(1921-1988)
Türelemmel viselt szenvedés után, hatvanhét éves korában elhunyt Nagy Pál György, minden tájfutó "Paja bácsija", első osztályú versenybíró, a BTFSz Versenybizottságának volt aktívája, Napi feladatainak maradéktalan teljesítése mellett mindig talált alkalmat arra, hogy a tájfutó közösségért tevékenykedjék.
Sok nemzetközi verseny rendezésében vett részt, elsősorban a Hungária Kupákon lehetett látni robosztus alakját hol itt, hol ott, de leginkább a rajtban feltűnni; mindenkihez volt egy-egy biztató szava, de a fegyelmezetlenkedőket is olyan szép szóval tudta rendre utasítani, hogy senki nem tudott megharagudni rá. Nem volt goromba, nem kiabált, csak olyan "Pali bácsi módon" tudott beszélni, ahogy senki más. Szakértelmét, hozzáállását tisztelték úgy kortársai, mint a fiatalabbak is.
Távozása fájdalmas veszteség nemcsak családjának, barátainak, hanem minden tájfutónak aki ismerte és szerette. Valahogy nem is akarjuk elhinni, hogy a maga csendes módján nem fog többé biztatni vagy vigasztalni bennünket.
De emberségének emlékét mindannyian megőrizzük.
Kozma László
Tájoló, 1988/6-7