1977. január 3-án született Zalaegerszegen. Általános iskolai évei után az egerszegi Zrinyi Miklós Gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1992. tavaszán Sárecz Lala többszöri unszolására egy atlétikai verseny után jelentkezett az akkor még Zalaegerszegi Dózsa tájfutó szakosztályába. Ebben az időben szűnt meg a Z.Dózsa és alakult meg a Zalaegerszegi Tájfutó Club, melynek Ó is alapító tagja volt. Fizilkailag nagyon jó képességű versenyző volt már akkoriban is. Nagy lendülettel kezdte a sportág elméleti és taktikai elemeit tanulni. Első versenye a Rövidtávú Bajnokság volt, ami számára még "kemény dió" volt. A kis kudarctól kicsit meghátrált és ebben az évben kevés versenyen állt rajthoz. Az 1993. évben is még a tanulás, gyakorlás volt számára a legfontosabb. Ebben az évben az OCSB 6. helyezését már sikerként könyvelte el. (F 17).
A 94-es esztendőt már - több versennyel a háta mögött - célokat kitűzve kezdte el. Részese volt a sportág megyei története átírásának, amikor a váltóbajnokságon bronz érmet, CSB-n ezüst érmet szerzett. Ebben az évben nagy álma, az aranyjelvényes szint elérése sajnos nem sikerült.
1995. Érettségi. Felvételi. Mindkettő sikerült, felvették az Allatorvostudományi Egyetemre. A sok tanulás mellett most már a sportágban is teljesült a nagy terve.
Már az év eleji versenyeken megfutotta az aranyjelvényes szintet. A diákolimpián a második legjobb ifisként végzett. Több kupaversenyen dobogós helyet szerzett. Még az utolsó versenyén, az Alpok-Adria Kupa első napján is dobogós volt ...
Galambos Péter 1995. augusztus 26-án a Kőszeg-Cák közötti országúton autóbalesetben hunyt el. Temetésén 1995. szeptember 1-jén, a zalaegerszegi Göcseji úti temetőben szülei, rokonai, barátai kísérik utolsó útjára.

Fehér Ferenc

Fehér Ferenc edző temetésen elhangzott szavai

Hiányozni fogsz közülünk.
Hiányozni fogsz a szívünkből, ahova 1992. tavaszán beloptad magad. Megeismerkedtél velünk és a tájfutással, amely életed részévévált.
Hiányozni fogsz az edzésekről, ahol nap, mint nap találkoztál velünk, beszélgettünk élményeinkről, gondjainkról. Együtt tanultuk, gyakoroltuk a tájfutás fortélyait és készültünk keményen a versenyekre.
Hiányozni fogsz a versenyekről, melyekre együtt utaztunk órákon át, melyeket együtt küzdöttünk végig, melyeken együtt értünk el sikereket, kudarcokat. Nem leszel velünk az eredményhirdetéseknél, nem kiabálhatjuk azt, hogy "Szép volt Peti!" Nem leszel velünk a hazautazásnál, mikor közösen kiértékeljük
a verseny tapasztalatait, amikor fáradtan, élményekkel gazslagon hazaérkezünk.
Hiányozni fogsz a közös bulikról, ahol Te voltál a hangulat mestere. Nem énekelhetünk Veled a kedvenc dalaidból.
Hiányozni fogsz az általunk rendezett versenyekről, amelyeken Te nélküled dolgozunk egymásért, az egyesületért.
Hiányozni fogsz edződnek, aki úgy szeretett, mint saját testvérét, akinek mindig mindenben segítettél, akinek legjobb barátja voltál.

Tájfutás 1995/5

Mégegyszer a cáki balesetről

...ismét egy felkérés, amelyet ismét nagyon nehéz teljesíteni. Nem könnyű néhány sort, néhány mondatot írni egy tragédiáról és hatásairól, amely nemcsak minket, zalaegerszegieket, hanem az ország sok tájfutóját, sportolóját megdöbbentette.
1995. augusztus 26-án az Alpok-Adria Tájfutó Fesztivál második napjának reggelén négyen ültek be Galambos Péter kocsijába, hogy Kőszegről kimenjenek a Cák község melletti célba. Péternek aznap reggel ez a második útja volt. Egy kicsit talán izgult, hiszen az előző napon nagyon jól futott. Vagy talán az előtte álló versenyre gondolt. Kőszeg határát elhagyva egy balra ívelő kanyarban megcsúszott. Az autót sikerült megfognia, de a szemben jövő mikróbuszt már nem tudta kikerülni. Péter az ütközés következtében súlyosan megsérült. A szombathelyi kórházba szállítás után még két órán keresztül próbálták az orvosok megmenteni. Nem sikerült. Galambos Péter, a ZTC tájfutója még nem volt 19 éves. Legjobb barátunkat, versenyzőtársunkat
veszítettük el. A Zalaegerszegi Tájékozódási Futó Club minden évben egy emlékverseny megrendezésével tiszteleg emlékének.
A baleset során az autó további négy utasa is megsérült, valamennyien a ZTC sportolói. A szombathelyi kórházba szállítást követően gyors ellátásban részesültek.
A 20 éves Nagy Tamás könnyebb sérülést szenvedett, ellátása után aznap hazaengedték.
A 14 éves Váry György sérült meg a legsúlyosabban. Koponya sérülése miatt öt napig eszméletlenül feküdt az intenzív osztályon. Több helyen szenvedett töréses sérüléseket. A bal alsó lábszáron sípcsont és szárkapocscsont törés, bordatörés, valamint súlyosan sérült a jobb szeméremcsont és az egyik kulcscsont. A kisebb műtétel: és a kezdeti lassú javulás ellenére már hazaengedték a kórházból. A napokban járógépet kapott és az iskolába is bejár.
Bozzai Szabolcska 12 éves, az egyik kezdő tájfutónk. Medencecsont, kulcscsont és belső sérülései mára már rendbe jöttek, de ő is lassan gyógyult. Most már ő is iskolába jár.
A 16 éves Gerencsér Tamás szintén medencecsont és kulcscsont zúzódásokat szenvedett. Gyógyulása és hosszú pihenése után újra kocoghat, futhat.
A fiúk közül senki sem szenvedett maradandó sérüléseket. Reméljük, mielőbb visszatérnek hozzánk és elkezdhetik újra az edzéseket. versenyeket.

Tájoló, 1995/9