Elhunyt tájfutók

Rózsa László
(1944. IX. 1.–2021)

Rózsa László

Meghalt a Tehetség

A Nagy Spartacusban ifiként kezdett versenyezni, 1961-ben, amikor a sport még „becsület és dicsőség” dolga volt.
Mindent az állam fizetett, de a támogatásért cserébe nemcsak elvárták, hanem meg is követelték a jó eredményt!

Rózsa László viszont, akit felnőttként már mindenki Tehetség néven ismert, már a ’70-80-as években bebizonyította, hogy a versenyzés nemcsak minősítési pontok izzadtságszagú gyűjtögetésére van, hanem élményt adó hobbi, társas szórakozás, örömteli együttlét a barátokkal.

Tekintélyt parancsoló hatalmas termetével kitűnt a cingár tájfutó aszkéták közül. Mindig vidám, derűs, életteli személyisége mágnesként vonzott maga köré egy laza haveri kört, az elit menőiből és a hobbi tájfutók közül egyaránt. A hazai tájfutás Piedonéja komolyan vette a versenyt. 100+ kilós nehézsúlyú termetével nyiladékot vágott a bozótban, aztán indult a foci a füvön és gyorsan hangulatot teremtett az egy-két perc keverés miatt bánkódó sporttársak között.

Fénykorát a Postásban élte, ahol olyan tehetségek tűntek fel, mint Csonti és Pintér Zsuzsi, hogy köréjük Gebe és Gálffy mellett színes egyéniségek is csapódjanak, mint Lóci, Dzsepa, vagy a Madár, akik a mai tudatos, mondhatni (számító)gépies tájfutók körében már ismeretlen virtuskodással szereztek maguknak elismerést, tekintélyt, akárcsak a most elhunyt Tehetség.
Legszebb eredményeit az F35-40-es kategóriában érte el, voltak évek, amikor megszerezte a IV. osztályú minősítést.

Heten voltak testvérek, egy öccse tájfutott a Spariban. Három idősebb bátyja a gazdasági élet vezetői között szerzett magának hírnevet. Tehetség a Ferihegyi reptéren dolgozott, a repülésbiztonsági szakterületen. Az élet megfontolt, komoly, titkokat őrző emberré tette. Nem lett hűtlen a tájfutáshoz. Utoljára 2004-ben jött segíteni Postás kupát rendezni, akkor készült róla az itt mellékelt fénykép, a többi meg a ’80-as években.

Elhunyt sporttársunk temetése 2021. október 22-én lesz 9 órakor a Pesterzsébeti temetőben lesz.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Pesterzs%C3%A9beti_temet%C5%91

Boxi


Boros Zoltán rövid visszaemlékezése:
Korik Öcsi szervezte a Postás keménymag túráját, amelyen Tehetség volt a hangulatfelelős. A verseny előtt és után állandóan látnivalók után kajtattunk. Tehetség akkor még jó fizikummal minden programban lendületet adott az 5 fős csapatnak. Üzemanyag a humor és a sör volt. Ha az autóból megláttunk egy ivót, akkor Tehetség öt újjával vezényelt, kimondta a jelszót "pety pívó". Ötször öt kiváló cseh sör pótolta a folyadékhiányt. /azt a sört a cseh melósok akkor munkaközben is ihatták! / Fantasztikus élményként őrzöm a Tehetséggel töltött kalandozásunkat. Elmaradása mindig hiányzott, most már fájóan felértékelődnek a közös élmények.


Hidas Sándor visszaemlékezése:
Nagyon sajnálom, hogy a tájfutó társadalom ismét szegényebb lett egy valóban színes egyéniséggel. Annak idején engem is bevonzott Tehetség mágnese és mostanáig ott is tartott az Őt körülvevő baráti körben. Egykori szakosztályvezetőm Kempelen Imre bácsi szavaival élve afféle egészségügyi sportolóként gyakran csatáztam Tehetséggel a 70-es évek másod és harmad vonalbeli tájfutó versenyein. Amikor megvert mindig azt mondta, hogy szedjek föl pár kilót, mert igaz, hogy nehéz egy nagy testet felvinni a hegyre, viszont az  onnan sokkal gyorsabban legurul. Tehetség nagyon tudott élni és egész élete tele volt élményekkel és kalandokkal. Örülök, hogy magam is részese lehettem jó párnak.
Hiányozni fogsz Tehetség!
Nyugodj Laci békében!

Tehetség 2
Pintér Zsuzsával

Tehetség 3
1982. VIII. 8. Jicin, 5 napos

Tehetség 4