Szász Károly
(1916-1993)

Előttem fekszik Szász Károly versenybírói nyilvántartó lapja, a kötelező fényképpel. Gyérnél is gyérebb haj, makacsul összezárt, akaratos ajkak, dacosan összehúzott szem. Jó fénykép - ilyen volt ez az ember. aki 1956-tól a hatvanas évek csaknem végéig "főnök" volt a magyar tájékozódási futásban, bármilyen címet is viselt a gyorsan változó sportszervezetekben.
Már koromban is ismertem a Vörös Meteor kiváló versenyzőjét - elsősorban a Május 1. versenyek szervezőjeként. Mindent elért, amit vasszorgalommal el lehet érni. Nem volt az a munkamennyiség. amit ne tudott volna legyűrni és rubrikákba kényszeriteni. Egyre világosabbá vált, hogy ezt a munkabírást be kell fogni a sportág érdekében. Így lett Szász Károlyból a Magyar Természetbarát Szövetség keretén belül működő versenybírói testület elnöke, és így kezdődött a több. mint egy évtizedes "karrier".
Mielőtt a főnöki karrier elkezdődött volna, még meg kell emlékeznem egy versenyzői bravúrról is: 1955-ben, 39 évesen magyar egyéni bajnok lett. Ez óriási teljesítmény még akkor is, ha a futógyorsaságnak nem is volt olyan nagy szerepe. Annál nagyobb szerepe volt az állóképességnek - az 1955. évi bajnokság egymás utáni 3 szakaszból (nappali-éjjeli-nappali) állt! Szász Károly még 40 évesen is 8. helyet ért el az egyéni bajnokságon, ez után vonult vissza az élvonalbeli versenyzéstől. (Karcsi! Sohasem hittél abban, hogy a halálon túl is van élet. Ha mégis van valami, ne haragudj - szidni is foglak!)
Kevés barátja volt , és sok ellenfele. Nem tudta közel engedni magához még legjobb barátait sem. makacsságában sokakat megbántott. A versenyzők szinte lázadásig elmentek Szász Karcsi ellen - majd minden folytatódott tovább. mert vasszorgalmat és vasakaratot nem lehetett nélkülözni. Felidéztem magamban a Szász-korszakot: mennyi beadvány, lázadás, óvás - ő pedig rendületlenül folytatta tovább, mindig egy feltétellel: az ő akarata érvényesüljön.
Miért írunk akkor nekrológot? Csak azért. mert főnök volt valaha. Ráadásul nem is szerettük?
Minden részletezés nélkül - csak egy kis felsorolás:

• a Szász korszak alatt kétszer változott a versenyszabályzat. amelynek során a sietés büntetésétől (!) eljutottunk csaknem mai szabályzatig, elindultak a nemzetközi versenyek;
• az IOF alapító tagjai lettünk;
• kialakult a minősítési szabályzat és lett a turista minősítésből tájékozódási futó minősítés;
• a Magyar Természetbarát Szövetségen belül sikerült kivédeni az alelnök gusztustalan támadását a "bérturisták" ellen. és sikerült viszonylagos önállóságot szerezni. amelyből (már nem a Szász-korszakban, de nem sokkal utána) kialakult az önálló szövetség;
• kialakult a csaknem mai bajnoki rendszer stb. Tehát miközben mi, versenyzők boldogan szidtuk Szász Károlyt, mint minden baj okozóját. észrevétlenül átalakultunk turistákból tájékozódási futóvá!

Nagy varázslat volt - ás nem biztos. hogy Szász Károly legendás konoksága nélkül ez mind megvalósult volna.
Reformer volt. ha nem is mindig tudatos - csak a reformerek sorsa majdnem mindig azonos: beindítanak egy új hullámot, amely azután elsöpri őket. A fiatalok kritikai hangja egyre élesebb lett - és Szász Károlynak mennie kellett. Utódai mások voltak, de hiányzott belőlük az a konok munkabírás. amely annyira jellemző volt Szász Károlyra.
Említettem: vagy ő volt a főnök, vagy nem vállalt szerepet. A "bukás" után eltűnt a sportágból, nem vett részt az 1970-ben alakult Magyar Tájékozódási Futó Szövetség munkájában sem, pedig nemegyszer hívták. Az 1970-es évek elején sikerült megnyerni a Hungária Kupák főnökének: egy hét napos és két öt napos Hungária Kupának volt vezetője. később néhányszor volt meghívott elnöke a nemzetközi November 7. versenyeknek is. Húzogatta és kitöltötte kedvelt rubrikáit. és adminisztratív rend minden versenyén éppen olyan tökéletes volt, mint korábban - valami mégis megtört benne. Már nem ő volt a sportág, már nem élt, lélegzett együtt vele, így azután ezekből az elnökségekből is lassan kikopott.
Megtalálta a helyét: a Vörös Meteor turistaegyesületben szerkesztette (természetesen mintaszerűen) az egyesület évkönyvét. szervezte az autóbusztúrákat, gyalogtúrákat, csillagtúrákat - a szervezés volt az élete.
Jóval elmúlt 70 éves, amikor túraszervezés közben találkoztam vele - rövid nadrágban, fiatalosan, karcsúan, vidáman. "Vasember"; gondoltam, nem fog rajta az idő. Bárhová hívtuk, nem jött - a tájékozódási futás már nem érdekelte, a nosztalgiázás pedig nem az ő műfaja volt. A Silva vándordíjnál is felvetődött a neve - de sohasem kapta meg. Féltünk. hogy visszautasítja? Vagy úgy gondoltuk, hogy örökké él és nem is gondoltunk rá?
Tavalyelőtt roppant meg a "vasember" szervezet. Felesége súlyos betegsége után kapta első infarktusát. Utána fáradtan, zavartan bolyongott a Vígszínház környékén, ahol lakott (sokszor futottunk össze). Ezután már csak halálhíréről értesültem. 77 éves volt.
Nehéz volt szeretni. könnyű volt nem szeretni, de lehetetlen volt nem figyelni rá. Sporttörténelmünk nem felejthető alakja. A tevékeny életének végső mérlege feltétlenül pozitiv, a mi sportágunkban is. A fiataloknak legyen sporttörténeti adat - az én generációm éltének egy darabja, édes, keserű emlékeiben élő "főnöke".
Valaki volt, búcsúzóul hajtsuk meg fejünket előtte!

Szarka Ernő
Tájfutás, 1993/4-5