Július 23-án, hosszantartó súlyos betegség után, 68 éves korában elhunyt Czinege János.
Barátja, Tóth Jenő búcsúzik tőle:
"Soha nem volt élversenyző, a klasszikus értelemben vett edző, de sokunknak csempészte életébe sportágunk életmódját, szeretetét, amit jópáran próbáltunk több-kevesebb sikerrel tovább adni. Lelkesedésével, lendületével, közvetlenségével, elkötelezettségével bizonyította, hogy 'egy fecske is csinálhat nyarat'!
Középiskolás korában, Várpalotán ismerkedett meg a tájfutással, elérte az aranyjelvényes minősítést. 1980-ban hivatásos határőrként került Barcsra. A város középiskoláinak tanulóiból alakította meg a Barcsi SC tájfutó szakosztályát, mely barcsi szolgálati ideje alatt működött. Munkában és játékban nem ismerte a tréfát, mágnesként vonzotta az aktivitásra fogékony fiatalokat. Hamar népes csapat alakult körülötte, voltak 3 órás edzéseink, mert szerettünk vele lenni.
A Belügyi (Rendőrtiszti) Főiskolán bekerült a belügyi válogatottba. A Belügyi Szpartakiádon (a szocialista országok világversenye) elért váltó harmadik hely a legjobb eredménye.
Budapestre kerülve részt vett a Kristály SE létrehozásában. A '90-es évek közepétől súlyossá váló térdsérülése miatt fel kellett hagynia a versenyzéssel. Ezután - hivatása, munkája mellett - nagyapai öröksége, a fotózás felé fordult. Utazásai során készült kitűnő tájképei mellett pár évig a magyar rögbisek hivatalos fotósa volt.
A székesfehérvári Szenior VB-n még találkozhatott a régi barátokkal, és az utolsó Postás kupán, családi támogatással, nyíltban még fogott pár pontot.
Családias hangulatú, rejtvényszerű, személyre szabott feladatokkal kialakított, jó hangulatú edzés vezetés, 'iskolás' technikai képzés, a tanítványok feltétlen tisztelete és a 'játszva taníts!', amit tanulhattam tőle.
Drága Barátom! Köszönöm! Búcsúzom: Jenő"