Elhunyt tájfutók

Sindely Pál
(1947-2017)

Sindely Pál

Sindely Pál dr.
Csabacsűd 1947. 01. 26. – Szeged, 2017. 06. 29.

Tisztelt megjelentek!

Búcsúzni jöttünk sportbarátunktól, sporttársunktól, Dr. Sindely Páltól.

Egyetemi évei alatt kezdett a sporttal komolyabban foglalkozni. Először a SZEAC-ban II.o.-ú futó atléta volt, közép és hosszútávon versenyzett. Majd kollégiumi szobatársai révén ismerkedett meg a tájékozódási futással és 1967 végén leigazolt sportágunkba. Klubjai a SZEAC, a SZEOL, a Szegedi Kinizsi, a Szegedi Bokorugró TSE és évtizedekig a SzVSE voltak.

1968. március 31. és 2017. május 28. – első és utolsó rajthoz állásának dátuma szeretett sportágában, a tájékozódási futásban. Szorgalmas versenyző volt, a 70-es és 80-as években a versenyidőszakban hétvégeken sohasem lehetett otthon találni, mindig versenyen volt. Saját bevallása szerint volt, mikor évente 50-60 versenyen is indult. Ebben nagy segítséget jelentett felesége, Ágnes megértő támogatása. Mindegy volt neki, kis verseny vagy nagy verseny, mindegyiket komolyan vette. Talán nem tartozott a szorosan vett élmezőnyhöz a felnőtt korcsoportban, hiszen nem rendelkezett I.o.-ú minősítéssel, de megbízható, precíz versenyző volt. És a szenior korosztályba öregedve sem hagyta abba, sőt ekkor bontakozott ki igazán, több országos bajnokságot, dobogós helyezést ért el, számos kupaversenyt nyert, sokszor igen rangos mezőnyben. Külföldön is sokat versenyzett. Büszke volt az 1990-ben megrendezett göteborgi O-Ringen verseny közel 300 fős F40 kategóriájában megszerzett összetett második helyére. Egy vele készült 2007-es interjúban azt mondta, hogy addig kb. másfélezer versenyét vitte fel a számítógépébe, bár az első évek versenyeiről nem is nagyon maradtak dokumentumai.

A versenyzésen kívül más módon is részt vett sportág életében. Szakosztályvezetőként, versenyintézőként működött a SZEAC-ban, a SZEOL-ban, a Szegedi Kinizsiben, a szegedi Tiszaparti Gimnáziumban, a SZVSE-ben. Iskolájában, a Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskolában a tanítványai sokaságával ismertette meg a sportágat, létrehozva egy több mint 10 évig jól prosperáló szakosztályt. Segédedzői képesítést szerzett, versenybírói tanfolyamot végzett, 1984-től I.o.-ú versenybíró volt. Sok megyei versenyen szerepelt különböző versenybírói beosztásban. Számos országos versenyen, bajnokságon, Hungária Kupán volt precíz, következetes ellenőrzőbíró. Versenyzőként is sokat dohogott a sebtében összecsapott, rosszul szervezett versenyeken, versenybíróként a legkisebb kilengést, pontatlanságot sem engedte.

Több évig tagja volt a Csongrád megyei Tájékozódási Futó Szövetség elnökségének, tevékenyen részt vett a megye tájékozódási futó sportjának szervezésében. Egy cikluson át tagja volt az Magyar Tájékozódási Futó Szövetség elnökségének. Hosszú ideig tevékenykedett a Szenior Bizottságban, nagy érdemei voltak a szenior versenyzés mai formájának kialakításában. Több mint 10 térkép elkészítésében működött közre egyedüli vagy társszerzőként. Számos beszámolója, értékelő cikke jelent meg a szaksajtóban. Egyik szerzője és egyben szerkesztője volt a megyei tájékozódási futás történetét bemutató 3 kötetes munkának. Sokoldalú munkásságát az országos szövetség 2002-ben Ripszám Henrik emlékéremmel, 2009-ben a Tájékozódási Futásért kitűző bronz fokozatával ismerte el.

Hogy milyen ember volt, mint sporttárs? Azt hiszem elmondhatjuk, hogy örökké mosolygós, melegszívű, szinte mindenkit ismerő, mindenkivel barátságos viszonyt fenntartó sporttárs volt, bár a kapott tüskéket nehezen emésztette meg (mint annyian mások is). Magán a versenyzésen túl nagyon szerette, hogy a versenyek előtt és után elbeszélgethetett sportbarátaival. Két évvel ezelőtti műtétje után a múlt évben a tőle megszokottól kevesebb versenyen indult, az idén boldogan tervezgette, hogy első éves 70-esként majd jól odacsap korosztálya versenyzőinek, és ezt az eddigi tavaszi versenyeredményei jól mutatták.

A 60-ik születésnapján készült interjúban így vallott sportágáról: …Szeretem a természetet, a szép tájakat, főleg az erdő életét. Olyan jó érzés fog el, ha a versenypályán az ellenőrzőpontokat hiba nélkül fogom meg. Ez a sportág sok újat ad számomra még ma is, önállóságra tanít, mivel magamnak kell eldönteni, hogy merre kell menni, melyik a rövidebb út, s hol biztonságosabb. Amikor térképet és tájolót veszünk kezünkbe, akkor az valami örömteli érzés. Az igazi élmény, a sportágunk szépsége verseny közben vár bennünket, amikor sporttársainkkal együtt versenyzünk. A tempó, az már lassabb, mint évtizedekkel azelőtt. De a lelkesedés, az még a régi, mintha ezáltal is igyekeznénk az idő múlását lassítani….

Kedves Pali! Váratlan halálod felfoghatatlan és mellbevágó! Te magad idézed egyik írásodban Weöres Sándor Boleró című verséből: Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk, a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át/ a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, …mind elmegyünk.   De januárban, 70-ik születésnapodon, mikor hosszasan tervezgettük a versenyévadot, ez nem szerepelt a lehetséges változatok között! Hiszen még annyi verseny várt volna rád, és mennyi kiadatlan dokumentum pihen számítógépedben.

Nyugodj békében, búcsúznak Tőled sporttársaid, barátaid.

Felföldi Károly dr. búcsúztatta
2017. június 29-én a Szeged Belvárosi temetőben

 

Sindely Pál dr. szerkesztésében megjelent tájékozódási sport történeti művek:
Fejezetek a Dél-alföldi tájékozódási sport első 50 évéről (Szeged 2008)
Fejezetek a Dél-alföldi tájékozódási sport első 50 évéről  II. Vásárhely tájékozódási sportja ötven éves (Szeged 2008)
Tájékozódási futás a 90 éves Szegedi Vasutas SE színeiben (Szeged 2009)

További irodalmi munkássága:
Sindely Pál: Tanári emléktöredékek vonzásában. A Kőrösy József Szakközépiskolában eltöltött évtizedek (Szeged 2010)
Sindely Pál: Csabacsűd története és népélete (monográfia, Csabacsűd 2014)
Sindely Pál: Csabacsűdi emléktöredékek (Csabacsűd 2017)
Ez a monográfia sok személyes írással, halála előtt egy héttel jött ki a nyomdából.