(1923-2006)
Székely Miklós a Magyar Természetbarát Szövetség egykori főtitkára volt. A 60-as években, az MTFSZ megalakulása előtti időszakban különböző fórumokon több alkalommal képviselte a tájékozódási sport érdekeit, ő volt a norvégiai és svájci Európa-bajnokságra utazó magyar tájékozódási válogatott csapatvezetője.
Tájoló, 2006/3
Székely Miklós (1921-2006)
Húsz éve váratlanul hunyt el a tájfutók régi főtitkára. Szűk családi körben, csendben temették. Nekrológok nem méltatták munkásságát, pedig számtalan funkciója és bátor kezdeményezése mellett 25 évig az MTSz és ezáltal sportágunk vezetője is volt. Emblematikus alakja az 1948-1970 közötti korszaknak, amelyben kialakult a turista terepgyakorlatokat felváltó természetjáró tájékozódási versenyzés és elfoglalta helyét a versenysportok között. Székely Miklós személyes érdeme a sportág nemzetközi kapcsolatainak létrejötte és fejlesztése, amely lehetővé tette a sportág önállósodását.
Gyermekkorától élete volt a turistáskodás, amit apja, Székely Imre, a Budapesti Turista Egyesület megbecsült vezetője, szerettetett meg vele.
Budapest felszabadulása után, az 1944-es betiltást követően újjáalakult, szociál-demokrata kötődésű Természetbarátok Turista Egyesületének (TTE) lesz tagja, túravezetője. 1946-ban a TTE Csúcshegyi osztályának csapatában indul a háború utáni első országos tájékozódási terepgyakorlaton. 1947-ben a TTE egyik titkárának választják, az elnök Kéthly Anna neves szociáldemokrata politikus. A politikai változások eltörlik az erdőbe lépés korábbi tilalmait, utazási kedvezmények segítik a szervezett természetjárást. Ezen a lehetőségek és intenzív munkahelyi agitáció révén a TTE, mintegy hatezres taglétszámmal, és baloldaliságából adódó befolyásával a hazai turistaság vezető erejévé válik.
1948-ban, a fordulat évében megalakuló Magyar Természetbarát Szövetség, a TTE kádereinek vezetésével kívánta a kommunista irányítású Magyar Dolgozók Pártja sportpolitikáját megvalósítani. Székely Miklós a tömegsport fejlesztésének területén kap feladatot. A Munkára Harcra Kész jelvényszerző mozgalom felelőse lesz a Szövetségben. A cél, hogy minden szervezett turista teljesítse az MHK próbát.
1949 elején megszervezi a versenybíró képzést, hogy az év során megrendezzék az első OCSB-nek számító Országos Terepverseny Bajnokságot. Erről a 2025-ben a hazai tájfutás 100 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepi összejövetelen tartott Boxi vetített képes megemlékezést a Magyar Sport házában.
1951-ben az Országos Természetjáró Társadalmi Szövetség titkára lesz. Az ekkor kiadott versenyszabályzat még nem hozott számottevő változást, de lehetővé tette gyakorlati feladatok, pl. az MHK követelmények pontozását is. A versenyzés egyre népszerűbbé válik, kialakul a bajnokságok többfordulós, feljutásos rendszere. 1953-ban a természetjáró versenyzésre is kiterjesztik az Országos Testnevelési és Sportbizottság egységes minősítési rendszerét, ezzel sportágunk minden tekintetben azonos szintre került a hagyományos versenysportokkal. Az országos bajnokság győztese ezzel az 50 ezres természetjáró mozgalom legjobbjának járó rangot vívhatta ki.
A versenyzés presztízsének emelkedésével nem értettek egyet az Elnökség munkásmozgalmi-turista szemléletet ápoló tagjai. A nézetkülönbségek véget nem érő vitákhoz, majd a turista – versenyző szembenálláshoz vezettek. Ebben az erőtérben Székely Miklós nagy szakmai hozzáértéssel és jó diplomáciai érzékkel látta el sporthivatali feladatát és a természetbarát mozgalom céljainak megvalósítása mellett mindig értékén kezelte a versenyzést és biztosította annak fejlődését.
Az 1956-os ideiglenes szabályzat törli el a sietés büntetését, amivel megnyílt az út a skandináv típusú versenyzés irányába. Ez év őszén a prágai Természetjáró Értekezleten bejelenti, hogy 1957-ben nemzetközi versenyt kívánunk rendezni. Itt kérik fel az MTSz-t, hogy dolgozza ki a nemzetközi versenyszabályzat tervezetét.
1957-ben létrehozzák a válogatott keretet, részt veszünk csehszlovákiai versenyen és megrendezzük az első Nemzetközi Balaton kupát, amelyről Scultéty Gábor emlékezett meg a Tájoló 2014/2. számában.
1958-ban Erős József az MTSz nagyhatalmú elnöke „Bérturisták” című emlékezetes írásában sújtott le mindazokra, akik a versenysportokhoz hasonló feltételek megteremtését sürgették a tájékozódásban. Ilyen előzmények után utazott ki Székely Miklós Svédországba az IOF megalakítását előkészítő konferenciára, majd győzte meg az Elnökséget a belépés ügye mellett. A tájékozódás gondjai persze még messze nem oldódtak meg a csatlakozással.
1962-ben, az első Európa Bajnokság után derült ki, hogy milyen távol vagyunk a skandinávoktól. Edzőtáborozási lehetőségeket kell teremteni a válogatottnak, be kell indítani az edző, ill. szakoktató képzést, de megoldatlan a térképellátás is. Mégis valami rendkívüli pezsgés indul meg 1963-ban, ekkor írják le először, hogy tájékozódási futóverseny. Új sportág születik, szószólói hangosan követelik a turistákkal való szakítást, de a helyzet még nem érett meg erre. 1965 tavaszán a Magyar Testnevelési és Sportszövetség elvetette az önálló tájékozódási szövetség megalakítását. Még bőven van mit tenni és Székely Miklós, mint MTSz főtitkár továbbra is biztos hátteret ad a tájfutóknak. Sőt még később is, az 1970-ben megalakuló MTFSz Elnökségében tovább segíti sportág fejlődését. 1972-ben a cseh VB-ről érmekkel megrakottan hazaérkező válogatottat virágcsokorral fogadja a Keleti pályaudvaron.
Székely Miklós nem szakadt el a sport és a természetbarát mozgalom szolgálatától. 80 éves már elmúlt, de még bejárt a Nemzeti Sporthivatalba és a Nemzetközi osztály számára szemlézett külföldi folyóiratokat. 2003-ban még kijött a Dobogókői hegyifutó versenyre, amelynek védnöke volt.
Nemcsak magasságban emelkedett ki közülünk. Határozott fellépésére ajtók, szervezetek nyíltak meg előtte – a javunkra. Barátságos gesztusaival bátorította az elfogódottakat. Ha büntetett is, meg nem alázott. Végtelen nyugalmával és mindig kéznél lévő humorával tudott feszültséget oszlatni.
Életművében csak kis szelet a tájfutás, de sokkal több annál, hogy elfelejtenénk.
A Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben nyugszik.
Tiszteljük emlékét.
Bozán György
Kiegészítés
Székely Miklós hivatali idején előéletéről nem sokat lehetett tudni. Szűkebb körébe tartozó Vörös Meteor tagok sem beszéltek ilyesmikről kifelé. Az mindenki tudta, hogy befolyásos pártember, jó diplomáciai érzékkel és kiváló vezetői képességekkel.
Miklós halála után fia Székely Péter, aki korábban katonatisztnek készült és Zalkás tájfutó is volt, mutatott dokumentumokat a „Faterről” és mesélt történeteket.
Miklós apja, Székely Imre Tiszanánán született. Hazafias érzelmei miatt 1919-ben önként jelentkezett vöröskatonának, hogy harcoljon a Felvidékért. Budapesten szerzett hentes-mészáros mesterlevelet. Itt alapított családot, polgári jólétben élt.
Miklós származása miatt nem mehetett egyetemre, ezért felsőfokú vegyészeti ipariskolán tanult tovább. Nem kerülhette el a munkaszolgálatot, a frissen visszafoglalt Kárpátaljára került, Turjaremetére. 1944 októberében, a szovjet csapatok betörésekor rendelték el a terület kiürítését. Ekkor a keretet gyalogmenetben indították el Németország felé, ami eszméletlen téli túra lehetett. Úgy 6-700 km megtétele után, csak Ausztriában érte őket utol a front, ami számukra a felszabadulást jelentette. Miklós elismerően emlékezett meg parancsnokukról, aki úgy vezette a csapatot, hogy egyetlen embert sem veszítettek el a bő féléves visszavonulás során.
1964
