(1931-1988)
Nehezen tudjuk elhinni a mindannyiunk számára oly fájó hírt. Hogy nem fogsz többet telefonálni, hogy nem találkozunk többé a szövetségben, hogy nem vitatkozhatunk, veszekedhetünk Veled, hogy nem kérhetjük tanácsodat, javaslataidat, ötleteidet, amire mindig nagyon sokat adtunk. Csak állunk némán, szótlanul, körülöttünk elhomályosul a világ és emlékezünk.
Emlékezünk arra a sok együtt eltöltött órára, napra, éjszakára, amelyet egy közös cél érdekében tettünk. Évtizedekig dolgoztál egy nagy közösségben, ahová önszántadból jöttél és amit nagyon komolyan vettél. Felsorolni is nehéz e hosszú útnak állomásait, sokrétűségét, eredményességét.
Ifjú korodban a természet szeretete vitt a szabadba, de hamar megmutattad szakmai képességeidet. Az első magyar egyéni bajnokságon a dobogó 2. helyére állhattál. Ismereteid bővülésével állandóan kerested az alkalmat, hogyan lehetne azt hasznosítani, másoknak is átadni. Évtizedeken át rendeztél országos bajnokságokat, rangos hazai és nemzetközi versenyeket. Bekapcsolódtál a térképhelyesbítés fáradtságos munkájába. Tevékenységed mindig az alaposság, a magas fokú szakmai hozzáértés jellemezte. E munka elismerése volt, hogy az 1983. évi VB egyik ellenőrzőírói feladatát Te láthattad el.
Irodalmi tevékenységeddel örökre beírtad neved a sportág történetébe.
Pályakitűzés című kiskönyved a hazai tájfutó irodalomban úttörő szerepet vállalt, amelyet újabb könyvek követtek. A legutolsó kiadását sajnos már nem láthattad meg, hiszen napjainkban kerül az olvasók kezébe. Oktatói munkásságod, páratlan előadói készséged, értékes dia-sorozataid sok fiatallal ismertették meg sportágunk szépségeit.
Igazi szerelmese voltál a térképeknek. Időt és fáradtságot nem ismerve nyomoztál tájfutó múltunk e becses emlékei után és gazdag gyűjteményt állítottál össze. Az elmúlt év végéig a budapesti elnökség tagjaként dolgoztál, s hogy mi mindent tettél, azt az elmondottak bizonyítják.
Szavakból, félmondatokból értettél, s máris javaslataid, ötleteid voltak. S amibe belekezdtél, azt mindig be is fejezted. Tudtuk hogy beteg vagy, de bíztunk a jövőben. De Te már valamit éreztél, s lassan elkezdtél visszavonulni. S most elmentél, itt hagytál bennünket, a legfontosabbat, az életedet is befejezted. Ezt nem kellett volna. Csak ezt az egyet ne fejezted volna be. Miklós, nagyon fogsz hiányozni mindannyiunknak.
Halász Miklós hamvasztás utáni búcsúztatása 1988. június 17-én, pénteken délelőtt 11.00 órakor lesz a Rákospalotai temetőben (Budapest, XV. ker. Felszabadulás útja).
Schell A.
Tájoló, 1988/5