Elhunyt tájfutók

Garay Sándor
(1920-2006)

Garay

Közép- és hosszútávfutó, atléta és tájfutóedző, sportvezető.

Nagyon mélyről indult és nagy magasságokba jutott. Gyerekkorában TBC-vel és szívpanaszokkal kezelték, emiatt testnevelésből felmentették, és katonának sem sorozták be. 21 éves korában egy barátja változtatta meg az életét, akivel belógott egy atlétikai versenyre, megbabonázta, amit látott és elhatározta, Ő is futó lesz. Négy helyről is eltanácsolták gyenge fizikuma miatt, míg végre az ötödik helyen megengedték, hogy maradjon. Óriási akaraterejének köszönhetően, - melyről Alfonso így ír Sanyi bácsi emlékkönyvében: "Akarni kell, és ahogy magát néztem maga tudhat akarni." - szépen javultak eredményei. Átvette a MAC, ahol Szabó Miklóssal és Istenes Gusztávval készülhetett. 1944-ben nyerte első bajnokságát, amit további 34 követett. De volt angol bajnok, balkán bajnok, (5 éven keresztül nyerte Bukarestben az 1500 m-t, amit csak "Garay-számként" emlegettek), 2 olimpián indult, és tagja volt a világcsúcsot futott 4x1500 m-es váltónak (Garay, Béres, Rózsavölgyi, Iharos). A háború alatt a függőfolyosón és a lépcsőházban edzett. A pályán és pályán kívül egyformán úri viselkedésű, szerény és fegyelmezett versenyzőt mindenhol szerették.
Legbüszkébb két eredményére volt: 1947-ben Londonban megnyerte az angol nemzeti ügynek számító 1 mérföldes számot. Előtte ez külföldinek még nem sikerült. Ezért felkísérték a királynő elé, de szégyellte lyukas cipőjét, így mezítláb csókolt kezet. Másik fontos eredménye 1953-ban, a Népstadion avatásán, rendezett 3000 m megnyerése. (Lásd a képet!) Nagy küzdelem volt, 200 méterrel a cél előtt már teljesen kifutotta magát, de ekkor meghallotta, hogy 80000 ember skandálja a nevét. Ez olyan erőt jelentett, hogy szinte önkívületi állapotban ért célba, de nyert! És soha nem adott föl versenyt.
1952-ben elszakadt az Achilles-ina. Egy hét tétlenség után nem bírta tovább, mankóval, gipsszel lement a tornaterembe. Odaszíjazta magát a bordásfalhoz, így erősített. 10 futóedzés után 1500-on új országos csúccsal nyert. Így a helsinki olimpiára is kijutott. Külön gyakorolta edzéseken az esés utáni gyors felállást! Tudta, csak akkor érhet el eredményt, ha tudatosan készül. Ezt később tanítványain is számon kérte.
Eleinte csak ellenfeleit, csapattársait figyelte, ebből tanult rengeteget. Később, versenyzői pályafutása után elvégezte a TF tanár-, gyógytestnevelés- és edzői szakát, majd az ELTÉ-n a pszichológiát. De nem csak a sportban akart tanulni. A Louvre-t több részre osztotta fel, és minden párizsi útján csak egy darabot nézett meg belőle, de azt alaposan. Mindenütt nyitott szemmel járt, mindig megosztotta velünk a legújabb tudományos eredményeket. Még arra is volt gondja, hogy gyermekvárásom idején terhestorna gyakorlatokkal lásson el. Férjem, aki soha nem tartozott a menő tájfutók közé, egy versenyen megsérült a térdén. Sanyi bácsi hetekig masszírozta, hogy rendbe jöjjön.
A Vasasban kezdett edzősködni, Neki köszönhetjük másik emlékezetes trénerünket: Hazay Balázst is. Sanyi bácsi 1974-80-ig a Magyar Atlétikai szövetség elnöke, 1974-88-ig MOB tag, 1976-80-ig MASz elnökségi tag volt. Tanítványai több, mint 60 országos bajnokságot nyertek. Felesége is atléta volt, három gyermekéből kettő sífutó bajnok lett. Öccsét is megismertette a tájfutással, aki haláláig a versenyek elmaradhatatlan résztvevője volt. Futóedzője volt két éven át Balczó Andrásnak és Móna Istvánnak, egy ideig még a Vasas focistákkal is dolgozott.
A tájfutással a BEAC-on keresztül került kapcsolatba. 1961-től mint az egyetem tanára foglalkozott az akkori tájfutókkal. Eredményeire hamar felfigyeltek, és felkérték a válogatott keret mellé kondíció edzőnek. Ebben az időben születtek az első nagy eredmények: Mosa világbajnoki címe, Hegedüs Ágika 2., Düdü 3. helyezése Neki is köszönhető.
A legendás tornatermi edzések minden kedden és pénteken reggel 6-kor kezdődtek, több mint húsz éven át. Pedig ekkor már komoly sportvezető, tanszékvezető! (Ki tenné ezt meg a maiak közül?) A Mester Rákosszentmihályról járt be BKV-val, de sohasem késett. Edzés miatta soha nem maradt el. Másoktól is megkövetelte a pontosságot. Eleinte be se mert menni, aki késett. Később már lazult a katonás fegyelem, de a renitensnek akkor is kijárt egy éles "Jó estét kívánok!". De minden atlétikai Budapest Nagydíjra ingyen belépőket hozott nekünk, hogy mi is átélhessük a nagy versenyek izgalmát. 75. születésnapján az összes hajdani és aktív tanítványa megjelent a hajnali edzésen, alig lehetett elférni a BTK tornatermében.
1990-ben még indult a Rank Xerox Maratonon. 1998-ban súlyos agyvérzés érte. Lebénult a bal oldala. De hihetetlen akaraterővel újra megtanult járni, beszélni, látni. Ekkor is talált magának elfoglaltságot: a saját kezével épített háza kertjét ápolgatta. Boldog, szerencsés embernek tartotta magát. Egyszer azt nyilatkozta: "Ha újrakezdhetném, sem csinálnám másképp!"
Névnapján búcsúztattuk a rákosszentmihályi templomban. Utána mi BEAC-osok elmentünk egy vendéglőbe, és fehér asztal mellett estig beszélgettünk a Mesterről. Mindannyiunknak hiányozni fogsz, Sanyi bácsi!

Síkhegyi (Üveges) Gabi, BEAC
Tájoló 2006/3


Garay