeni nagyon keményen dolgozni.
A 2004-es tájkerékpáros VB-t Ausztrália rendezi (2004. XI. 25-30, helyszín: Maryborough, Victoria állam). Szeretnének ifi, junior, felnőtt, szenior és veterán kategóriákat is rendezni. A megadott webcím egyelőre nem működik.
A 2002-es kongresszust Franciaország rendezni az első tájkerékpáros VB-vel egyidőben és azonos helyszínen, Saint Etienne-ben. A 2004-es sítájfutó VB rendezésére nem jelentkezett senki.
Ezután a piszkos anyagiak következtek. A bevételek és a kiadások egyensúlyban lesznek, a végösszeg 345000 euro.
A kiadások fő tételei (2001-re tervezett):
- elnökség: 91500 euro
- bizottságok: 27500 euro
- szakágak: 24000 euro
- adminisztráció: 175000 euro
- publikációk: 28500 euro
Főbb bevételi források:
- tagdíj: 110300 euro
- világversenyek rendezési díjai: 68800 euro
- egyéb bevételek (szponzorok, támogatók): 148400 euro
- publikációk: 18000 euro
A tagdíjak változása néhány országot igen kedvezőtlenül érint (bejelentették, hogy távlatilag a tagdíjakat egységesen szeretnék megállapítani minden országban). A legnagyobb emelkedés az alábbi országokat sújtja (2000 és 2001):
Ausztria, Csehország, Olaszország 1513 euróról 3000 euróra, Belgium, Írország, Lengyelország, Spanyolország, Új-Zéland 673 euróról 1700 euróra, Észtország, Izrael, Lettország, Litvánia, Portugália, Szlovénia 505 euróról 1700 euróra, Csak hogy lássuk hazánk helyét a nemzetközi tájfutásban, nézzük meg kik fizetnek nálunk magasabb tagdíjat: 13600 euro: Finnország, Norvégia, Svédország, 4700 euro: Dánia, Nagy-Britannia, Svájc, 3000 euro: Ausztrália, Ausztria, Csehország, Franciaország, Japán, Németország, Olaszország.
Magyarország 13 másik tagországgal együtt 1700 euro tagdíjat köteles évente fizetni (az előző ciklusban 1513 eurót fizettünk).
Az utolsó izgalmat kiváltó pont az elnökség megválasztása volt. Elnöki és alelnöki posztokra nem volt új pályázó, így itt nem történt változás. Két új tagjelölt volt: Jaroslav Kacmarcik (Csehország, de méginkább a PWT jelöltje) és Shin Murakoshi (Japán). Utóbbi bekerült az elnökségbe, méghozzá az amerikai Bruce Wolf helyére.
Zentai László
Vissza a Tájfutás 2000/5-6. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!