(1922-2006)
Szeme miatt nem lehetett versenybíró, később a versenyzést is abba kellett hagynia. Így lett a Meteorban viselt tisztségei mellett a szövetségi versenyek
örökös versenytitkára, istállómestere.
"Ismertségére jellemző történet a "Május 1" versenyek idejéből. Valahol, vidéken, tavasszal postára adtak egy nevezést - talán még megvan, sokáig
őrizte - melynek a címzésén csak ennyi állt: Vámos János sporttárs, Budapest.
Megkapta.
Még a Magyar Posta is tudta, ki ő."
"A Mátrában volt a csapatbajnokság. A mátraházai turistaházakban és a Sástói kempingben voltunk elszállásolva. Nála kellett jelentkezni. (Abban az időben
a versenyre közlekedést a tömegjárművek és a különbuszok jelentették.
A korszerű információáramlást meg a távirat és a munkahelyi telefonok. Aztán vagy utolérték a versenytitkárt, vagy nem. Ha nem, nem, akkor sincs baj, azért titkár a titkár, hogy mindent megoldjon.)
Szóval, folyamatosan érkeztek a résztvevők, de már kora estére látni lehetett, nincs elég ágy. Kerített pótágyakat, azzal rendeződött a dolog. Látszólag.
Mert akik lekésték az utolsó buszt, azok stoppal, gyalog, vagy a jó ég tudja hogyan, szállingóztak be a kempingbe.
Elfogytak a pótágyak is, János a saját ágyából egy asztalra költözött. Később azt is "kiadta". Reggel, nyakig pokrócba csavarva a verandán, egy nyugágyban találtak rá. Az elmeállapotát firtató kérdésre csak annyit válaszolt: »bárki is volt a hülye, a versenyzőnek pihennie kell, mi értük vagyunk."
2006. november 22-én az égi terepre költözött.
(VP)
Tájoló, 2007/1