(1937-2023. XII.)
Tudatom mindenkivel, aki ismerte és szerette, hogy Éliás Vilma végleg eltávozott közülünk. „Aki ismerte és szerette” – ezt úgy módosítanám, hogy aki ismerte, az szerette. Nagy szíve volt, nagy segítőkészsége. Amíg egészségileg bírta, nem volt olyan TIPO kupa vagy más rendezésünk, amin ne teljes odaadással vett volna részt. Akármilyen feladatot kapott, azt nem csak becsületesen, hanem azon túl, kreatívan látta el. Örülök, hogy nálunk fejezte be sportpályafutását, s ő is szeretett köztünk lenni, jól érezte magát velünk.
Sportkedvelő közösségi ember volt. A tájfutáson túl tagja volt a Monspart Sarolta által alapított Mindenkor SE futóklubnak, melynek tagjaként végigfutotta Európát. Futott Svájcban, Ferrarában, Prágában, Monacoban. Ifjú korában férjével evezős túrákon vett részt.
Több szakmával rendelkezett: műszaki rajzoló, szerkesztő volt. Ötven éves korában korkedvezménnyel nyugdíjba ment. Ezt követően elővette ápolónői végzettségét és a Korányi Kórház tüdő osztályán dolgozott még tíz évet.
15 évvel ezelőtt a budakeszi családi házból egy kilenc lakásos budai társasházba költözött férjével. A társasház közössége hamar befogadta Őket. Vilma mindenkinek szívesen segített bármiben. Amikor az egyik szomszédjának három unokája mellé további három (ikrek) született, vállalta a hat gyerek dajkaságát. Igy, amikor ő maradt betegen, idősen egyedül, a társasház tagjai egy emberként álltak mögötte és mindenben támogatták.
Férje, Vili halála után a (részben tájfutó) barátnői szeretete mellett csak Attila fia maradt neki. Imádta, mindent magadott neki, amit egy szülő adhatott a gyerekének.
Az utóbbi időben sokszor került kórházba, igy a 86. és egyben utolsó születésnapját is a kórházban ünnepelte.
Bogdány Miklós
