Miskolcon - 1991. április 5-én - életének 81. évében, csendesen elhunyt Zsigmond József, országos versenybíró. Sokaknak csak a versenybíró Józsi bácsi az ismerős, nagyon kevesen vannak, akik versenyzőként is ismerték még. Egészen fiatal kora óta járta a Bükköt, szerette a természetet. Ez egyenes utat jelentett a szervezett természet-járáshoz, majd a II. világháború után - sportágunk elődjéhez - a természetjáró versenyekhez.
Ezeken a versenyeken egyre jobb eredményeket ért el, ennek elismeréséül 1952-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes sportolója címet kapta. 1953-ból bronzérmet őrzött a Keszthely-Büdöskút térségében rendezett magyar bajnokságról. Harminc év múlva, amikor ellátogatott a hazánkban rendezett X. Tájékozódási Futó Világbajnokságra, aminek egyéni versenye és terepbemutatója is ugyanezen a terepen volt, ezt mondta: részletek beugranak a terepen, dehát az akkori meg a mostani térkép... Ég és föld!
- Ő tudta, mert megélte. Abban az időben természetes volt, hogy aki versenyzett, rendezett is - ezt a szokását, több mint három évtizeden keresztül megtartotta.
Számtalan versenyen - a legkülönbözőbb beosztásokban - működött közre, mint versenybíró.
Többek között keze nyomát viselte a Főiskolás VB, Magyar Bajnokságok, sok Herman verseny, Borsod Kupa, és számolatlanul a megyei bajnokságok. Az 1988-as Egyéni OB-n még Ő volt a rajtfőnök, sajnos egészségi állapota ezt 1990-ben már nem engedte meg. Régen a természetjáró szövetségen belül megyei szinten a versenyzést a versenybizottságok szervezték, irányították - ennek volt vezetője Borsodban. Nem ragaszkodott a régihez, támogatta az új elképzeléseket, aktív részese volt annak, hogy a megyében a természetjáró versenyekből tájékozódási futóversenyek lettek. 1970-től, a tájékozódási futó szövetségek megalakulásától egészen 1989-ig tagja volt a Borsod megyei elnökségnek.
A sportágban végzett több évtizedes tevékenysége sok ismerőst, barátot jelentett számára, tisztelték a borsodi versenybírók, ismerte a megyéből minden versenyző, sokan a környező megyékből, de az ország távolabbi részeiről is. Gazdag életútnak vetett véget az elfogadhatatlan és érthetetlen halál. Ő elmondhatná: "Non omnis moriar" - sem azok, akik utolsó útjára kísérték, sem azok, akik ismerték nem fogják elfeledni - hiszen a sportághoz kapcsolódó szálakat nem tudta elvágni a halál.

Tájfutás, 1991/3-4