Szeretettel köszöntelek benneteket idei közgyűlésünk alkalmából. Legelőször szokásunkhoz híven halottainkról szeretnék megemlékezni. Idén két nevet kell szomorúan említsek. Szentpétery Ákos és Schuch Tamás kiváló edzők voltak, sok remek tanítványt neveltek, nagyon fognak hiányozni nekünk. Kérem, egyperces néma felállással emlékezzünk most rájuk!
Először egy általános képet adok arról, hogyan látom az elmúlt évet, majd utána rátérek a szokott és elvárt témákra. Nyilván sok minden ki fog maradni, de remélem, hogy a legfontosabb dolgok terítékre kerülnek.
Általában úgy látom, hogy nem érzékeltünk különösebben nagy változást az elmúlt évben. Ezt pozitívan értékelem, úgy látom, hogy stabil állapotba jutott a sport. Érzékelem, hogy szemléletváltozás történt. A néhány évvel ezelőtti, úgymond "az állam bácsi majd segít" szemlélet - és nem szeretnék senkivel tiszteletlen lenni, amikor ezt mondom - eltűnt, s helyét a józan gondolkodás és a racionális szemlélet vette át. Bár néha még felüti fejét a csupán problémakereső gondolkodás, alapvetően előtérbe tört, hogy az emberek a megoldásokat is keresik a problémákra, sőt meg is oldják a gondokat. Tehát van egyéni kezdeményezés, és egyre fiatalodik az aktív sportvezetők köre. Nagy változás áll viszont előttünk: az elektronikus pontérintő és versenyértékelő rendszer bevezetése. Ezt ugyan erősen vitatja a sportág közvéleménye, de úgy ítélem meg, hogy ez lesz az az alapvető változás, amelyre ebből a 4 éves elnökségi ciklusból majdan, 15 év múltán is emlékezni fognak.
Rátérek a válogatottak munkájának és eredményeinek értékelésére. Kezdeném az eredményekkel, szerencsére hosszú, érmekkel teli lista van előttem.
A felnőtt világbajnokságon teljes csapattal vettünk részt, a költségekből az egyesületek jelentős részt vállaltak, külön kiemelem Pécset, akik a legnagyobb hányadot vállalták magukra. A Kovács Bernadett, Wengrin Ágnes, Lubinszki Mária és Kovács Ildikó alkotta női váltónk tizedik helye a körülmények ismeretében kiváló eredmény. Oláh Katalin súlyos sérülése miatt Kovács Bernadett beugrott, sőt "berepült" a VB-re, és ez tette lehetővé a sikeres szereplést. Oláh Katalin sérülése meggyógyult, edz, tervei vannak, tehát remélhetőleg ez csak egy ideiglenes probléma volt. A VB szereplés összességében azonban nem tekinthető sikeresnek, különösen a múlttal összevetve. Az okok elemzésébe most nem kívánok belemélyedni, viszont ezen a ponton szeretnék egy kitérőt tenni, és ezen VB okán is, az elmúlt tíz év legsikeresebb tájfutó családjának kijáró eszmei elismerést szeretném a Kovács családnak átnyújtani.
A junior világbajnokságon lányaink sok örömet szereztek nekünk. Hecz Katalin a klasszikus távon bronzérmet szerzett. Domján Zsuzsa 9. lett a rövidtávon, a női váltónk pedig 7. helyen végzett. Ez egyértelmű siker, és leányainkra szép jövő vár a felnőtt korosztályba lépve is. A fiúknál a kép nem volt ennyire szép. Váltónk a 14. helyet szerezte meg, és nagyjából ezt a szintet tükrözik az egyéni eredmények is.
Még szebbek az ifjúsági EB eredményei. N16-ban Fekete Zsuzsa 9., N18-ban Farkas Zsuzsa 8. helyen végzett. F16-ban Sinkó János aranyérmet, F18-ban Sprok Bence ezüstérmet szerzett. N16-os váltónk 5., N18-as váltónk ezüstérmes. Fiú váltóink mindkét korcsoportban a 6. helyen végeztek. Látszik tehát, hogy fiataljaink jók, ott vannak Európa élvonalában.
Ennek megfelelően, és ezzel senki számára meglepetést nem okozva, az elnökség határozatlan időre megerősítette Páhy Tibort ifjúsági szövetségi kapitányi tisztségében. Ezúton is gratuláljunk közösen Tibornak sikeres munkájához!
Hegedűs Zoltán nagyon sokat dolgozott, jó szakmai munkát végzett. Az érem másik oldala, hogy az emberi vonatkozásokat nem mindig sikerült szerencsésen kezelnie. Az a döntés született a felnőtt és junior szövetségi kapitányi pályázattal kapcsolatban, hogy egy bővítéssel újabb erőket vonunk be a válogatott vezetésébe. Azt a konstrukciót gondoltuk ki - reméljük, a közgyűlés a későbbi szavazás során ebben minket megerősít -, hogy szakfelügyelő fogja vezetni a válogatottakat, és az ő munkáját szövetségi edzők tevékenysége egészíti ki. Zoltán ebben a felállásban vállalta a szövetségi edzői szerepet, amiben pontosan azokra az erényekre van szükség, amiben ő nem szűkölködik, sőt…
Köszönetet mondok neki sok munkájáért, és sikereket kívánok ebben az új szerepkörben.
Szakfelügyelőnek - ez egy társadalmi tisztség - Lantos Zoltánt kérte fel az elnökség. Zoltánt nem kell bemutatni, de egy lényeges dolgot elmondok róla: ő volt az a férfi versenyzőnk, aki a világbajnokságokra egyértelműen a jó, egyszámjegyű helyezések reményében mehetett ki. Sikeres pályafutása személyes példaként szolgálhat bármely fiatalnak. Szeretném Zoltán programjának néhány fő elemét ismertetni. Érmekhez szeretné segíteni versenyzőinket a felnőtt világversenyeken is, ezáltal elnyerve a média figyelmét. E két dolognak egymást segítő folyamatnak kell lennie. A világszínvonalú teljesítmény eléréséhez szükséges összetevőket világosan megfogalmazza, és ennek alapján egyértelmű, mérhető követelményrendszert állít. Az alapvető szemléletváltozás abban áll, hogy a szorgalmat és hozzáállást értékelő korábbi rendszerrel szemben nála ez csak eszköz az eredmények elérésére, és csak a tényleges eredményeket fogja a válogatott vezetése értékelni. Ez a keménység bírálható, de ez vihet vissza minket a régi sikerekhez. A követelményeket teljesítő versenyzőket fogja a szövetség a világversenyeken anyagilag is támogatni. A rendelkezésre álló anyagi források elosztásánál a várható eredményességet veszi figyelembe, tehát több jut majd egy éremesélyes ifire vagy juniorra, mint egy harmincadik helyre esélyes felnőttre. Végül Zoltán szavait pontosan idézve: "segítséget nyújtunk minden él- vagy élre törekvő versenyző számára, amely széleskörű szakmai segítséget foglal magába". A programok kevés kivételtől eltekintve nem kötelezőek. Ez is mutatja azt a szemléletet, amiről beszéltem. Az elveknek megfelelő válogatott program és részletes költségterv már el is készült, amit az elnökség a legutóbbi ülésén megvitatott és elfogadott. Erről az érintett edzők a közeljövőben tájékozódhatnak. Kérem tehát a támogatásotokat a válogatott új vezetésének, és sok sikert kívánok nekik!
Áttérek a hazai versenyekre. Kb. ugyanannyi versenyünk volt, mint az előző évben, nagyjából 250. A bajnokságok a rövidtávú és váltó kivételével rendben, magas színvonalon zajlottak. Az említett bajnokságok hibáiból tanultunk, a jövőben a hasonló hibák elkerülhetők. Bajnokaink közül kiemelném azokat, akik több számban is nyertek: Sprok Bence háromszoros bajnok, Farkas Zsuzsa, Zsebeházy Eszter és Cserpák Zsolt két számban lett bajnok. 60 rangsoroló versenyünk volt tavaly. Az évad kiemelkedő eseménye a Balaton-felvidéken zajló Hungária Kupa volt. A résztvevők jól érezték magukat a nagyon jól sikerült, színes rendezvényen, ami tájkerékpáros versenyekkel is kiegészült. Mondjunk köszönetet Hegedüs Andrásnak és Sőtér Jánosnak, akik sok társukkal együtt ezt létrehozták és megvalósították! Itt mutatkozott be a SportIdent rendszer is, igen nagy sikerrel. Végül egy kevésbé kellemes pont, a Magyar Kupa sorozatra gondolok. Nagyjából és egészében jó szakmai színvonalú versenyek voltak, de azt a célt, hogy létrejöjjön egy elit versenysorozat, nem sikerült megvalósítani. Talán a tőkeerős szponzor hiányzott ehhez. Az elnökség úgy határozott, hogy idén nem lesz MK sorozat, és 2001-re újragondoljuk, hogyan lehetne az eredeti célkitűzéseket mégis valóra váltani.
Az utánpótlás kérdésére áttérve elmondom, hogy sikeres diákolimpiát rendeztünk Nyíregyházán. Ez a város immár sokszorosan bizonyította, hogy a hazai tájfutás egyik fellegvára. Külön köszönjük nekik, hogy nevezési díjat nem kértek, ezzel elősegítették, hogy minél többen indulhassanak. Folyamatosan küzd a szövetség vezetése azon, hogy a tájfutás a diákolimpia kiemelten támogatott sportágai közé kerüljön. Legutóbb az ISM-ben tett látogatásunk alkalmával is ez volt az egyik fő témánk. Még nem értünk el eredményt, de töretlenül dolgozunk rajta.
A Synergon nevével fémjelzett népszerűsítő versenysorozat tavaly nagyon sikeres volt, 30 rendezvényből állt szerte az országban. A vidéki helyszínek közül kiemelem Egert és Orfűt (ez utóbbi Csongrád megyei szervezés), ahol jó néhány verseny zajlott. Sikeres volt az iskolákban a résztvevők gyűjtése, illetve a helyszínen az érdeklődők bevonása. Kevésbé sikerült a médiában való népszerűsítés. Ezt a programot folytatni kívánjuk, folynak a tárgyalások a Synergonnal az idei financiális háttérről.
Az Argay Gyula vezette szenior bizottság Sindely Pál elnökségi tag erőteljes közreműködésével nagyon jó munkát végez. Nemzetközi kapcsolataink fejlődnek, teljes bajnoki versenyrendszerrel és különbözó pontversenyekkel, rangsorokkal rendelkezünk. Új kezdeményezés a szerdai szenior versenysorozat. Összességében ez egy jól átgondolt, minden lényegesre kiterjedő program, szinte nem is lehet negatívumokat találni. További sikereket kívánok hozzá!
Egyéb szakágaink erősödnek. Vásárhelyi Tas fáradhatatlan munkával szervezi a sítájfutást. Tavaly 10 versenyük volt, általában 40-80 indulóval; bajnokságot rendeztek. Bátran mondhatom, hogy kezd divat lenni a sítájfutás. Egyre több olyan sporttársunk köt télen sílécet, aki ezt eddig nem tette, még ha nem is mindegyik indul el egyelőre versenyen. Éjszakai versenyt is rendeztünk, ami nagy sikert aratott. Ez egy önköltséges szakág, ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) népszerű. Nagy beruházást terveznek, egy nyomfektető motoros szán beszerzését. Jó médialehetőség van a szakágban, és még érdekesebbé teszi az a szempont, hogy jóval nagyobb esélye van a sítájfutásnak az olimpiai programba kerülésre, mint a gyalogos tájfutásnak.
A tájkerékpározást Erdélyi Tibor szervezi hasonló lelkesedéssel, hittel, szakértelemmel. 25 versenyük volt, 3 különböző távon rendeztek bajnokságot. Szponzoraik vannak a Synergon és a Pro-bike személyében. Részt vettünk minden Világkupa futamon. Ennek alapján 2000-ben Világkupa rendezési jogot nyertünk. Idén is minden VK versenyen tervezünk indulni, és még jobb eredményeket várunk. Ez egy olyan sportág, ahol hazánk természeti adottságai lehetővé teszik, hogy az élvonalba tartozzunk. Ahol erősítenünk kell, az a dolog bringás oldala, mert ahogy a szakág elterjed és teljes létjogosultságot nyer, úgy ez egyre kevésbé lesz mellékes szempont. Ki kell emeljem Dosek Ágoston nevét az egyéb szakágakról szólva, hiszen mindhárom kerékpáros távon és a sítájfutásban is ő lett a felnőtt bajnok; 44 évesen ez egyedülálló teljesítmény.
Pozitív változás, hogy 65 térképet adtunk ki összesen 140 ezer példányban. Egy pici probléma, hogy ez 50 ezer darabos túltermelést is magába foglal. A térképkiadás terén piac alakult ki, amely nem olyan szabályozott, mint a központi gazdálkodás. Figyelnünk kell arra, hogy a jövőben a példányszám közelebb álljon a tényleges igényekhez. Ami különösen meglepő, sőt megdöbbentő, hogy akár versenycélokra is szívesen fénymásolnak térképeket. Ez jogi problémákat is felvet, és nem tartjuk etikusnak. Arra kérlek benneteket, hogy ezeket a jelenségeket küzdjük le együtt! 18 új vagy húsz évnél régebben használt terepről született tavaly tájfutó térkép. 8 parktérképet is megalkottak térképjavítóink. A munka jó, és szakmai színvonala is, néhány kivételtől eltekintve, magas.
A SportIdent rendszer erősen foglalkoztatja az itt megjelent kört. A Hungária Kupán mutatkozott be, és ismétlem, szerintem ez lesz a legnagyobb változás ebben a 4 esztendőben ebben a sportban. Nemcsak azért jelentős változás, mert egyszerűsíti a versenyrendezést, hanem azért is, mert széles körben visszajelzést ad a versenyzőknek a teljeskörű részidőmérés révén. Ennek kapcsán nemcsak az azonos kategóriájú, de az eltérő kategóriákban azonos szakaszt futók ideje is összehasonlítható. Ez olyan visszajelzést ad, amelyet eddig csak kézi módszerekkel lehetett nagyon szűk körben és esetlegesen megkapni. Ezzel reményeink szerint jelentősen fogja segíteni edzőink munkáját. Lux Iván neve egyértelműen meghatározó ebben a programban. Azt hiszem, eleinte sokan kételkedtek abban, hogy egy 9 milliós beruházást képes a magyar tájfutó sport megszervezni és lebonyolítani. De Iván vezérletével ez, úgy tűnik, sikerül. 7,6 millió Ft-ot részben adomány, részben hosszútávú kölcsön formájában adott össze egy támogatói kör, amely 35 magánszemélyből, a BTFSZ-ből, illetve az ICON Kft. és Penograin Rt. támogatókból áll. A hiányzó bő egymillió forintra reális sikerrel kecsegtető tárgyalások folynak az ISM-mel. Mit takar ez a pénz? 120 ellenőrző dobozt, 3 számítógépet, 2 nyomtatót, áramfejlesztőt és a rendezésre alkalmas programot annak jogdíjaival. Szponzori Tanács alakult, amely pályáztatott, és ennek alapján kijelölte a rendszer üzemeltetőjét. Az eddigi visszajelzések szerint 2000-ben minimum 34 versenynapon fog a rendszer üzemelni Magyarországon. Ez a széleskörű elfogadás, támogatás lehetővé tette azt, hogy az egy indulóra eső napi költség 150 Ft-ra csökkenjen. Úgy érezzük, hogy ennyit - különösen az ezer Ft közelében járó nevezési díjak tükrében - a rendszer által adott pluszok megérnek a sportágnak. Ismét kérem, hogy támogassátok ezt a programot, tehát energiáitokat ne a miértre, hanem a hogyanra összpontosítsátok!
Környezetvédelem, természetvédelem, erdészet szempontjából eseménytelen évünk volt, ennek örülünk, és gratulálunk az összes érdekelt munkájához. Az összes érdekelt persze az egész sportág, mert a versenyzők, csakúgy, mint a rendezők, tudnak problémát előidézni. A konfliktusmentes év azonban ne lankassza figyelmünk! Hangsúlyoznom kell az edzők, nevelők szerepét.
Következő területünk a sportdiplomácia. Itt a Nemzetközi Tájfutó Szövetségben való szerepvállalásunkról fogok beszélni. Zentai László állandó, és mondhatni oszlopos, meghatározó tagja a térképbizottságnak. Aktív a fejlesztésben és a szabványosításban. Sikeres munkája gyümölcsét ott élvezheti a magyar tájfutó sport, hogy ennek révén nincs kétség az IOF-ben azon vonatkozásban, ha Magyarországon világverseny lesz, akkor a térkép hibátlan lesz. Ez egy nagyon fontos szempont. Megköszönöm Zentai László áldozatos munkáját.
Deseő László sporttársunk a gyalogos tájékozódási bizottság tagja, csak egyetlen szavazattal maradt ki a legutóbbi választáskor az IOF elnökségéből. A bizottságban a felnőtt elit programon dolgozik, illetve a sportág fejlesztésén, módosításain. Azon munkálkodik, hogy minél több és jobb világversenyt tudjunk az országba hozni. Jövőre junior világbajnokságot rendezünk Zsigmond Tibor főszervezésével, 2002-re Világkupa rendezési jogot nyertünk, és előzetesen pályáztunk és dolgozunk azon, hogy 2005-ben vagy 2007-ben újra világbajnokság legyen Magyarországon. Erről még döntés nem született, de reméljük, hogy összejönnek azok a feltételek (elsősorban a szponzorokra gondolok), aminek alapján felelősséggel jelentkezhetünk a rendezésre. Ezt a munkát Deseő László fogja össze, aki egyébként közel 300 ezer Ft értékben a sportdiplomáciai utazásaival kapcsolatos költségek teljes összegét befizette a szövetség pénztárába, tehát nem került semmi pénzünkbe ez a szerepvállalás. Szeretném, ha megköszönnénk neki is a sokrétű és előremutató tevékenységét!
A PR nem megszokott a magyar tájfutásban, jelenleg nincs is. Pedig a sportágunk eladásához a public relations tevékenységünket erőteljesen kéne javítanunk, ehhez felelőst kell találjunk. A sajtóval kapcsolatosan jó és rossz fejlemények egyaránt történtek. Papp Dénes előzetesen vállalta a sajtóbizottság vezetését, de sajnos lemondta, mert nem érezte azt, hogy a sikeres munkának meglennének a feltételei. Köszönjük neki, hogy megpróbálta és dolgozott. Másik rossz hír, hogy a Nemzeti Sport irányvonala akként változott, hogy bár Amler Zoltán sportágunkért felelős újságíró mindent megtesz, mégis a tér, amit ebben az újságban kapunk, csökken. Az eredményközlések megbízhatósága sem olyan, mint volt régebben. A jó hírek Vásárhelyi Tas személyéhez kapcsolódnak, aki hitt abban, amiben kevesek hittek, hogy médiaképes ez a sport. A Zöld Ponttal kialakított együttműködés keretén belül kéthetente adásba kerül a sportágunk, ha rövid időre is. A stáb részt vett a velencei városi tájfutó versenyen, erről egy 25 perces és 5 perces összefoglalót készített, s az anyag több ízben fő műsoridőben volt látható a televízióban. Hasonlóra korábban nem volt példa. Ezen kívül havonta a Népszabadságban is teret kap a tájfutás. A média fontosságát hangsúlyozva kérem, hogy támogassátok Tast munkájában, illetve tegyetek meg mindent a saját területeteken!
Az elnökségről elmondhatom, hogy stabilan működik. Sajnos Dosek Ágoston az osztrák szövetségi kapitányi tisztet elvállalva le kellett mondjon elnökségi tagságáról. Ezúton köszönjük meg neki áldozatos munkáját! Kiemelem Zsigmond Tibort, aki minden elnökségi ülésen jelen volt; ő az egyetlen, akinek ez sikerült. Az elnökség munkamódszerei javultak ugyan, de nem sikerült annyi javulást elérnünk, amennyit szerettünk volna, tehát hatékonyságunk javításában vannak még tartalékok. Az idei évre már megvan az üléstervünk napirendi vázlatokkal együtt. Megpróbáljuk elérni, hogy a fontos, de nem sürgős témákat is sorra vegyük, ezzel előre lépjünk.
Az ISM-ben látogatást tettünk, ahol néhány témát sikerült elővezetni. A jövő évi junior VB, illetve az esetleges 2005-ös felnőtt világbajnokság támogatását kértük, segítséget kértünk az elektronikus rendszer bevezetéséhez, és újólag megpróbáltuk elérni, hogy a diákolimpia kiemelten támogatott sportággá tegye a tájfutást is. Kiemelném az elnökség munkájából azt, hogy új minősítési és bajnoki szabályzatot fogadott el, amelyet a versenybizottság készített elő. A fegyelmi bizottság által tárgyalt egyetlen ügyünk 4 hónapos eltiltással végződött. Ez nem sok, de remélem, jövőre még ennyi sem lesz.
A szövetség irodája megőrizte lendületét és munkabírását. Megerősödött Borosznoki László ügyvezető elnökkel, aki beváltotta a vele kapcsolatos reményeinket. Üdvözöljük együtt a csapatot, Borosznoki Lászlót, Ludvig Ágnes főtitkárt és Kiss Zoltánt, akinek műfaja meghatározhatatlan, de személyisége meghatározó, különösen a jókedv terén! Amint erről a felügyelő bizottság be fog számolni, van még javítanivaló az adminisztratív fegyelem és szervezés terén. A felügyelő bizottság segíti az iroda apparátusát, és a javítási munka már el is kezdődött. Elkészült az iroda szervezeti és működési szabályzata; ez nem izgalomra számot tartó dolog, de a profi működéshez fontos. Kitérek a szövetség jelvényének kérdésére. A pályázatra 17 pályamű érkezett. A bíráló bizottság egy pályázatot továbbfejlesztésre alkalmasnak tart. Remélem, a jelvény végleges formájában hamarosan megszületik.
A szövetség kiemelten közhasznú szervezet lett. Ez egy jogi kategória, számunkra fontos, a részletekbe most nem megyek. A legtöbb, szám szerint 16 megyei szövetség megkapta az ún. alszámát. Ez egy régóta, több közgyűlésen át húzódó problémára tesz reményeim szerint pontot. A pénzügyekről én csak röviden szólok, hiszen ezt később részletesen tárgyaljuk. Költségvetésünk stabilizálódott. Igaz ez annak mind a reálértékére, mind struktúrájára. Két éve még nem volt egységes az elnökségen belül a gazdai szemléletmód, mostanra azzá lett, tehát hasonlóan tárgyal a költségvetésről az elnökség, ahogy tenné azt egy vállalat költségvetésével. Ha nem is mindenki által felhőtlen örömmel kísérve, de úgy érezzük, elfogadta a sportág a szövetség és az egyesületek közti költségmegosztási modellt. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a sportág szponzorainak, elsősorban a Synergont és az ICON-t említve, de nem feledkezve meg a most nem említett kisebb támogatókról sem. Nélkülük sokkal nehezebb lenne.
A Gerevich alapítvány jóvoltából továbbra is ösztöndíjat kap Oláh Katalin, Hecz Katalin, Farkas Zsuzsa és Sprok Bence. Úgy érzem, legfőbb ideje volna újabb érmeket nyernünk a világversenyeken, hiszen ennek alapján adható ilyen ösztöndíj. Páhy Tibor és Hegedűs Zoltán edzők is kapnak Gerevich alapítványi ösztöndíjat, ezzel segítve munkájukat. Köszönjük az alapítvány tevékenységét és Monspart Sarolta közreműködését.
A beszámolóm végére érve úgy gondolom, összességében jól sikerült év áll mögöttünk, de úgy érzem, a következő még jobb lesz. Picit más ízt ad majd az elektronikus rendszer annak, ahogyan az erdőben mozgunk. Ehhez és az egész évhez kívánok mindannyiótoknak sok sikert és jó egészséget! Köszönöm a figyelmeteket.

Juhász Miklós, az MTFSZ elnöke

Vissza a Tájfutás 2000/3. tartalomjegyzékéhez!

Vissza a magyar nyelvű tájfutó információkhoz!