(1938. X. 18. – 2014. XI. 16.)
Az 1950-es évek ifjú tehetsége, a ’60-as évek fenegyereke, aki 18 felnőtt országos tájékozódási bajnoki címe mellett maratoni magyar bajnoki arannyal is büszkélkedhet, eltávozott közülünk. Neve összeforrt a Budapesti Spartacus nevével és sikereivel, amelynek fénykorában élversenyzője, majd szakosztályvezetője lett, de versenyrendezőként, térképhelyesbítőként a legutóbbi időkig is fáradhatatlan robotosa volt. Küzdelmes életútja során volt része hangos sikerekben, elmarasztalásban, családi tragédiában. A tájékozódási futás iránti elkötelezettsége, mondhatni megszállottsága olyan példa, amit csak az követhet, aki képes egész életét a versenysportnak alárendelni. Szívósságát, kimeríthetetlennek tűnő akaraterejét, a háborús gyermekévek és másfél évvel idősebb bátya edzették acélossá. A természet iránti szeretetet édesapjától örökölte.
Idősebb Schönviszky László több volt mint lelkes természetjáró. Barlang kutatóként, turista szakíróként szerzett nevet. Jellinek Jánossal közösen írta az első Országos sí kalauz-t. A csákvári Báraczházi-barlang feltárásában dr. Kadić Ottokár professzorral dolgozott együtt. Nem maradhatott ki a turista terepgyakorlatok rendezéséből sem, 1947-ben már fiait is magával vitte. A 11 éves Laci befért keresztapával egy csapatba, a kis Gyuri Faterral ment, ő volt a seprű. A kirándulások folytatódtak, miközben a háború után bekövetkezett mélyreható politikai változások nem hagyták érintetlenül az ország sportéletét sem.
1952. május 1-én Gyurka is ott van apjával a Gutenberg téren lévő Omnia moziban a Szpartakusz Sport Egyesület alakuló gyűlésén. Majd 1953. november 7-én az Egyesület első nagy rendezvényén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emlékversenyen, de még mindig csak kísérőként, nézőként. Jóllehet a Schönviszky fivérek ekkor már szorgos hallgatói a IX. kerületi TSB-n szervezett, Hatta Károly által vezetett térképolvasó tanfolyamnak, amely aztán december 6-án Balázs-kocsma és Csúcs-hegy közötti vizsga versennyel zárult. A versenyre Gyurka egy vekkert vitt magával, az előirt részidőt beállította. A tejszerű ködben a Csordakútnál lévő állomást úgy találták meg, hogy a vekker csörömpölésére ijedtében megszólalt, ezzel felfedte magát a közelben rejtőzködő állomásbíró.
1954. Térképolvasó túra a Frankhegyen.
Gyurka balra elől, tőle jobbra hátul Hatta Károly, még jobbra összefont karral Laci, jobbszélen Bradics Béla a Szpartakusz szakosztály vezetője.
A következő, már felsőfokú tanfolyam azonnal, 1954 januárjában indult. Az eredmény nem maradt el. Különösen Laci lendült bele. Nagy meglepetésre 17 évesen megnyerte a Spartacus Országos Egyéni Természetjáró Bajnokságot, ezzel bejutott az OB-be, ahol a felnőttek között 17 évesen becsületesen helytállt, még hibával is 12. lett.
Gyurkának sem kellett sokáig várnia az oly annyira áhított sikerekre. 1955-ben rendeztek először Budapesti Ifjúsági Csapatbajnokságot. A 3 éjszakai és 3 nappali versenyből álló bajnokság igazi mesteriskola volt. Galgóczy István, a versenybíróság elnöke különös figyelmet fordított arra, hogy minden versenyt a beérkezések után kiértékeljen az ifikkel. A Schönviszky fivérek csapata a hatból négy versenyt megnyert, egyen elszálltak, egyen, ami pontérintős volt, csak kétfelé tudtak válni, mivel harmadik emberük nem tudott önállóan tájékozódni. Nem volt esélyük az összetett győzelemre, de a Mávag és a Szikra mögött így is harmadikok lettek.
1956 komoly változásokat hozott a természetjáró versenyzésben. A sietés büntetését eltörölték, ezzel megnyílt az út a tájékozódási futás kialakulása előtt. Gyurka bátyja előtt nyerte meg a Spartacus bajnokságot, így ő indulhatott az OB-n. Mindenáron bizonyítani akart. A bajnokságot október 12-14-én rendezték a Bakonyban, Alsóperepusztán, két éjszakai és egy nappali fordulóval. Az első éjszakain második lett Balogh Imre a Pesti Törekvés verhetetlennek bizonyuló versenyzője mögött. A második éjszakain is jól tartotta magát, de az értékeléskor jött a jeges zuhany. Hiába volt meg minden tépő cédulája, az ellenőrzőbíró egy pontját nem fogadta el. Arra hivatkozott, hogy a dobó cédulát nem találta. Nem tudták elhinni, hogy egy 17 éves gyerek veri a nagy neveket. A végső összesítésben így is ötödik lett. Hosszú versenyzői pályafutása alatt többször fegyelmezték, kizárták, eltiltották, ami miatt sok mindenről lemaradt, de mindezek közül ez az igazságtalan bírói döntés okozta a legnagyobb fájdalmat és keserűséget. De összeszedte magát, lelkesedése nem tört meg, az eset talán csak olaj volt a tűzre.
1957-ben azért inkább az ifi bajnokságon indultak, amit Engelmayer Ákossal és Ledniczky Zsigával meg is nyertek. Ebben az évben lett I. osztályú sportoló. Ekkor tűnt fel Skerletz Iván, aki 17 évesen a felnőttek között nyert egyéni OB-t. Kapcsolatuk az elkövetkező években erősödött meg, rivalizálásuk különös pezsgést hozott a versenyéletbe, későbbi együttműködésük a sportág fejlődését szolgálta.
1958-tól minden csapatversenyen ott van, már válogatott kerettag, készül az OB-re, amit akkoriban egy selejtező előzött meg. A pilisszentléleki verseny azonban nem sikerült, csoportjában csak egy helyezésen múlt, hogy nem jutott be a döntőbe. Fájdalmában némi kárpótlás, hogy az OCSB-n másodikak lettek a MAFC mögött.
1959-ben az éjjel-nappali versenyként Kápolnapusztán megrendezett Budapest Bajnokságot Horváth Lóri, az előző évi országos bajnok nyerte. Gyuri harmadik lett Jávorka Péter, a Bp. Pedagógus érdemes sportolója mögött. Ekkor következett az OB, csupa nagybetűvel! Kisinócon a selejtező csoportot megnyerte. A döntőt Herend-Márkó térségében rendezték. Éjszaka csak Lóri végzett előtte, a nappalin Fehér Miklós a Gyöngyösi Pedagógus válogatottja volt a jobb, de Gyuri két második hellyel fölényesen nyerte a bajnokságot. Ezzel nagyon régi, mondhatni gyerekkori vágya teljesült. A kemény munka meghozta gyümölcsét. Aminek előzménye volt az is, hogy Balogh Tamás, aki ifi korában komolyan atletizált, 10 km gyaloglásban országos bajnokságot is nyert, egy jó éve már levitte Gyurit a Bp. Honvédba. Akkoriban még nem folyt a klubokban komolyabb futó edzés, ismeretlen volt a stopperóra. A Honvéd pedig még az atlétikán belül is a csúcs volt. Ott futott Iharos Sándor a többszörös világcsúcstartó és Rózsavölgyi István, egyetlen olimpiai érmes középtávfutónk! Szóval valami rendkívüli dolog volt rendszeresen ott edzeni, ami aztán ugrásszerűen javította az eredményeit.
1960 hozta meg az első külföldi versenyt, Bulgáriába utazhatott a válogatottal. Érdemes sportoló lett, a versenyzők között már volt tekintélye. Hangos, lehengerlő kihívó fellépése miatt nem lehetett nem ismerni. Nevet is szerzett magának: a Rezesorrú, vagy egyszerűen csak Rezes. Volt Cu is, aztán ahogy szelidült már kedvesebben: Rezi. Csákberényben az OB-n biztos esélyesként állt rajthoz. Éjjel második lett a nagy ellenfél, Horváth Loránd mögött. Nappal 6 perccel Lóri után rajtolt. Hamar utolérte, de az Öreg nem adta meg magát. Gyötörték, gyilkolták egymást. Mindketten keverésre játszottak, hogy a másik kiszálljon. Ez végül mindkettőjüknek sikerült. Nyert a nevető harmadik, Schőnviszky László 7 helyezési ponttal.
1961-ben Lórinak sikerült még egy bajnokságot besöpörnie. A várgesztesi havas OB-n éjszaka Skerletz kapta az 1-es rajtszámot, ezzel minden esélyét elvesztette. Nyert Őrsi András, aki másnap nagy mellénnyel, de rövid gatyában indult. Ez lett a veszte. Kifagyott. Különösen ott, ahol csak a férfiak tudnak. Fel kellett adnia. A nappalit Rezes megnyerte, ezzel feljött a 2. helyre. Ennél rosszabb eredményre akkoriban nemigen volt képes. Ebben az évben nyerte a Spartacus az OCSB-t. Először. Addig háromszor voltak másodikak a MAFC mögött, most fél helyezési ponttal jobbak lettek. Ezt a győzelmet páratlan sorozat követte. Zsinórban tízszer lett övék a csapatbajnoki cím!
1962. Hollókő,
leendő bajnokok az Országos Egyéni- és Csapatbajnokság 1-ső fordulóján: Tóth Pista, Ribényi Imre, a verseny győztese, Balogh Tamás és Rezes aki egyéni bajnok is lett.
A jó eredmények nyomán megnőtt a tájékozódási versenyzők tekintélye a Bp. Spartacusban. A szövetkezeti sportmozgalmat szervező OKISZ Sportosztály más sportágakéhoz hasonló körülményeket biztosított a szakosztálynak: volt pénz edzőtáborokra, a versenyeken napidíjra, élsportolói juttatásra, külföldi útra és még jutott, nem is kevés az időközben nemzetközi rendezvénnyé váló November 7. emlékverseny méltó lebonyolítására. 1965-től volt sportállás is, amely lehetőséggel először Rezes és Gromek éltek, aki egy év kihagyást is vállalt azért, hogy a Spartacusba átigazolhasson.
1966. Finnországban Mosával
Rezes 1961. óta vágyott arra, hogy kijusson Skandináviába. 1966-ban ez végre sikerült: magánútlevéllel, szövetségi támogatással. Finnországba utaztak felkészülni az első VB-re, Monspart Saroltával, aki már 1964-ben ötödik lett a svájci EB-n. Ezen VB-n sem termett sok babér a magyaroknak, de itt hirdették ki, hogy 1968-ban az NDK (Kelet-Németország) fogja rendezni VB-t. Ez a bejelentés feldobta a magyarokat. Rezes is rákapcsolt.
1967. tehát a kemény felkészülés évének indult. Rezes nagyon szeretett volna külföldön is nyerni, ez a tavaszi NDK-beli Kurt Schlosser emlékversenyen beteljesült.
1967. A Budapesti Spartacus dicsőséges csapata a Tabánban: Kaponya, Peiker a Szatír, Gromek, Őrsi, alias Bunkó, Papp mérnök és Rezes az abszolút bajnok.
Sportpályafutásának ez az éve lett a legeredményesebb. Csomádon negyedik futóként győztesként érkezett az először megrendezett országos váltóbajnokság céljába. Biztosan nyerte a kétfordulós ivádi ONEB-et. Első lett az ugyancsak először megrendezett legendás fenyőfői OÉB-n. Gyenge kezdés után győzni tudott a Spartacus kipróbált legénységével a zalai OCSB-n is. Schönviszky György tehát a létező összes országos bajnoki címet megszerezte ebben az évben. Öröme mégsem volt maradéktalan. Az NDK-sok időközben visszaléptek a VB rendezésétől, mert minden pénzüket elvonták a ’68-as olimpia miatt. Helyükbe a svédek ugrottak be. Az NDK VB-re még felszívta volna magát, így célt vesztett. A fiatal titánok nagyon nyomultak, de azért még volt benne elég erő akár egy újabb OB győzelemre is. Az 1968-as máza-szászvári országos egyéni bajnokság drámai küzdelmeit Hegedüs András örökítette meg a Tájoló 1998/9. számában. Itt Rezes második lett Bozán mögött, de behozta klubtársát Őrsit a VB utazó csapatába. A linköpingi VB-re már hátradőlve ment ki.
Ezt követően az egyéni sikereknél már jobban érdekelte a sportág fejlődése. A rendszeressé váló külföldi utakon, elsősorban a robbanásszerűen fejlődő O-Ringenen azt figyelték milyen újításokat lehet behozni a Nov. 7.-re, hogyan lehetne ezt a rendezvényt még színvonalasabbá, még vonzóbbá tenni. Ebben a szakosztály minden tagja partner volt.
1968 végén az Újpesti Dózsa megszüntette tájékozódási szakosztályát. Rezes, mint jó szervező azonnal intézkedett és az egész csapatot átvette. Ekkor igazolt át Monspart Sarolta is a Bp. Pedagógusból, aki tovább emelte a Spartacus presztízsét. Örült minden segítségnek, amit a felkészüléséhez a Spari biztosítani tudott. Építette a női csapatot. Neki köszönhetően egyre emelkedett a Nov. 7. látogatottsága és a sportág ismertsége. A következő években is újabb és újabb élversenyzők érkeztek a Spartacusba, köztük e sorok írója is. A ’70-es években az járta, hogy „Mindenki, aki csak számít a tájékozódásban az Sparis, vagy Sparis volt, vagy ezután lesz Sparis!”
Schönviszky Gyuri mint szakosztályvezető mai szóval jól menedzselte a csapatot. Hihetetlen kapcsolatrendszerével és jó emberismeretével szinte mindent elintézett. Igaz, közben Saci világbajnok lett, így rá mindig lehetett hivatkozni. Rév Lajostól a miniszteri rangban lévő OKISZ-KIOSZ elnöktől megszerezte a tabáni öltözőt. Regőczi Kálmán, a Sportosztály vezetője és Moldoványi Gyula, akit a kívülállók a Nov. 7. szervezőbizottság elnökeként ismerhettek meg, mindig önzetlenül segítették a tájékozódási futókat. Kálmán bácsi ugyan megjegyezte: „Te jöhetsz, kérhetsz, de egy évben csak egyszer gyere!” Skerletz Ivánnal, az 1970-ben megalakult MTFSz főtitkárával a célokat tekintve mindig 100%-os volt az összhang, legfeljebb a megvalósításban volt nézeteltérés. Iván mindenben sokkal óvatosabb volt Rezesnél. Székely Miklóstól a szétválás után is sok baráti tanácsot kapott Gyuri. Miklós, aki 1949. óta ott volt az MTSz-ben, főtitkárként felülről látott rá a magyar sportra és jobban tudta mibe érdemes belefogni.
A ’70-es évek elejéig a Spartacusnak egy nagy versenye volt, bár ezt is többnyire két helyszínen rendezték, külön a nemzetközit és külön a kis Nov. 7-et. Gyuri úgy érezte, hogy ez kevés. Többre van szükség és a klub meg is tudja csinálni. Először jött a Spartacus Éjszakai kupa, aztán a Hosszútávú, majd a Spartacus Tavaszi váltó. De volt Spartacus Háromtusa is. Legnagyobb sikere a szezonnyitó hosszútávúnak lett. Rangot jelentett ezen a mezőnyrajtos erőpróbán helytállni, ahol előfordult 5 km-es átmenet is. 1973-ban a BEAC ifik könyörögtek a rajtban, hogy indulhassanak, de az 50 térkép ki volt számolva. Aztán ebből lett a (tavaszi) Spartacus kupa, a hosszútávúkon kívül több más kategóriával. Gyuri 1974-ig még tagja volt a felnőtt csapatnak, további bajnokságokat gyűjtött, aztán jött Loch Feri és Vekerdy Zoli.
Felejthetetlen élménye az 1976-os sikeres toborzás Nagykovácsiban. December 16-án a fél falu ott volt a kultúrházban. Az iskolaigazgató szervezte, Saci beszélt, a tanácselnök elnökölt. A gyerekekkel aztán Éliás Vili edző foglalkozott. De jöttek máshonnan is. Mindenkit érdekelt a tájékozódás. Érdemes volt csinálni!
1978-ban Saci kiszállt. Betegségével egy szép korszak ért véget a Spariban is. Nemsokára Rezes is feladja, lemond a szakosztály vezetéséről. A munka, és házépítés nyomul előtérbe. Aztán mindenféle zűrök a családban, teljesen visszavonul.
1983. Nemzetközi November 7 verseny Mátrafüred, Sástó. Apa és fia együtt rendez
1996. Rezes újra csatasorba áll. A gánti térkép készítésén kezd dolgozni. A fordulatszámot a következő évben kezdi felvenni, amikor rászáll a Gém-hegy terepére. Folytatni valamit, ami öt éve megszakadt. Először évente csak egy versenyt vállalt, aztán egyre több feladatot kapott. A Tavaszi, de különösen az Őszi Spartacus kupára még mindig sokan eljönnek. Külföldről is. Peo Bengtson-ék is, akikhez 40 éves kapcsolat fűzi. Nem szeretné, ha ez a szép, lassan 50 éves versenysorozat megszakadna. Hosszú szünet után 2001-ben újra indítja a Dobogókői hegyifutó versenyt, amit 1961-ben Kővári Endre rendezett meg először. Ezzel a pályacsúcstartó Skerletz Ivánnak is emléket kívánt állítani. De Skerletz emléksarkot is rendeztetett be itt, hogy a nagy rivális, a barát, a főtitkár emlékét ápolja.
Nem volt nehéz észrevennie, hogy a térképjavítók tábora egyre csökken, ő meg jól érzi magát a terepen. Volt hogy egy évben úgy 100 napot is töltött kint a terepen, ebből 98-at a Vértesben, ami mind a Spari versenyek előkészítésére ment.
Ekkor már túl van egy komoly műtéten. A rosszindulatú daganatot sikerült eltávolítani, de azért rendszeresen kell járnia kontrollra. Ez a súlyos figyelmeztetés még elszántabbá, még serényebbé tette. A Spartacus rendezvényekhez nélkülözhetetlen munkák folytatása mellett újabb és újabb tájfutó ötletekkel áll elő, hogy még többet préseljen ki magából és lankadó klubtársaiból. 2002-ben a Spartacus 50-éves jubileumának méltó megünneplését szorgalmazza. Ezt követően korai dokumentumokkal és éles emlékképeivel segíti a Spartacus tájékozódási versenyek történetének feldolgozását. Képszerű, eidetikus, memóriával volt képes eseményeket, helyszíneket felidézni, elfeledettnek hitt nevekre, adatokra visszaemlékezni.
2006-tól, Boxi visszalépése után még többet vállal a rendezésben; új terepeket kutat fel, mikrosprinttel bővül az Őszi Spari kupa. 2007-ben kierőszakol egy nulladik napot is, hogy 3 napos legyen a Tavaszi Spari. 2008-ban pedig kezdeményezésére beindul a nyílt Tájfutó klub a Spariban.
Működését nem kíséri tapsvihar. Rezes egyébként sem egy simulékony alkat, inkább darabos, érdes figura. Aztán néha még be is keményít. Mint rajtoltató például kitalálta, hogy komolyan veszi a szabályzatot és rajtszám nélkül nem indít el senkit. Nemcsak a térkép egyik helyesbítőjét, de még az MTFSz elnökét sem! Amikor az illető tiltakozott csak azt a zord választ kapta: Változtassátok meg a szabályzatot, ha rajtszám nélkül akarsz versenyezni!
Nem tudta, nem akarta megérteni azokat, akiknek a verseny kevésbé fontos, mint az utána következő sörözés a célban, akiket a tájékozódás színvonala kevésbé érdekel, mint a nevezési díj, illetve a várható bevétel, akik népszerűsítés címén igyekeznek játékos szórakozássá lefokozni a klasszikus tájékozódást, szervezett versenyzőképzés, szakanyagok kiadása helyett.
Állapota rosszabbodott, de a 2013. Őszi Spari kupa térképét és első napi pályáit még lelkiismeretesen megcsinálta. Több korrekciós műtét után Karácsonykor egy komolyabb beavatkozásra lett szükség. 2014-ben még kijött a Tavaszi Sparira. Aztán le kellett mondania arról, hogy terepre menjen, ami pedig számára az életet jelentette. Október végén súlyos állapotban került kórházba. November 16-án hunyt el.
Az Elnökség másnap megszavazta számára a Skerletz Iván díjat. Ez lett halála után élete első kitüntetése…
Bozán György