Felnőtt Európa Bajnokság

2000. június 28-július 4. Truszkavec, Ukrajna
A világbajnokságok előtti első két tájfutó EB után 36 évvel újra Európa Bajnokságot rendeztek tájfutásban, melyre kis csapattal utaztunk. 3-3 lány és fiú utazott Ukrajnába: Oláh Kati, Wengrin Ági, Makrai Éva, Domonyik Gábor, Lévai Ferenc és Dénes Zoltán. Csapatvezető, sofőr, stb: Hegedűs Zoltán.
A verseny helyszíne és rendező gárdája ismeretlen volt számunkra. A Kárpátok túlsó oldalán, de már 1000 m alatti magasságban különlegességektől mentes terepet vártunk.
A rendezők nagyon kitettek magukért. A szakmai színvonal és a lelkesedésük is dicséretes volt. A terepi munka oroszlánrészét egy ottani „Sőtér János” vitte a vállán, aki a térképhelyesbítés oroszlánrésze mellett a pályakitűzésben is nagyot alkotott.
Végeredményben részletgazdag, kontinentális, helyenként bozótos fenyves-lombos erdőben komoly úvonalválasztási feladatokat adó pályákon zajlott az EB négy versenynapja. Érdekes, hogy a versenynek helyszínt adó Truszkavec városát körülölelő erdőkben egymáshoz kapcsolódó térképeken egymás mellett, a szállásunktól 1-7 km-re helyezkedett el minden, a terepbemutatótól kezdve a rajtok, a célterületek, a váltóhely, sőt az edzőterepek is.
Elöljáróban még az utazás, ellátás körülményeiről. Egy legszebb férfikorán jócskán túllévő MAZDA mikrobusszal tettük meg a kb 500 km-es utat verseny színhelyéig, de nem ez okozta, hogy csak éjfélre értünk oda, hanem az ukrán határon töltött több mint négyórás kényszerű, és a jelek szerint teljesen fölösleges hivatalnoki időhúzás miatti várakozás. Még így is a telefonon felhívott rendezők segítsége kellett, hogy a további várakozásokat megússzuk. (Hazafelé a rendezőktől kért és kapott „dokument”-tel – sorban állás nélkül – 41 perces világrekorddal repültünk át a határon.)
Szállásunk egy idős néni házában egyszerű, de a lehetőségekhez képest kényelmes volt. Az étkezést, kezdetben a rendezők által javasolt közeli szállodában oldottuk meg, ahol több csapat szállása volt, később kisebb vendéglőkben, illetve a magunkkal hozott konzervek felhasználásával oldottuk meg. Truszkavec érdekes város. Egy valamikori faluból nőtte ki magát (gyógy)üdülő központtá. Kevés jó állapotban lévő tízemeletesnél nagyobb modern, változatos (nem panel) szállodáján és szanatóriumán kívül eléggé kopottas külsejű – kisebb, nagyobb – házak alkotják a települést, melyet az országút 3-4 km átmérőjű gyűrűje vesz körül. Ezen túl pedig az Erdő, melyben 6 napig a tájfutó mezőny verte fel a csendet.
Az első versenyszámként – szokatlan módon – a váltót rendezték meg. Többen arra számítottak, hogy a váltóverseny felpörgeti őket az egyéni számokra. Nos, ha megnézzük az eredményeket, akkor látható, hogy a kétszeres férfi egyéni győztes orosz Novikov esetében valóban így történt, de a mieinkre nem ez volt jellemző.
A váltó terepe – mely szinte sík, helyenként apró részletekkel, nagyrészt bozótos, sőt szedres – próbára tette a résztvevőket. Egy pillanatnyi figyelemcsökkenés azonnal megbosszulta magát, a versenyzőknek kisebb tévesztés után is nehéz volt helyretenni magukat. Ilyen apró hibázás minden magyarral előfordult, Oláh Kati pedig sajnos nagyobbat is tévesztett.
Szintén újdonság volt a váltópályák beosztásánál, hogy a harmadik – utolsó – futók pályái voltak a legrövidebbek. Ez, mivel ebben a pozícióban a legjobbak szoktak futni, a legtöbb csapatnál felborította a szokásos összeállításokat és a legjobbak első, második valamint harmadik futóként is előfordultak. Így különösen sokszor változott a nemzetek sorrendje.
Nálunk a lányoknál Makrai Éva futotta az első szakaszt, Wengrin Ági a középső futó, Oláh Kati fejezi be. Makrai Éva felnőtt világversenyen újoncként óriási meglepetésre az első – ötfős – bolyban érkezett az átfutó pontra. Sajnos később volt egy kisebb hibája, ami miatt egyedül maradt, és a bozótosban nem maradt esélye a bolyra visszazárkózni. 5:41 perces hátránnyal a 12. helye érkezett. Ez a pozíciónk végig megmaradt. Wengrin Ági és Oláh Kati is 10-10 percet tett hozzá a hátrányhoz, mely végül 25:53 perc lett. Ági néhány kisebbet hibázott, Katinak egy nagyobb is becsúszott, amikor jó darabig nem tudta magát helyretenni egy jellegtelen bozótosban. Ezen a napon ennyi volt a váltónkban, ami a négyéves felkészülés jelenlegi stádiumában nem rossz, de nem is jó, különösen, ha a skóciai tartalékos felállásban elért 10. helyhez hasonlítjuk. (1-2. futók: 6,2-6,5 km, 70 m, 14 ep, 3. futók: 5,1-5,2 km, 50 m, 11 ep)
Az első futó hölgyek közül a norvég második csapatból Ellen Moe váltott elsőnek. A második futamban az idén szinte verhetetlen svájci Simone Luder nagyot futott és vezető helyre hozta váltójukat. Az utolsó szakaszon az átfutó pontra a brit Heather Monro érkezett elsőnek, de a második körben hibázott, csak harmadikok lettek, végül Hanne Staff a norvég első csapatnak szerezte meg a győzelmet.
A fiúcsapatban indokolt volt a jól taktikázó Lévai Fecó indítása a rövidebb utolsó etapon, így Doma az általa kedvelt tömegrajtos futamban mehetett. Második futónk Dénes Zoli volt, aki nem szeret – és nem is tud – a mezőnyrajtban futni. Doma a saját bolyában végig vezetve jól futott, igazolva, hogy ő bármelyik pozícióban felveszi a versenyt a világ legjobbjaival a váltóban. Dénes Zolinak nem jött össze: több kisebb hibával 16 percre növelte a hátrányunkat. Ezután Lévai Fecó következett, aki nagyon jól hajtott: igaz, hogy a svájci (a)Tom Bührertől 8 percet kapott, de a svájci nem először szakít nagyot váltóban (egyéniben még sosem futott ilyen kiemelkedőt). Fecó hiba nélkül futotta a pályáját (több nagy ellenfelénél jobban, pl mindkét finnt megverve – Janne Salmit és Jani Lakanent) és megtartotta a 15. helyet, mely komoly előrelépés a kudarcos skóciai szerepléshez képest. (1-2 futók: 9,3-9,6 km, 180-190 m, 17 ep, 3. futók: 6,8 km, 110 m, 13 ep)
Az élmezőnyben itt is történtek izgalmak: először két orosz érkezett, majd a második futók között a két finn csapat villogott, de harmadik futóik hátracsúsztak, végül a már említett Bührer magabiztosan szerezte meg a svájciaknak a győzelmet.
Klasszikus selejtező. Rajt a versenyközponttól fél km-re, a cél az előző napi váltóhelyen, a pályák pedig felvezettek a tisztább erdővel borított hegyoldalakra. A különböző irányú gerinceken átívelő hosszú átmenetekben meglepően sok útvonal lehetőség adódott, közülük több közel egyenértékűnek bizonyult. (Ez még inkább jellemezte a klasszikus döntő pályáit.) A pontok környezetében sok aprólékos részlet között kellett eligazodni.
Két magyar lány is bekerült az „A” döntőbe, ráadásul Oláh Kati nagyon magabiztos futással, részlegén a harmadik helyezett Lucie Böhmöt már három perccel maga mögé utasítva nyert. Ez bizonyította, hogy Kati sérüléséből teljesen felépült, és bár fizikailag nem érezte magát a legjobb formában, kiemelkedőt nyújtott. A kilenc átmenetből 5-öt nyert, csak egyszer volt egy percet meghaladó idővesztesége, amely inkább bizonytalanságból, mint hibázásból eredt. Wengrin Ági nagyon küzdött a döntőbe kerülésért, ami végül biztosan sikerült neki, 14. helyen a 20 bejutóból. Makrai Évi a váltószereplés miatt utazott ki, amely a további fejlődése (nemkülönben a jövőbeni váltó összeállítás) miatt is feltétlenül hasznos volt, és jól is teljesített, az egyéni számokban már nem vártunk tőle maximális erőbedobást (a klasszikus döntőt ki is hagyta), a következő heti Junior VB-re pihenve, de azért tapasztalatokat gyűjtve. (6200-6250 m, 155-165 m, 9 ep)
Doma végig koncentrálva, szinte hiba nélkül, jó útvonalakat választva, biztosan jutott az „A” döntőbe, a kilencedik helyen. Még bosszankodhatott is, mert előtte 1 percen belül öten végeztek, így ők mind mögé kerültek a döntő rajtlistában. Sajnos a másik két fiú nem jutott be az A döntőbe. Lévai Fecó nem sokkal, két perccel szorult ki. Dénes Zoli viszont már az egyes pontra öt perc hibával kiejtette magát a döntőből. (8950-9250 m, 345-360 m, 12 ep)
Hosszú évek óta először sikerült a csapat legalább 50 %-ának az A döntőbe jutnia. A klasszikus döntő helyszíne is illeszkedett az eddigiekhez, kicsit odébb nyugat felé. A rajt viszont a terep másik oldalán, így a rajtoló versenyzőket elkülöníthették a célba érkezőktől. Szokatlan volt, és a később rajtolóknak kellemetlen is az eleredő esőben, hogy a rajtba beállás után még egy km távolság és több mint 100 m emelkedő volt hátra az időrajtig, majd még 200 m a térképrajtig. A hegyek még magasabbak, az erdő még tisztább mint a selejtezőben. A rendezők a látványosság érdekében és a sportág népszerűsítéséért a célt a várod központjában helyezték el. Ez kiváló ötlet volt, kár hogy a szűk helyen sem a célba futó versenyzőket, sem a befutó szakaszt nem lehetett látni. A pályákat, mint említettem a gondolkodtató útvonalválasztást igénylő hosszú átmenetek jellemezték. A férfi pálya 2,2 km-es átmenetében a győztes Igor Novikov (87:51 perc) majdnem légvonalban 16 kisebb-nagyobb völgyön fűrészelt keresztül a többség viszont a légvonaltól 1 km-re is eltávolodva lefutott a hegyről, majd felfutott a másikra 100 m emelkedőt leküzdve.
A két döntős lány kitett magáért. Kati küszködve azzal, hogy a futás nem ment neki úgy, ahogy szerette volna, kisebb hibákkal (1-re, 5-re) 11. (74:16), Ági pedig szintén az 5-re, valamint a 8-ra tévesztve 37. (90:56). Teljesítette tehát a kerettagokra érvényes elvárást: „A” döntőbe jutni és Világ Kupa pontokat (4) szerezni. Győzött Hanne Staff (NOR) 64:49 preccel. (9,2 km/270 m/16) A fiúkkal is elégedettek lehetünk. Igen, nemcsak Domával, hiszen Lévai Fecó a „B” döntő 5. helyén végezve beverekedte magát a másnapi rövidtáv „A” döntőjébe! Nagyon összeszedetten, egy kis hibával, elszánt, lendületes futással sikerült ez neki: 77:31 perc, 4,5 p hátrány Radovan Cechtől. Gábor pedig élete eddigi legjobb Világ Kupa helyezését ismételte meg itt az Európa bajnokságon, 22. lett 103:30-at futva. („A”: 14,05 km/520 m/22, „B”:10,9 km, 415 m, 16 ep)
Dénes Zolinak nem jött össze a „B” döntő sem. Ő volt az, aki már a térképrajtot is elnézte, így rossz helyről kezdte a tájékozódást, és egy völggyel hamarabb kereste az egyes pontot. Az itt elvesztegetett perceket már nem lehetett behozni, sőt további időveszteség járult hozzá.
A rövidtáv döntőjének azonos volt a célja az előző napival, sőt a rajt is itt helyezkedett el a város közepén. Innen persze 1200 m szalagozáson kellett kifutni az időrajtba. Ez nem biztos, hogy minden versenyzőnek tetszett, de kétségtelenül látványos volt és közben az előrajt dobogóján bemutathatták résztvevőket.
A rövidtáv már nem a mi versenyünk volt. Legjobbunk Oláh Kati sem úgy futott, mint a klasszikus távon. 17. a helyen végzett 29:52-vel. Természetesen elégedetlen volt. Az is igaz, hogy bárcsak minél több magyar lenne az első húszban, hiszen. a többiek hátrébb végeztek, különösen Doma, aki az elején elkövetett hibázások után lelassult, már nem tudott hajtani.
Összességében a váltó és egyéni eredmények sem nevezhetők kiemelkedőnek, ennél jobbat kell elérnünk (mindig az egyszámjegyű eredményeket emlegetem, mert, ha azt elérjük, akkor már bízhatnak magukban és hinni fognak a további előrelépésben). A lányok több rutinnal (Makrai, Wengrin), zavartalanabb felkészüléssel(Kati), 10-15, vagy akár 20 perccel is jobbak lehetettek volna a váltóban, ami 10-en belüli helyezést, akár a hetedik helyet is jelenthette volna. Ez most már csak a jövőben sikerülhet, de látszik a lehetőség és a követelmény is. A fiúknál is komoly előrelépésre van kilátás, bár ahhoz meg kell találnunk egy igazi első futó személyét. Ha Dénes Zoli legjobb formáját mutatja, akkor most a 10. hely is elérhető közelségben lett volna.
Sajnos mindkét élversenyzőnk elmaradt a saját maguk által is várt szinttől, melynek okai ismertek: Katit egészségügyi problémák hátráltatták az utolsó hetek felkészülésében, fizikailag messze elmaradt attól, amit tud. Kiemelkedő versenyzői nagyságát mutatja, hogy nem mondta le a versenyt, és a helyszínen is az adott körülmények között azt a maximumot nyújtotta, amire ott képes volt. Dicséretes a küzdelme, nem adta fel lelkileg sem. Ez azt mutatja, hogy zavartalan felkészülés esetén újra ott lesz a világ legjobbjai között, egyéniben és a váltóban is. Erre most, amikor az eddigiekhez képest lényegesen több nemzetközi versenyen indul, egyre több a reménye.
Domonyik Gábor szerepléséhez tartozik, hogy egy héttel az EB előtt kifordult a bokája, nem súlyosan, de végig hátráltatta a futásban. Őrá is érvényes, hogy az adott lehetőségek között kihozta magából, amire képes volt: nagyon jó váltófutást, és a klasszikuson sem kevés, amit elért.
Nagyon kellemes, bár nem meglepetés Makrai Éva váltóbeli futása, kis szerencsével még előbb is jöhetett volna. Az előrelépéshez sok-sok nemzetközi rutinra lesz szüksége, és ő tesz is ezért, rendszeresen vesz részt külföldi versenyeken, melyek fejlődését szolgálják (a Junior és Főiskolás VB- kívül saját szervezésben is). Edzésmunkájában is elszánt, törekszik arra, hogy jó tájfutó legyen. Wengrin Ági hozzáállásával sincs baj. Igaz, hogy nem junior korában kezdte a szisztematikus edzésmunkát, de már több mint két éve nagyon céltudatos, kíváncsi vagyok mennyit fejlődik még. A váltóban jobbat vártam tőle, bár lehet, hogy a VB újoncként Skóciában futott, szinte hibátlan futása miatt hittem azt, hogy itt is úgy sikerül. A klasszikus távon viszont pontosan azt vitte végbe, amit tudott. Bárcsak mindenkinek sikerülne ennyi a világversenyeken.
Lévai Fecó két remek futást produkált: a váltó és a klasszikus „B” döntőbeli szereplésére büszke lehet. Rutinos, jó taktikai érzéke van, és nagy szívvel küzdött. Még néhány világversenyen szeretném látni őt a váltónkban.
Dénes Zolinak nem sikerült. Általában a pálya elején hibázott, ami koncentrálási problémát mutathat. Ő nagyon jó futásokra képes, de most egy sem jött össze. Tudom, nem zavartalan a felkészülése, elsősorban egzisztenciális gondok miatt. Kívánom neki, hogy egy biztos állásban a tájfutásban is biztosabb lehessen.
A rövidtávú pályák kivételével sikerült összegyűjtenem versenyzőink útvonalait, mely a helyszíni és az utólagos pálya és útvonalelemzéseket lehetővé tette. sajnos részidős eredményeket eddig (szeptember vége!)csak a klasszikus selejtezőről sikerült csak szereznem, ami mélyebb értékelést tenne lehetővé. Majd később.
Végeredményben a Felnőtt Európa Bajnokságon a tapasztalatok jelentősebbek, mint a sikerek. Ha azt nézzük, hogy egy négyéves felkészülés első évében vagyunk, akkor ez bíztató, ha a világverseny eredményeit, akkor jó közepesnek kell tekinteni.

Hegedüs Zoltán

Eredmények
Klasszikus táv – nők
  1. Hanne Staff	NOR	1:04,49
  2. Brigitte Wolf	SUI	1:08,46
  3. Yvette Baker	GBR	1:10,20
11. Oláh Katalin	HUN	1:14,16
37. Wengrin Ágnes	HUN	1:30,56
Férfiak
  1. Valentin Novikov	RUS	1:27,51
  2. Marian Davidik	SVK	1:32,32
  3. Bjornar Valstad	NOR	1:32,33
23. Domonyik Gábor	HUN	1:43,30
B döntőben
  5. Lévai Ferenc	HUN
	Dénes Zoltán	HUN	disq.
Sprint döntő – nők
  1. Jenny Johansson	SWE	25,50
  2. Simone Luder	SUI	26,17
  3. Anna Antonowicz	POL	27,27
16. Oláh Katalin	HUN	29,52
61. Wengrin Ágnes	HUN	37.29
Férfiak
  1. Valentin Novikov	RUS	26,58
  2. Yuri Omeltschenko	UKR	28,01
  3. Tore Sandvik	NOR	28,11
47. Lévai Ferenc	HUN	33,40
63. Domonyik Gábor	HUN	41,49
Vissza a Tájfutás 2000/5-6. tartalomjegyzékéhez!
Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!