(1932-2014)
Hosszú betegség után 82 éves korában elhunyt Éliás Vilmos, egyesületünk legidősebb tagja, versenyzője.
Viszonylag későn kezdte meg ismerkedését a tájfutással, de 1976-ban a veszprémi Hungária kupán már győzni tudott F40-ben a Postás SE színeiben.
Sikeres edző is volt, Nagykovácsiban gyerekcsapatot szervezett, melynek több tagja nyert országos bajnokságot a Szparinak.
A 90-es évek eleje óta Tipós, a mi klubunkban töltötte a legtöbb évet. Megszerette a Tipós szellemet és mi is megszerettük őt. Mindig segítőkész volt, nagy volt a szíve. A legutolsó időkig nem volt olyan rendezésünk, ahol ne kérdezte volna, mit tud segíteni és végzett is minden munkát, amit rábíztak. Imádott versenyezni is, még a leges-legutolsó időkben, betegen is elindult egy-egy szerdai versenyen.
Búcsúztatása szeptember második felében lesz a Jáki kápolnában (a Városligetben), erről küldünk értesítést.
Emlékét megőrizzük.
Bogdány Miklós üzenete a tájfutó levelezési listán (2014. VIII. 25.)
Sportpályafutását úszóként kezdte, amelyben I. osztályú minősítést ért el, majd a TF-en úszóedzői képesítést szerzett. Szívesen edzősködött, még a 2000-es évek táján is vezetett úszó foglalkozásokat.
Tájékozódási versenyen a ’60-as évek második felében indul először, ahová EVIG-es kiránduló kollégái hívták el. Itt dolgozott villamos tervezőként. Főmérnökük ekkoriban Szőnyi Laci bácsi volt. A Kőbányai Lombikba 1969-ben igazolt le. A kezdő versenyzők groteszk élményei ihlették önironikus írásait és szado-mazóba hajló karikatúráit, amelyek a Tájékozódási futás lapjain jelentek meg a ’70-es évek elején. Vizuális fogékonyságát amatőr festőművész apjától kaphatta, szépen szájharmonikázott, de hegedülni is tudott. Ebben jó nevű hegedűkészítő nagybátya inspirálhatta.
1975-ben a Bp Postásba igazolt feleségével, Vilmával együtt. Emlékezetes győzelmet aratott az 1976-os Hungária kupán F40-ben, ahol Kiril Bojanovot, az 1962-es nemzetközi Balaton kupa győztesét utasította maga mögé. Tájfutó versenybíró és segédedzői képesítést is szerzett.
Az év végén a BEAC-ba igazolt, de jobb lehetőséget talált a Spartacus TE-ben, hogy gyerekekkel foglalkozzon, ezért elvállalta egy utánpótlás csoport szervezését. Nagykovácsiban az 1976. december 16-iki toborzón Mosa hívására megtelt a kultúrház általános iskolásokkal. Az eseményt a tanácselnök jelenlétében az iskolaigazgató nyitotta meg, aztán a tanárnőből lett világbajnoknő mindenkit megnyert a tájfutásnak. Úgy 40 gyerek jelentkezett rögtön, az iskola pedig még évekig támaszpont maradt versenyek rendezéséhez, edzésekhez. Vili nagy elhivatottsággal, igen eredményesen dolgozott a gyerekekkel, amiben Vilma is sokban segítette. Az 1978-as egri Hungáriára már 20 versenyzőt hozott le, akik Spari színekben aztán szép sikereket értek el. Csoportjából az első bajnoki érmet Deme Zoli szerezte 1980-ban egyéniben, szorosan Viniczai mögött, az utolsót Jaksa Andrea 1984-ben. Tanítványai közül a legtehetségesebb Bardi Jani volt, a legeredményesebb Mátyus Attila három bajnoki arannyal. Aztán budapesti gyerekek is csatlakoztak a csoportjához, többek között Paulovits Laci. Később, amikorra már felnőtt a gárda Vili újra nekirugaszkodott, de Nagykovácsi újabb-kori telepeseinek gyerekei már nem haraptak a tájfutásra.
1991-ben igazolt át a Tipográfia TE-be, ahol baráti megértő közösségbe került. Legidősebb versenyzőként gyűjtögette a bajnoki érmeket, amíg csak tehette versenyzett.
Élete volt a mozgás, a sport, a fiatalokkal való foglalkozás.
Bozán György
KARIKATÚRÁK
Mi, beavatott versenyzők, ezt "kotrás"-nak
nevezzük