2006. augusztus 27-én, 74 éves korában elhunyt Koczur Kálmán, érdemes sportoló és országos versenybíró.
A Koczur-ikrek, Kálmán és Ferenc, az ötvenes évek elején tűntek fel a Műegyetemi Haladás (1957-től MAFC) természetjáró-tájékozódási szakosztályában, de mindketten tagjai voltak a síszakosztálynak is. Kiváló adottságaik folytán hamar az élvonalba kerültek a "természetjáró-tájékozódási" sportágban, és jelentős szerepet játszottak abban, hogy a Műegyetemi Haladás-MAFC 1955 és 60 között 5 csapatbajnoki címet szertett, ebből Ferenc háromszor, Kálmán négyszer vehetett át aranyérmet. (Ez a kis nekrológ utólagos tiszteletadás Ferencnek is, aki már évtizedek óta halott, de halálakor senki sem emlékezett meg róla a sportág sajtójában.)
Kálmán igazi csapatember volt nemcsak versenyzői, hanem emberi erényeivel is, komolyságával és küzdőszellemével.
Legnagyobb egyéni sikerét 1958-ban érte el, amikor második helyen végzett az országos egyéni bajnokságban Horváth Loránd mögött.
Mint annyi egyetemista versenyző, az egyetem befejezése után Kálmán is szembekerült a szakma-család-élvonalbeli versenyzés összeegyeztethetetlensége problémájával, és 1960-ban, ereje teljében az élvonalbeli versenyzés befejezése mellett döntött, és már nem is vett részt az ekkortájban felálló válogatott keret munkájában, holott eredményei alapján ott lett volna a helye.
Ez a sportág azonban nem engedi el könnyen azokat, akik szeretik, így még évtizedekig találkozhattunk vele, mint sportszervezővel, versenybíróval és a sportág technikai felszereléseinek (időmérők!) fejlesztőjével. 1967-től a Postás SE tagjaként végzett versenybírói munkát. 1983-tól országos versenybíró, számtalan verseny szervezésében, lebonyolításában vett részt.
1970 és 1989 között dolgozott az Észak-pesti- és a Budapesti Tájékozódási Futó Szövetségben is a versenybizottság vezetőjeként. Távozásával a sportág hőskorának egy jeles képviselője hagyott itt bennünket.
Családja, barátai, sporttársai mély részvét mellett kisérték utolsó útjára szeptember 8-án a Rákospalotai temetőben.
Emlékét megőrizzük.
(Szarka-Schell)
Tájoló, 2006/8