Elhunyt tájfutók

Kiss Andrea
(1978-1995)


Isten veled ...

Isten veled, e végső szavakat
Mik úgy lüktetnek. mint sebből a vér,
Fogadd el még, hisz úgyis elapadnak,
S jajongó bánatom fehér halott lesz,
(Tóth Árpád verse)

Csendben emlékeztünk január első szombatján a közgyűlésen azokra, akik az elmúlt évben örökre itt hagytak bennünket és alig néhány óra múlva tizenhat és fél évesen Andreát is elvesztettük.
Közúti baleset történt Debrecentől - ahol lakott - néhány kilométerre. A nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola SC szakosztályába nemrég igazolt át, vállalva a fáradságos utazásokat szeretett sportjáért.
Ezüstjelvényes versenyző volt, biztos tagja az OCSB-n 4. helyezett N 15-ös csapatnak.
Mindig vidámság vette körül, soha nem volt szomorú. Nagyon hiányzik csapattársainak, barátainak, vigasztalhatatlan szüleinek.
Jeges, téli napon búcsúztunk Tőle a nagyerdei temető XIX-C parcellájának öreg fái alatt.
Emlékét örökké őrizzük.

Nagy István
Tájfutás, 1995/1-2