(1934-2015)
A sportág fellegvárának számító Bp. Lokomotívban kezdett versenyezni, ahol 1953-tól részese volt a vasutas klubarany és ezüstérmekkel díjazott bajnoki sikereinek. 1960-ban Breiner Sándorral megalapította a Bp. Honvéd tájékozódási szakosztályát, ahol tovább gyűjtötték a bajnoki érmeket. Tagja volt az első EB-n résztvevő válogatott csapatnak. A BHSE különleges lehetőségei révén hamarosan a sportág arculatátformáló klubbá emelkedett. Gyurka a klub motorja volt, edzőként is tevékenykedett. Munkája révén vált az 1962-ben alapított Honvéd kupák sorozata, addig még ismeretlen hazai terepeket bemutató sporttörténeti eseménnyé. Itt jelent meg az első színes nyomtatott térkép (Pusztavacs 1963),első tájfutó plakát (Mátraballa1965) és még sok minden más, ami fordulatot hozott technikai, rendezési téren és a sportági öntudat szintjén.
Legmerészebb tette a hazai versenytérképek készítésének titkos támogatása volt, amelyről ez év október 22-i haláláig nem engedett megemlékezni. A ’60-as években már létező friss, fotogrammetrikus felmérésű, titkos minősítésű katonai térképek számunkra elérhetetlenek voltak. Ezekről készített fényképekkel segítette az első helyesbített versenytérképek létrejöttét. Így készült többek közt a Lajosforrás, a Dobogókő, a Hosszú-hegy, az Iharos, a Zajnát-hegyek első színes térképe. Mint katona jól tudta mit kockáztat ezzel, ezért mélyen hallgatott. A helyesbítők is hallgattak. Nemcsak szolidaritásból. Már csak azért is, mert művük fő értéke, a meglepően kifejező, új domborzatrajz nem kiváló topográfiai kvalitásaiknak, hanem a titkos alapanyagnak volt köszönhető…
A Honvéd tájfutás szárnyalására többen is rá akartak ülni, úgy hogy közben Gyurkát, a motort kiszerelték belőle. A szakosztály1970-ben szűnt meg. Thiering leszerelt. Új életet kezdett. Haláláig fáradhatatlanul dolgozott, de már nem a mi köreinkben. Ideje fejet hajtani mindazért, amit a tájfutásért tett. Nyugodjék békében.
Tájoló 2015/6.