(1919-2011)
Mottó: "Látjátok feleim, egyszerre
meghalt,
és itt hagyott minket."
(Kosztolányi)
Már megint, és ismét! Hiába, no! Az idő kegyetlen "dimenzió". Mint geológus is, de mint sporttárs is, itt és most, megengedem
a hasonlatokat:
Sportágunk földi "őskorát" már alig képviseli 1-2 szenior sporttárs. S erre az időre, a még számlálható, de nem számos "Ókori" kolléga emlékezhet csak, aki a nagy ősök munkáját élvezte vagy "elcsent belőle", és együtt dolgozott. Jó magam, mindkettőbe beleférek.
Ugye nem is nekrológ ez a kis iromány.
Egy szaklap hasábjain a szakos kollégáról megemlékezünk, de ne mindig "gyászszájízzel"!
Egy újabb, szakzsargonnal élve: "jellegfa" dőlt ki sorainkból. Varga Laci bá-’ról szólnék, akinek árnyékában "átmasíroztunk" 1970-ben az "Őskorból" az "Ókorba". A jellegfa, már koránál fogva is az lehet.
Ő, az egyik utolsó mohikán, megérhette a 92. évet, és még az elmúlt év nyarán is kérte a "TÁJOLÓT".
Csak az újkor nemzedéke miatt is: Ki is volt?
Sporttárs, versenybíró, BTFSZ elnökségi tag, hihetetlen munkabírású budapesti versenybizottság vezető, mind az Ős-(1970 előtt) mind az Ó-korban (1970) után. No és ellenőrző bíró. Kell, hogy legyünk még páran, akinek kijutott belőle, de neheztelni, morogni nem tudtunk rá!
Csak egyetlen ténykedésébe gondoljunk bele: a 60-as években 3 szabályzat változást élt át, és ültetett át a gyakorlatba!
Nekem megadatott évekig dolgozni mellette is. Ezért is ragadtam képletesen "tollat", - (az írógép billentyűit) - mert lassan nekem is csak az emlékek jutnak.
De jó lenne még, ha lenne közöttünk még néhány munkabíró "nagyöreg", aki féltéssel, odafigyeléssel, "kenné szekerünk tengelyét", talán nem csikorogna annyira, s gyorsabban meg tudnók oldani problémás kérdéseket.
Szegényebbek lettünk. Már nem fog kérni tőlünk Verseny jegyzőkönyvet, de "Tájolót sem". Elment a többiek után - Kempelen, Halász, Szőnyi, Hosszú, Hardicsay, Vizkelety - csakhogy hirtelen emlékeztessek a budapesti "őskor" "Kövületeire"! (Krasznai is, de ő már Ó-kor).
"A testünk úgy érzi, hogy rokon…"
Decemberben temettük, a felső Farkasréti kápolnából. Temetésén az Ó-és a Középkor képviselői jelen voltak, mert az új kor már nem ismerhette. Még él néhány jellegfa, s amíg él, fog Rólad susogni, "Laci-bá".
"Az élet éppen csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla:
"Hol volt…"
(Kosztolányi)
S ha már mese:
"De nincs élőbb a mesénél, s mese ellen,
minden káros"
(Ady E.: Mesebeli János)
A "60-as évek közepén, az egyik év végi elnökségi ülés kezdetén, a Lajos-forrási menedékházban, (stílszerűen, Aurél bácsi jóvoltából), és nem "Szőnyi Laci bácsi" szájából: "Édes fiam": Igaz, hideg van, de "féldecinél" jobb a "tokaji", mondjuk szomorodniból 1 dl." (Varga L.)
Kipróbáltuk! Milyen igaza volt!
Nos sporttársaim: tud valaki valamit mesélni? Rajta! A főszerkesztő, nem fog tiltakozni.
"Keresheted Őt, nem leled, hiába, se itt se Fokföldön, se Ázsiába"…
"Nem költi föl se könny, se szó, se vegyszer,
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."
(Kosztolányi: Halotti besz.)
(-gyik; Bajusz)
Szeredai Sznagyik László, "a tanár úr"(Tájoló, 2012/1)
