(1913-1982)
Meleg nyár, július volt még; mikor akarattyai kis házadban rosszul lettél. Csak néhány napra mentél le pihenni, s készültél visszajönni a szövetségbe, végezni magad szabta dolgaidat, elszámolni a térképjavítások elszámolhatatlan óráit, kilométereit. S lám, most már november van, és nem voltál ott a versenybírók versenyén, holott éveid számát nem nézve még tevékeny versenybíró voltál, pedig a szövetség gazdasági vezetőjének munkája épp elég lett volna; másnak. De nem neked! Számba venni, kimutatni végzett munkádat én nem tudom, Mindig Te voltál, ki rendbe tetted zilált szövetségi számainkat. Mit mond az, hogy a Csepel versenyzője, bírója, vezetője voltál hosszú-hosszú évekig, évtizedekig, rendeztél ennyi és ennyi versenyt, könyveltél, számoltál, felszólítottál, végezted sportágunk legkevésbé látványos munkáját; a pénzügyieket. S mind-ezt úgy, hogy haragosod, ellenfeled nem volt. Ezt sem tudom, hogy csináltad és még annyi mást kellett volna tanulnunk Tőled. De nem gondoltuk; úgy szerettük volna ha még a világbajnokságon és az azt követő Hungária Kupákon és még soká terelted volna jó csatornába sportágunk forintjait. Egy olyan nagy generáció tagja voltál, akik felnőtten kezdték megteremteni a sportágat és akik ősz fejjel még mindig - oly sok változás, fejlődés és viszály után is - szolgálják az utánuk jövő nemzedékek sportágát. Szálkás betűid, számaid még soká megmaradnak a sárguló papírokon, új rovatok nyílnak és régieket lezárnak, munkád beépül a jövő versenyeibe, emléked ösztönözzön példád követésére, s ha van túlvilági könyvelés; Te tartsad számon tetteinket.
Skerletz Iván
Tájoló, 1982/9