Versenyeinken is tapasztalható, hogy a tájfutó közvélemény túlnyomó része tele van igényekkel, ötletekkel, sokan pedig elégedetlenek. Többek kezdeményezésére megkérdeztem néhány - egymástól néha szélsőségesen eltérő véleményű - tájfutót (versenybírókat, edzőket, versenyzőket, elnökségi tagokat): mit kellene tennünk?
Az alábbi anyagban - az Elnökség kérésére - széleskörű tájékozódás után összegyűjtött gondolatok találhatók sportágunknak a jelen és a jövő által megkövetelt változásainak érdekében. Az előzetesen szétküldött gondolatébresztő anyagra számos választ kaptam, rengeteg értékes gondolattal, többen nagyon komolyan végigrágták és teljes körű elemzést adtak.
A tájfutás jövője - ha lesz - azonban nem a szép elképzeléseken, hanem azon tevékeny sporttársainkon múlik, akik megvalósítják azokat. Kérdés: tudjuk-e céljainkért mozgósítani a tájfutó közösséget - ahogyan az elmúlt években sikerült néhányszor - lesz-e elegendő ember, aki tenni akar, és fog a megvalósulásukért.
Ha pedig sikerül fokról-fokra elérni, amit elhatároztunk, az komoly rangot ad majd a tájfutásnak a hazai sportágak között, és nélküle nagy nemzetközi verseny rendezését nem is érdemes vállalni. A tervbe vett felnőtt VB sikere - és nélkülözhetetlen publicitása - érdekében is végig kell csinálnunk. A nem tájfutó közvélemény számára is csak így válhat ismertté a tájfutás, a tájfutók.
Előkészítő munkám során a válaszadók gondolatait - nyersen, értékelés, véleményalkotás nélkül - írtam össze a fő kérdések köré csokorba szedve. Előre elnézést kérek, ha a fogalmazásaim nem teljesen kidolgozottak az idő rövidsége miatt, azt hiszem ez a további munka során úgyis csiszolódik. Az anyagban sok az átfedés, úgyhogy óhatatlanul előfordulnak majd ismétlődések. Az MTFSz Elnöksége már elkezdte a maga részéről a legidőszerűbbnek ítélt témákban a megvalósítást.
A tájfutóktól most azt kérjük, szóljatok hozzá mind a 8 gondolatcsoporthoz, küldjétek el a saját ötleteiteket, tapasztalataitokat, illetve amit tudtok, valósítsátok meg!
Amit máris megtehettek: az alábbi 8 kérdés témájában adott válaszlehetőségek közül az első 6-ban leírtak nagy részét bármelyik egyesület maga is alkalmazhatja a versenyrendezés, szervezés területén. Az utolsó kettőt a Szövetségnek kell megalkotnia.
A válaszokat, tapasztalatokat, érveket, ellenvéleményeket továbbra is gyűjtöm (a címeket lásd alább), sőt kötelességem az elnökség számára összegyűjteni és átadni. (A legközelebbi határidőm erre július 31.)

Címek: Hegedűs Zoltán
illetve postán a Szövetségbe: MTFSz 1143 Bp. Dózsa Gy. út 1-3.

A következő kérdések köré csoportosítottam az összegyűjtött gondolatokat:

1.     Milyen módon növelhető a tájfutók száma?

2.     Hogyan népszerűsíthető sportágunk a kívülállók számára?

3.     Mik a jellemzői egy magas színvonalú tájfutó versenynek?

4.     Hogyan lehet látványos a tájfutóverseny?

5.     Mivel nyerhető meg az elektronikus és az írott sajtó?

6.     Mit kell nyújtanunk a lehetséges szponzoroknak?

7.     Hogyan alakítsuk versenyrendszerünket az élsport és a szabadidősport kiszolgálására?

8.     Hogyan menedzselhető a válogatott keret?

1.     Milyen módon növelhető a tájfutók száma?

1.1.    Tömegesítés. HELYI RENDEZVÉNYEK, sportági bemutatók sokaságát jelenti: iskolák, cserkészek, katonák, munkahelyek számára, települési rendezvényekhez kapcsolódva.

1.2.    A helyi önkormányzatokat, kulturális, sport és egyéb szervezeteket be kell vonni, ajánljuk fel számukra tájfutó események rendezését.

1.3.    Más sportágakkal, rendezvényekkel – tömeg-futóverseny, mountain bike, (terep)triatlon, teljesítménytúra, búcsú, falunapok stb. – közös rendezést, programszervezést próbálhatunk

1.4.    A rendezvényeinknek az összes lehetséges módon csináljunk minél nagyobb propagandát: újság, rádió, TV, plakátok (az összes környező településre, időben.), bevonhatjuk az önkormányzatot, tanárokat, stb. Ez sok energiát, időt igényelhet, sok embert kell a jó cél érdekében győzködni: kikapcsolódás, egészség, természet, kaland, stb.

1.5.    Tanuljunk más sportágak rendezvényeitől: utcai futóversenyek, triatlon, duatlon versenyek szervezői régóta nagy tömegek részére is üzleti alapon teljes lebonyolítást végeznek.

1.6.    Elegendően nagyszámú résztvevő esetén, szolgáltatások (áruk) rendelése esetén kedvezményeket is elérhetünk, ha megvan hozzá a kellő információnk.

1.7.    Természetesen az érdeklődőknek helyszíni nevezési lehetőséget is kell biztosítani, erre pedig fel kell készülni.

1.8.     A rendezvények alkalmával rögtön hívjuk meg a résztvevőket a következő eseményre, írjuk fel nevüket, címüket (ha automatikusan rajtengedélyt kapnak, minimum egy évig a statisztikánkban lesznek, ezzel nő a regisztrált tájfutók száma).

1.9.    Már a rendezvényen, azon melegében, kezdjük el szakosztály szervezését – ahol még nincs – pl. az iskolai DSK-ban, kínáljunk folyamatos programot.

1.10.    Akikkel felvettük a kapcsolatot, tartsuk tovább is folyamatosan, új és új eseményeket kínáljunk, valamint ezen kívül apró gesztusokkal nyerjük meg őket: ajándék, segítség, stb.

1.11.    Bázisokat létesítsünk, ha mást nem, legalább egy közeli könnyen elérhető terepről legyen tájfutó térkép (park térkép), telepítsünk ott állandó pontokat. A térkép a pontokkal sok helyen hozzáférhető legyen: iskolák, művelődési központok, utazási irodák, stb.

1.12.    Ezeken a helyszíneken rendszeres időpontokban (pl. minden kedden vagy szombaton) legyenek tájfutó oktatók, segítők, akik bevezetik az érdeklődőket a térkép alapfokú használatába. Így ismertté válik ez az állandóan megtalálható lehetőség és bárki, bármikor csatlakozhat.

1.13.    Testnevelő tanárok érdekeltté tételével sok gyerek megnyerhető. A tanárokat segíteni, kiszolgálni kell a szakmai munka terén, a helyszínek megközelítésében.

1.14.    Ha egy iskolába sikerült beépülni, akkor a környékén rendezzünk elsősorban számukra több, nagyon egyszerű kis versenyt, amire az iskolásokon kívül minél több érdeklődőt (ismerősöket) is elcsábíthatunk.

1.15.    Lehetnek tájfutó klubdélutánok állandó helyszínen, azonos időben.

1.16.    Ha sok gyereket sikerült megmozgatni, sőt tájfutóvá megnyerni, egy idő után a szüleik támogathatják a sportágunkat, sőt még ők is elkezdik.

1.17.    A szakosztályok utánpótlás nevelő munkájának segítése: anyagi, technikai?

1.18.    A régi utánpótlás nevelő edzők támogatása, újra bevonása, kérdezzük meg, miért nem csinálják.

1.19.    Hasznos lenne kidolgozni egy, a gyerekversenyek rendezését összefoglaló útmutatót: életkori sajátosságok, technikai elemek nehézségi foka, ebből következően a pályák nehézsége, korcsoporttól és fokozattól (D, C, B) függően, pálya hosszakat, győztes időket, stb. (Ld. később UP irányelvek a 7.9. pontban)

1.20.    Legyen kötelező a rangsoroló versenyeken a gyerekek számára szalagozott térképes pályák rendezése.

1.21.    Talán előkereshető a „Tájfutó suli” TV sorozat és leadható a helyi TV-kben.

Az 1. pont témájában szereplő részletek nemigen valósíthatók meg külön-külön. Egységes rendszert kell belőlük alkotni a helyi körülmények ismeretében. A fő cél megvalósítása: a népszerűsítés, majd ezen keresztül a tömegesítés csak a tájfutó szakmai szempontok, a helyi szervezetekkel, iskolákkal, stb való kapcsolattartás a helyi vállalkozók bevonása, stb, stb. csak együtt lehetséges, különben valahol elakad. ezt mindjárt az elején tudatosítani kell!

2.     Hogyan népszerűsíthető sportágunk a kívülállók számára?

2.1.    Résztvevőket toborzunk (l 1.1-1.14.)

2.2.    A résztvevőket sikerélményhez kell juttatni:
- Gyere el!
- Próbáld ki!
- Menj végig!
- Szerezz pozitív élményeket! Legalább 50 %-ban a rendezőn múlik, sikerül-e.
- Beszélj sokat róla mindenkinek!

2.3.    Rövid egyszerű bemutató pályákat kínáljunk az először megjelenőknek, melyeket (pontonként) humoros, tréfás ötletekkel feldobunk, hogy fenntartsuk az érdeklődésüket. Persze tudniuk kell hogy ez csak bevezető.

2.4.    Olyan oktató pályákra van szükség, amit kockázat nélkül kipróbálhatnak és elsajátíthatják a (tájoló nélküli) térkép használat alapvető fogásait: szalagozott pálya, vagy mini pálya, ami a rajtjából belátható (20x20 m-en): irányítani, magyarázni lehet. (Bővebben Hegedűs Zoltán BTFSz versenybírói tanfolyami előadásának anyagában)

2.5.    Mindezt egy erre kiképzett csapatnak kell lebonyolítania országszerte, majd megyénként kell egy-egy csapat.

2.6.    Nehézséget jelent – főleg az elején – az anyagi források előteremtése minderre, hogyan lehet lépcsőzetesen elkezdeni. A közreműködőkre is az eddigiekhez képest aránytalanul több munka hárul Ki fogja megtenni szerelemből, elhivatottságból, vagy esetleg üzleti számításból? Az is igaz, hogy ahol ez beindul (mennyi idő alatt?) ott már eltarthatja magát, mert a szabadidősportban a nálunk megszokott nevezési díjnál többet kérnek, valamint a reklámbevételekkel is lehet számolni.

2.7.    D kategóriás versenyek/pályák tömegét kell rendezni több korcsoportban, hétről-hétre.

2.8.    D kategóriában párosával is indulhassanak (mindketten kartonnal/dugókával?), Gyerekeknél önbizalom növelése, bolyozás, észnélküli rohangálás elkerülése.

2.9.    D kategóriában gyakorlott (minősítést szerzett) tájfutó ne indulhasson.

2.10.    A D kategóriák szervezése minél egyszerűbb, költségkímélőbb legyen, mert nem tudhatjuk, hányan jönnek el az előzetes hírverés hatására: dugóka nélkül, térkép berajzolás vagy helyszínen nyomtatott térkép (saját berajzolás tapasztalatlanoknak riasztó lehet, stb.

2.11.    Ne felejtsük el, legtöbbször idegenek vagyunk a versenyek helyszínén: meg kell keresni, védnöknek kérhetjük, bevonhatjuk a szervezésbe a legközelebbi település önkormányzati vezetőit, polgármestert, önkormányzati. sportvezetőt helyi cégek vezetőit. Természetesen a (tájfutó) szakmai munkát nekünk kell eldönteni és végezni. eleve tájékozódni kell a lehetőségek, körülmények iránt, ne kérjünk olyasmit, ami biztosan nem megy.

2.12.    Jelenleg a kívülállók számára érthetetlen a tájfutás. Egyszerűsíteni kell számukra a versenyrendszert, az eredményközlést (láthatóbbá, áttekinthetőbbé), de legalább a kívülállók számára teljes, világos, érthető tájékoztatást kell adni. Nem tudja mi a „0” idő, F21C, szimbol, stb. Eligazító táblák vezessék már a legközelebbi helység központjától: versenyközpont – jelentkezés – öltöző – rajt – WC – (jól felismerhető) eredményjelzés – mosdás – eredményhirdetés, stb. Legalább a kívülről jövőknek, érdeklődőknek legyen szeparált a jelentkezés, a D kategóriákba. Azokat is tájékoztatni kell, akik nézőnek jönnek: honnan, mi látható.

2.13.    Hangosbeszélő tájékoztassa a nézőket, résztvevőket (köztük a kevésbé tájékozottakat) a versenyről, tudnivalókról, verseny állásáról, minden információról (környék, táj, stb).

2.14.    Ne unatkozzon a néző! Szervezzünk (vagy kérjünk meg valakit a szervezésre) a tájfutás előtti, utáni idő kitöltésére: különböző egyéb program, műsor, vetélkedő, sorsolás a figyelem fenntartására.

2.15.    Megfontolandó, hogy versenyünk célját a településen belülre telepítjük, így a helybelieknek „házhoz visszük” a tájfutást, akaratlanul is megismerkednek vele, rajtunk múlik, hogy ki is próbálhatják-e.

2.16.    A verseny helyszínének a titkossága és a tájfutás népszerűsítése ellentétben vannak egymással. Ahhoz, hogy sok ember iktathassa programjába a tájfutó eseményeket, hónapokkal előre tudni kell egy verseny helyszínét, minimum 10-20 km-es pontossággal (pl. a legközelebbi nagyobb település nevét), minimum egy héttel előtte pedig a VK helyét és megközelíthetőségét egészen pontosan tudatni kell.

2.17.    Komoly szerepe van (lehetne) a saját újságjainknak. A versenyinformációk nélkülözhetetlenek, színes anyagok, színes képek kellenek, hogy érdekesek legyenek, lekössék azokat is, akik még csak ismerkednek sportágunkkal.

2.18.    Az Internetes információközlést a szövetségek, klubok, versenyek honlapjain keresztül érdemes megtenni, a figyelmet pedig célzott E-mail-ekkel kell felhívni. Az adott címlistára elküldött levelekben mehet a Web cím. A levelezési lista sokszor szemetesláda, nem szakmai viták, érvelések zajlanak rajta.

2.19.    A helyi vállalkozók kellő számú résztvevőt és nézőt remélve kisebb támogatásokra megnyerhetők, és ebből elég sok összegyűjthető.

2.20.    Ne felejtsük, el kell jutni odáig, hogy üzleti alapon a rendezvényünk, versenyünk eltartsa magát, ne a közreműködők lelkesedése legyen az egyetlen mozgató erő. Kezdetben mindenképpen, de a hosszú távú stratégiánkban legyen egy reális költségvetési terv, nemcsak az anyagi kiadásokra, hanem a munkadíjakra is, és főleg a bevételekre.

3.     Mik a jellemzői egy magas színvonalú tájfutó versenynek?

3.1.    A szereplőket KI KELL SZOLGÁLNI, a versenyzőt, a nézőt, a médiát és a VIP-et.
A rendező szolgáltatást nyújt az azért fizetőknek. A verseny minősége=a szolgáltatás minősége! A rendező van a versenyzőkért vagy fordítva? Jelenleg Magyarországon nagyon sok az időhiány miatt összecsapott verseny, a felületesen elkészített térkép. Ide tartozik az is, hogy aki, amit tesz, annak megkapja az ellenértékét.

3.2.    Nem kell feltalálni a spanyolviaszt! Az O-Ringen, Jukola, Tio-Mila tájfutó versenyeken mindent profi módon csinálnak. Érdemes oda mintegy tanulmányútra elmenni, kipróbálni, megnézni, fényképezni, videózni és KÉRDEZNI!

3.3.    A tájfutó szakmai színvonalat a terepkiválasztás, a térkép minősége, a pályák (mindeninek a számára megfelelő nehézségű) színvonala határozza meg.

3.4.    A terep kiválasztását a tájfutás szempontjain kívül (finom domborzat, részletgazdagság, futhatóság, stb) a megközelítés, parkolás lehetősége, esetleges infrastruktúra, valamint nagy súllyal a marketing szempontok is meghatározzák. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a meghívandó VIP személyek, támogató szponzorok, sajtó, TV számára figyelemfelkeltő, fontos, könnyen megközelíthető, attraktív legyen.

3.5.    A térkép elkészítése gondos, profi munkát igényel! A tájfutó térkép készítésének minőségére iránymutató mérce a Bozán György csapata által készített Öreg Kotló hegy (bővebben TÁJOLÓ 2000/1 „Kemény próbatétel a Vértesben” címmel). Ebben az esetben pedig meg kell fizetni a helyesbítőt piaci alapon. Ha fizetünk a helyesbítő(k)nek – de ha nem, akkor is – érdemes bevezetni térképellenőrzési módszert.

3.6.    Egy klub hosszú időre megtervezetten és megszervezve egy adott (több térkép kiadására alkalmas nagyságú) terepet fokozatosan, magas szinten kijavítva használhatna, ami tartós bevételi forrást is jelenthet számára. Érdemes egy-egy kisebb terület igényes elkészítésével kezdeni, és azt az évek során bővíteni. Ha elsőre nagyon pontos térkép készül és OCAD-ben számítógépre kerül, az évtizedekig használható, csak a változásokat kell feltüntetni. Költségelemzést kell készíteni, hogy a hosszú évek alatt eladott térképek ára milyen minőségű terepi munkát és egyebeket tud fedezni.

3.6.1.    Mindehhez megoldandó a szerzői és kiadói jogok helyzete tájfutásban! Ne lehessen egy floppy lemezen elvinni emberek verejtékes munkáját! Az eleve szükséges, hogy a klub megszerezze a jogot arra, hogy az adott terepeknek hosszú időre gazdája legyen, ha él is a jogával.

3.7.    Pályakitűzés: az adott pályáknak illeszkedni kell az abban a kategóriában indulók életkorához, felkészültségükhöz, a természetvédelem-vadgazdálkodás igényeihez, vagy a népszerűsítést kell szolgálja. Ennek további taglalása külön irodalmat igényel.

3.8.    A tájfutó verseny kulcsfigurája az ellenőrző bíró. A jelenlegi gyakorlat szerint ő a versenybíróság tagjaként igyekszik azok munkáját segíteni, és a versenyt összehozni. Ez bizonyos esetekben a hibák eltusolásáig is vezethet. Ezzel szemben az ellenőrző bíró kötelessége, hogy a verseny rendezőivel szemben a versenyzők érdekeit képviselje a Versenyszabályzat betartását megkövetelve, tekintet nélkül a rendezőkre háruló objektív akadályok, időhiány, pénzhiány, stb meglétére és mértékére Az ellenőrzőbíró(k) határozott fellépésével rövid idő alatt megszüntethető lenne a felületességből eredő rendezői hibák 99 %-a, amivel a versenyzőkön kívül a rendezőket is segítené, hiszen az ő munkájuk válik sokkal sikeresebbé. A színvonaltalan versenyekről a versenyzők is elmaradnak. Ez már ma is látható.

3.9.    Érdemes lenne versenybírói oktatásokat szervezni. (Megj: ez létezik: a versenybírók kötelező továbbképzéseként, de nem tudom milyen rendszeres, és mennyire szakmai. Ha eme „Népligeti kezdeményezés végleges formát ölt, akkor számos témát adhat a továbbképző tanfolyamokhoz.)

3.10.    Igazából változást az hozhat, ha a rendezők sokkal igényesebbek lesznek saját munkájukra.

3.11.    Minden versenyt a maga szintjén kell magas színvonalon megrendezni. A kitűzött célokat meg kell valósítani, mindenkinek azt kell nyújtani, amit megígértünk. Kezdőnek, profinak egyaránt.

3.12.    A demonstrációs rendszert át kell alakítani. A kis eredmény-cédulákból nem látható semmi, nagy táblák kellenek. Óriás poszter méretű térképen mutatni a verseny állását.

3.13.    A kiszolgálást úgy lehet javítani, hogy minden alkalommal nyújtjuk a versenyzőknek a szükséges szolgáltatásokat, a versenyhez kapcsolódókat, fürdési-mosdási lehetőségeket, büfét – elérhető árakon, sportfelszerelés-vásárlást, a tájékoztatás különböző formáit.

3.14.    A nem autós versenyzők számára is a megközelíthetőség biztosítása! A MÁV-nál 50 % sportolói kedvezmény kapható.

3.15.    A rendező van a versenyzőkért, és, mint ilyen, ki kell szolgálja az igényeket!

3.16.    Az élsport és a szabadidősport szétválasztása: nemzetközi élmezőnyben szükséges küzdelem nem fér össze a szabadidősport stílusával, a kedvtelésből sportolókra pedig ne kényszerítsük az élsport követelményeit és rendszerét.

4.     Hogyan lehet látványos a tájfutóverseny?

4.1.    A tájfutás alapvetően látványos sport! Egyrészt az örökké változó, színpompás természet látványa megragadó, másrészt igen mozgalmas. Miért nem tekintettük eddig annak? Mert:

4.1.1.    A futók eltűnnek az erdőben, nem látjuk őket.

4.1.2.    Ha a TV mutat valamit, legfeljebb az ellenőrzőpontnál való bélyegzést, térképnézést, tehát statikus részleteket, ez nem mutatja a sportág dinamikáját. Ezen kívül mutatják még a befutószakaszt, ami nem mutatja a sportág lényegét.

4.1.3.    Érdeklődők, nézők nem ismerik, nem .értik a tájfutást, nem tudják követni az eseményeket, szemben más népszerűbb sportágakkal.

4.1.4.    Az egyenkénti indítás miatt nem követhető a verseny állása.

4.1.5.    Érdeklődők, nézők részére nem ismert a versenyek helyszíne, és átlagember számára nehezen megtalálható.

4.1.6.    A mi feladatunk, hogy ezeket a meglévő hátrányokat adott esetekben kiküszöböljük és megteremtsük a látványosság elemeit.

4.1.7.    (Zárójelben említem, hogy a fenti gondolatmenet vezetett a villám-tájfutás létrehozásához, mely a magyar Park-tájfutó OB végső futamaiban a villám-párbajban is megtalálható.)

4.2.    A tájfutóversenyt látványossá tenni a cél megfelelő kiválasztásával és felépítésével, valamint a pályakitűző kreativitásával lehet!

4.3.    Nem lehet minden tájfutó versenyen megteremteni a látványosságot, mert a pálya messze eltávolodik a céltól, de a kiemelt, a média szempontjából fontos eseményeken meg kell valósítani a látványt is.

4.4.    Az nagyon a távoli jövő, hogy akár egy nagy demonstrációs térképen, akár egy kivetítőn tegyük követhetővé a verseny állását, de már most gondolni kell rá. Ez nagyon sok pénzt igényel.

4.5.    Ha TV közvetítés megvalósul, (valamikor talán élőben is), akkor az eseményekkel párhuzamosan térkép részleten is érdemes mutatni, merre járnak a futók.

4.6.    Rajtszám nélkül nem követhető a verseny, nem lehet tudni, mi történik. feltétlenül szükséges a tájékoztatás és a reklámfelület miatt is. A reklámozó céggel kell megfizettetni a reklám költségeket

4.7.    A cél felépítésében az elrendezés elveit ki kell dolgozni. Sportágunk olyan képet mutasson kifelé, mellyel a többi sportággal összemérhetőek leszünk. A cél marketing szerepe nagyon fontos. Esősorban ezt mutatjuk kifelé. A tájfutó szempontok pedig elsősorban a pályán érvényesülnek. A következőket kell megvalósítani:

4.7.1.    A célterület áttekinthető és látványos legyen.

4.7.2.    Minél egyszerűbben megtalálható legyen minden, ami szükséges,

4.7.3.    Rendezettnek és vonzónak kell lennie, Befutó kordon, sátrak, eredményközlő tábla, tájékoztató oszlop és táblák, büfé, elárusító helyek, VIP és média sátor (székekkel, asztalokkal, rálátással a célkapura, befutóra, WC-k, stb. felépítésükben lehetővé kell tegyék a reklámok elhelyezését rajtuk. Mindezek beszerzésére az anyagi alapok jó része megteremthető Nógrádi Csaba felajánlásából.

4.7.4.    A reklámokat szembetűnően, megfelelő kivitelben kell elhelyezni.

4.7.5.    A befutó versenyzők küzdelme a gyűjtőponttól a célig végig látványosan követhető legyen rálátással (elegendően hosszú, ívelt, akadályok nélküli befutószakaszon),

4.7.6.    Lehetőleg tervezzünk a pályákba show-pontot, átfutó pontot, amit meg lehet közelíteni. Ez persze a jelenlévő csapattársak edzők, kísérők sportszerű magatartását feltételezi, illetve fegyelmezésükkel járhat.

4.7.7.    Az eredmények közlése gyors,

4.7.8.    és jól látható legyen: a kiemelt kategóriák eredményeit messziről is látható táblákkal kell mutatni,

4.7.9.    A többi kategória eredményeit nyomtatott formában közöljük, stabil táblákon. Érdemes a rajtlistákat és az eredményeket egymás mellett elhelyezni.

4.8.    Ünnepélyes megnyitó és eredményhirdetés szükséges a (nagy) versenyeken. Ezek elrendezése, látványa megtervezendő.

4.9.    A színvonalas díjazás is vonzóvá teszi a versenyt a kiemelkedő versenyzők számára, akik pedig a verseny értékét növelik.

4.10.    MTFSZ készletében kell legyen a célban szükséges egységes felszerelés (ennek beszerzése hamarosan elkezdődik, az anyagi forrás jó részére is lesz fedezet), mely a kiemelt versenyeken használható és használandó. Ezek elemeire és beszerzésüknek ütemezésére a javaslat később következik. Megoldandó: raktározás, karbantartás, szertáros. A működtetésére valószínűleg egy társaságot kell létrehozni (ennek létrehozására egy külön felhívást tettünk közzé), de ennek előfeltétele, hogy meghatározzuk a felhasználás módját: támogatásként ingyenesen használhatják a rendező klubok, vagy térítés ellenében. Ha ez utóbbi valósul meg, akkor a bevételből egy ideig további fejlesztésekre, beszerzésekre kell költeni. A kölcsönzés díja is támogatott legyen. E hármas követelmény egyidejű megvalósíthatósága költségelemzést igényel, melyhez külső forrásokat további folyamatos marketing munkával lehet bevonni. E társaság a pénzügyi, és műszaki tevékenységen kívül segítséget is nyújthat a célterület látványosságának egységes elveit alkalmazni.

5.     Mivel nyerhető meg az elektronikus és az írott sajtó?

5.1.    Legyen a tájfutásnak PR stratégiája, mely tartalmazza a sajtóval való kapcsolattartás fogásait, a versenyrendezésben alkalmazható módszereket, de főleg azt, hogy mit akarunk mondani magunkról a külvilágnak: VB eredményeinket, a szabadidő eltöltésének aktív, egészséges módját, hogy az életkor végéig űzhető, változatos, vagy környezetvédelmi elkötelezettségünket, stb.

5.2.    A sajtó személyes ismeretség nélkül alig megközelíthető. Meg kell keresnünk azokat a tájfutókat, akiknek (munkájukból adódóan) megvannak az ilyen irányú kapcsolataik.

5.3.    A sajtó képviselőit előre el kell látni minden anyaggal, bombázni kell őket: írásban, Interneten (ő nem keresi, E-mail-ben a Web címeket el kell küldeni, hogy mindent készen megtaláljanak Attól, hogy elküldjük januárban a versenynaptárt, még nem történik semmi. Aktív kapcsolatot kell létrehozni.

5.4.    A versenyek kiadványainak kivitele megfeleljen a lehetséges szponzorok, vendégek igényeinek is

5.5.    A nagy versenyeken kell egy PROTOKOLLFŐNÖK, aki a kapcsolatot tartja, mindent tud, mindenkit ismer, mindent elintéz, hozzá fordulhatnak bármilyen kéréssel, kérdéssel.

5.6.    Az események időpontjait előre tudatni kell velük és újra meg újra emlékeztetni rá.

5.7.    Versenykiírásokat időben eljuttatni a sajtónak.

5.8.    Sajtótájékoztatót tarthatunk: nagy események előtt vagy a helyszínen, ahol mindent megtudhatnak a versenyről és megismerik a támogatókat (+etetés-itatás, ajándékok).

5.9.    Írásos anyagokat kézbe adni (sokat!): lusták, nem tudják úgy megírni, mint mi, nem értenek hozzá. Ne a saját újságjainkat (túl szakmai, tájfutó zsargon), hanem nekik szóló anyagokat!

5.10.    A nagy versenyeknek reprezentatív kiállítású programfüzetet kell kibocsátania.

5.11.    Hozni-vinni kell, ne tartson sokáig (egy délelőtt, néhány óra, vagy kevesebb)! Arra az időre teljes ellátást biztosítsunk! (etetés-itatás)

5.12.    Nem mehet el ajándék nélkül!!!  Szponzoroktól be kell szerezni a szóróajándékokat. Vagy venni kell. Az ajándék kapcsolódjon a sportághoz, helyszínhez, alkalomhoz, vagy az újságíró szakmához.

5.13.    A TV(k) számára nekünk kell filmet készíteni! Ha nem jön el, adjunk neki vágatlan anyagot. Ma már rendelkezünk több profi kamerával is.

5.14.    Rendezzünk a TV kedvéért versenyt! Legalábbis higgye azt! Meghívásos verseny csak a legjobbakkal, fotogén versenyzők legyenek. Jól futható befutó – látvány, küzdelem. Kamerával látható pályaszakaszok és ellenőrzőpontok kellenek!

5.15.    Amit látnak majd a képernyőn az egyszerű emberek számára is érthető, és élvezhető legyen!

5.16.    Azokat az élvonalbeli versenyzőket, akik eredményeik miatt sokat szerepelnek (majd) képzésben kell részesíteni, hogy profi módon nyilatkozzanak, eladják a tájfutást. Ehhez PR szakemberre van szükségünk.

5.17.    Legyen egy kiemelkedő versenyző, aki a kirakatban van, találjunk egy „arcot”, gyártsunk egy(!) példaképet! Területi szinten is.

5.18.    A tájfutásról megjelenő hírek közérthetőek legyenek, a teljesítmény értékelhető legyen.

5.19.    A Szövetségnek legyen propaganda/média bizottsága stratégiával, programmal.

5.20.    Minden héten legyen valamilyen hír a tájfutásról. Helyi szinten is. Nagy és kis versenyekről, egyéb hírek. Minden sajtóorgánumnak el kell küldeni, valamelyik csak leadja.

5.21.    Összefoglalókat, sportági tájékoztatókat kell küldeni – a gondokat is lehet tálalni – negatívum is hír, ha balhé van az is, inkább tőlünk tudják meg mint mástól eltorzítva.

5.22.    Kuriózumokat, szenzációkat kell adni (Kitalálni? Igen!)

5.23.    Pozíciókat kell foglalni a sajtóban, be kell épülni: mint a Zöld Pontba.

5.24.    Az nem OB, amiről a TV nem tudósított. Ezt ki kell harcolni! + Hungária Kupa.

6.     Mit kell nyújtanunk a lehetséges szponzoroknak?

6.1.    Média, VIP: csontig ki kell nyalni ... Érte megyek kocsival, kisbusszal, VIP sátor információs és gasztronómiai ellátással – együtt fölpörgetik egymást – meglesz a hangulat.

6.2.    A nagy versenyeken kell egy PROTOKOLLFŐNÖK, aki a kapcsolatot tartja VIP személyekkel, mindent tud, mindenkit ismer, mindent elintéz, hozzá fordulhatnak bármilyen kéréssel, kérdéssel.

6.3.    A SZPONZOR (hasznot és/vagy erkölcsi elismerést vár): média nyilvánosságot vár (helyi vagy országos szinten), helyi szinten megjelenést a résztvevők, nézők felé, ha elég sok embert sikerült kicsalni. (Lehet olyan szponzor is, aki ingyen reklámot szeretne a médiában, de azt tőlünk sem tudja megkapni.)

6.4.    Kisvárosi helyi TV megnyerése, talán még örülnek is (kevés anyaguk van) – a helyi vállalkozók végig tarhálhatók (egyenként néhány tízezer Ft-ra). Mindehhez helyismeret kell és helyi kapcsolatok.

6.5.    A szponzort ki kell vinni, ki kell szolgálni, meg kell neki mutatni az eseményeket, tájékoztatni kell, a legjobbakat be kell mutatni neki – ezt a protokoll főnök csinálja.

6.6.    Versenyeink jelenleg egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy oda rangos vendéget, szponzort, politikust, üzletembert, stb meghívjunk, ott vendégül lássuk. A versenyek felépített felszerelései nem vonzóak, rossz állapotban vannak, nincsenek a megfelelő (VIP fogadóképes) színvonalon. Elemi érdekünk, hogy a kiemelt versenyeinket, melyekre támogatást akarunk szerezni, felhozzuk az elengedhetetlenül fontos, kellő szintre. Előbb a külalakot kell megteremteni, aztán kezdődhet a PR munka, akkor nyithatunk kifelé.

6.7.    Az esemény után fotó(ka)t, video kazettát kell az eseményről átadni a szponzor(ok)nak.

6.8.    VIP-nek sok látszatfunkciót, (hatalmat) kell adni, ő hozza a pénzt, de a szakmába ne szóljon bele.

6.9.    Bankett, dínom-dánom, szűk körű: VIP, szponzorok, média, főrendezők, 2-3 sportoló (a legjobbak).

6.10.    Gondoljuk meg: A VIP-nek miért éri meg, hogy velünk legyen????  Mit nyújtunk neki(k)??? Csak akkor keressük meg őket, ha erről van használható elképzelésünk.

6.11.    Helyi, megyei lapok jelentősége. Visszajelzés is a támogatóknak.

7.     Hogyan alakítsuk versenyrendszerünket az élsport, a szabadidősport, és az utánpótlás nevelés kiszolgálására?

7.1.    Szét kell választani az élsportot és a szabadidősportot, mert mások az igények a két társaság számára. Az élmezőny tagjai technikailag magas színvonalú tájfutást, a magas szintű versenyzéshez megfelelő körülményeket igényelnek kevés kiemelt versenyen. A szabadidő-sportolók sok könnyen elérhető eseményt, ahol a tájfutáson kívül mással is kiszolgálják őket, szórakozási lehetőségek állnak rendelkezésre. Ez utóbbiak sok esetben komolyan zavarhatják az élversenyzők felkészülését, pihenését.

7.1.1.    Az elválasztás jelentheti azt, hogy az eddigi versenyrendszerből kiemeljük a bajnokságokat és a Magyar Kupákat, ahol csak az élmezőny vesz részt. Ez abban az esetben valósulhat meg, ha e versenyek kívülről megfinanszírozhatók, azaz megrendezhetők

7.2.    Az elektronikus módszerek alkalmazása – ami jelenleg már spontán működik – kiterjeszthető egységes rendszerré. Ma már szinte mindenütt megvannak a feltételei az elektronikus úton való nevezésnek, sorsolásnak, a kiírások, versenyértesítők, eredménylisták közlésének, időmérő-ellenőrző-értékelő SI rendszer alkalmazásának. Egy idő után minden rangsoroló versenyen követelmény lehetne ezek alkalmazása. (Az információk küldésére egy ideig a hagyományos postai módszert továbbra is meg kell tartani, de az Internet alkalmazása gyorsabb és több ember elérheti.)

7.3.    Rajtengedély kérdése (két alternatíva):

7.3.1.    Rajtengedély és egyesületi tagság csak az E, A (B) kategóriákban kelljen. A versenysport elképzelhetetlen szervezettség nélkül.

7.3.2.    Mindenkit, aki versenyeinken legalább egyszer részt vesz automatikusan regisztráljunk és tartsuk nyilván (név, cím, születési adatok) a naptári év végéig. Ez jelentősen megnövelheti sportágunk súlyát a többi között.

7.4.    A minősítés és a ranglista legjobban a szűk élmezőny után következőket érdekli, sportolóink derékhadát kb. 50-80 %-át. A legjobbak mércéje a nemzetközi illetve bajnoki eredményesség, nem az I. osztály, vagy a rangsorhely. A kezdők számára pedig a pálya teljesítése a legnagyobb élmény, nem foglalkozik minősítéssel és rangsorral.

7.4.1.    Rangsor és minősítés megszüntetése, csak az eredményesség fontos a versenyzők számára.

7.4.2.    Maradjon meg (átdolgozva) a jelenlegi minősítési rendszer: azok számára, akik nem kerülnek (gyakran vagy egyáltalán) dobogóra, ez egy összemérési lehetőség (gondoljunk az újonnan teremtett rangsorra a BR „Kutyák Kupájára”). Versenyzői visszajelzések támogatják e verziót.

7.4.3.    Szűnjön meg a minősítés a szenior kategóriákban (Megj. a szeniorok egy része számon tartja a minősítését, motiválja őket.)

7.4.4.    Dolgozzuk át a ranglista számítási rendszert egy – a jobb teljesítménnyel növekvő pontokat adó – rendszerré.

7.4.5.    Szigorítsuk meg az I. osztályú minősítés megszerzésének lehetőségét oly módon, hogy évente maximum 10 olyan verseny legyen, ahol megszerezhető: ezek az egyéni országos bajnokságok + a Magyar Kupa futamok lehetnének.

7.5.    Dolgozzuk át a Magyar Kupa versenysorozat lebonyolítási rendszerét a két legfontosabb cél minél eredményesebb megvalósítása érdekében: szakmailag a legmagasabb színvonalú versenyek az élmezőny összemérésére és fejlődésének elősegítésére, illetve minél jobban népszerűsíthető és eladható legyen kifelé.

7.6.    Valahogy fel kellene ébreszteni versenyzőink igényét az elit színvonalú versenyzésre, felkészülésre. Népesebb, tömörebb élmezőnnyel tudunk csak felzárkózni a világ élmezőnyéhez.

7.7.    Az egyéni OB döntők és selejtezők:

7.7.1.    megrendezhetők egy hétvégén: Szombaton selejtező 60 %-os távokon, vasárnap A és B döntő vagy külön kupaverseny a döntőbe nem jutottak részére (ha ott maradnak), időben szétválasztva (B döntőt később). Így a szállások kérdése is megoldható. ez a megoldás megkönnyíti az éves versenynaptár elkészítését, és megoldja a – külön rendezett – selejtező idején sérült, beteg, elfoglalt versenyzők problémáját. A döntőn úgyis ott kell lenni, a selejtező pedig ugyanakkor van. A válogatott versenyzőknek ez a változat az érdekük, mert így egy hétvégéjük felszabadul felkészülésre, edzőtáborra vagy nemzetközi megmérettetésre, és nem igényelnek különleges elbírálást az OB döntőbe kerüléshez.

7.7.2.    Más vélemény szerint nem rendezhetők meg. Nem tudni, hányan maradnak másnapra, így nehéz a szállások megrendelése. Nehéz a „0” idők mindenki számára alkalmas megválasztása.

7.7.3.    Eldöntendő kérdés, hogy a szakmai érvek megvalósításának szándéka mennyi kompromisszumot kíván az adminisztratív nehézségek megoldásában.

7.8.    A Hungária Kupa szabadidősport esemény. Az indulók nagy létszáma miatt központi jelentőségű, kifelé jól tálalható. Meg tudjuk-e rendezni évente?

7.9.    Az utánpótlás nevelés segítése érdekében szakmai irányelvek kidolgozása és közprédára bocsátása szükséges: oktatási programvázlat a lényeges témák hangsúlyozásával, technikai minimumszint kidolgozása az edzők részére, a versenyen indítás előfeltételeivel, technikai feladatok nehézségi sorrendje, mint az UP pályakitűzési elvek vezérfonala, stb.

7.10.    Az utánpótlás nevelés segítését jelentheti az UP kategóriák nevezési díjának csökkentése, mondjuk a felére. Ingyenes megoldás nem célszerű. Egyrészt, ami ingyen van, annak nincs értéke, másrészt az ingyenesség miatt benevezett, de el nem indult „résztvevők” okozta felesleges munka, berajzolt térképek nagy veszteséget jelenthetnek. A fiatalok csökkentett nevezési díja természetesen a szabadidősport kategóriák nevezési díjának emelkedését vonja maga után. Súlyos kérdés, hogy a gyerekversenyeken, ahol nincsenek kompenzáló felnőtt, szenior kategóriák, mi fogja fedezni a költségeket. másik kérdés, hogy a 14-es mennyivel kap más szolgáltatást, mint a 20-as.

7.11.    Jelenleg az átlag versenyző és versenybíró szakmai anyagokhoz (külföldi cikkek, könyvek fordításához) nem jut hozzá. A Tájoló újság szakmai cikkeihez hasonló, de több elkelne (a TÁJFUTÁS lapban is).

Egyéb:

7.12.    Környezet és természetvédelem, Nemzeti Parkok. Jelenleg ott tartunk, hogy helytől és személytől függően változó a tájfutó versenyekkel szembeni magatartás. Bizonyos esetekben ki vagyunk szolgáltatva nekik.

7.12.1.    A jövőben érdemes lenne tudományosan megalapozott taktikát, érvrendszert kidolgozni. Ennek alapjául szolgálhat Marosffy Dánielnek a Kertészeti Egyetemen írott szakdolgozata a tájfutóversenyek természeti környezetre gyakorolt hatásairól.

7.12.2.    Annál inkább nélkülözhetetlen kimozdulni a defenzív álláspontról, hiszen az egyetlen sportág vagyunk, amely nemcsak elkötelezett a környezetünk védelme irányt, hanem az MTFSz egyik bizottsága hivatott ezzel foglalkozni. Többek között természetvédelmi ellenőrzőbírókat is képzett, melyek azonban nincsenek foglalkoztatva.

7.12.3.    Kétségtelen azonban, hogy magunknak is el kell gondolkodni azon, mit tehetünk, és mit kell tennünk a természet védelme érdekében. A szemét összegyűjtésén és elhelyezésén kívül, a cél és a rajt helyszínének kiválasztása, a hangosítás a mobil WC-k, az autók parkolása (egyáltalán meddig engedhetők be), stb, egészen addig a kérdésig – ami persze nem csak minket, hanem minden közlekedőt érint, de számot kell vetnünk vele – hogy környezetvédő szemléletünkkel hogyan fér össze a környezetet károsító gépkocsi közlekedés. (Nyilvánvalóan nem fogjuk holnaptól otthon hagyni az autónkat.)

7.12.4.    Érdemes a magunk számára is, de kifelé a hivatalos szerveknek bemutathatóan is tájfutó környezetvédelmi irányelveket kidolgozni.

7.13.    Az erdészekkel (vadászokkal) sok esetben még nehezebb az egyetértés, mint a természetvédelem képviselőivel. Ráadásul velük szemben legtöbbünknek komoly fenntartásaink is vannak: erdők tarra vágása, túlméretezett vadtartás, vadkár, vadászati módszerek, hulladékaik az erdőben. Amíg az előbbiek megváltoztatására kevés esélyünk van, addig ők bármikor (? Erdőtörvény!) kitilthatnak minket az erdőből.

7.14.    A tájfutásnak a magánerdőkben való űzésének esélyeiről, szabályairól szakembert kell megkérdeznünk.

8.     Hogyan menedzselhető a válogatott keret?

AZ ELADHATÓ EREDMÉNY mindenképpen szükséges: a világversenyeken dobogó (Felnőtt VB: 1-6. hely)

8.1.    Feltétele: a szakmailag megalapozott, megtervezett és kemény felkészülés és a körülmények megteremtése (erkölcsi és anyagi támogatás) minimum 4-5 éven keresztül, folyamatosan.

8.2.    Ez a munka lehetőleg többféle szakember csapatmunkáját igényli: edző, szakvezető, menedzser, orvos, pszichológus, gyúró? ....

8.3.    Nem jó, ha a válogatott minden új vezetője új csapatot épít és lemond a régiek elért eredményeiről, tapasztalatáról, nem rájuk építi az új csapatot. Más vélemény szerint a nem kellően motivált tagság helyére újakat kell bevonni és csak a követelményeket teljesítőket kell támogatni. Kérdés: van-e mód a két módszer együttes alkalmazására, mindkettő előnyeinek kihasználására?

8.4.    Előbb-utóbb meg kell találni a lehetőséget a válogatottság idejére és az utánra a válogatott kerettagok egzisztenciájának biztosítására.

8.5.    Válogatottak PR támogatása: információk, tájékoztatás a sajtónak (előzetes és eredmények), háttér-információk, érdekességek (szenzációk!), igényes külső megjelenés. Ide tartozik a kiemelkedő élsportolók képzése, oktatása – akik várhatóan sokat nyilatkoznak (majd) – mert nem mindegy, hogy mit mondanak, saját és sportágunk jövője érdekében.

8.6.    Magyarországi világ- és nemzetközi versenyek rendezése: VB, EB Világ Kupa, egyéb: pl: nemzetközi váltóverseny erős ellenfelek meghívásával (az őszi időpont jó ötlet), (európai) klubcsapatok váltó- vagy csapat nemzetközi kupaversenye („Bajnokok Ligája”) (egy fordulóban, férfi-női kategóriák vagy 6 fős: 4 ffi+2 nő)

8.7.    A kiemelt versenyek meghatározása, kidolgozása: pl. a Magyar Kupa sorozat újragondolása, a kellő változtatásokkal.

8.8.    Érdemes lenne megvizsgálni a jelenlegi élversenyzők nem kellő motiváltságának okát, annak érdekében, hogy az ezután következőkkel ne fordulhasson elő: jól megfogalmazott célok hiánya?, erkölcsi támogatás hiánya?, kellő foglalkoztatás-programok hiánya?, túlzott elvárások, amik bénítóak lehetnek?, anyagi feltételek hiánya?, egyéb?

Itt a vége az írott anyagnak, mely a közreműködésetekkel bővülni, csiszolódni fog, de még inkább remélem, hogy megtaláljátok a módját a megvalósításuknak is, úgy, hogy az majdan érdekeltségi rendszerben – tehát tartósan – is működjön.

Jó munkát kívánok mindannyiunknak!

Hegedűs Zoltán