(1907-1997)
"IN MEMORIAM" Pali bácsi
Ismét elment egy öreg harcos: a száraz adatok szerint Biró Pál, született l907-ben, meghalt l997-ben. Versenybíró volt 1955, Országos fokozatú pedig l973 óta, de emberemlékezet óta Pali bácsi mindig a kis versenyeket (van-e igazából ilyen?) pártfogolta hűségesen hétről hétre. Próbáltam felidézni, hogy mikor is találkozhattunk először, de csak feltételezni tudtam, hogy valahol az ősi 60-as években történhetett az első találkozásunk.
Nem tudnám megmondani az okát, hogy Pali bácsi a 70-es évek dereka táján vajon miért is szegődött végleg a BEAC és a XI. Kerület - vagy nevezhetjük Délbudai Szövetségnek is - mellé. Ettől kezdve szorgalmasan - de sajnos gyakran a tájfutás Don Quijote-jaként - próbálkozott hol a közelében lévő néhány egyesületen segíteni, hol a tájfutást a kerület, vagy a körzet iskoláiban fellendíteni.
Pali bácsi az elmúlt évtizedekben ténylegesen már versenypályák tervezésével, az idevonatkozó előkészületekkel nem foglalkozott, de ha kellett valaki, aki a versenyhez pénzt szerez, megtervezi a költségeket, végig csinálja az elszámolások unalmas, de kötelező aprómunkáját, akkor rá mindig lehetett számítani.Ahogy lába egyre rosszabbodott, attól kezdve készen állt mindig valamelyikünk, aki őt a versenyre kihozza és hazaviszi, mert arról szó sem lehetett, hogy ilyesmi miatt otthon maradjon.
A jelenlegi felnőtt és szenior mezőnyben azt hiszem, nincs senki, akinek ne lenne valamelyik régi versenyről egy kis tiszteletdíj-bójácskája: Pali bácsi készítette ezeket, s azt hiszem, nem is annyira feltehetően nem egetverő nyugdíjának a kiegészítése motíválta, hanem az, ha ezt a kis apróságot netán éppen ő adta át valamelyik kerületi bajnokságon, Apáczai versenyen, netán egy Eötvös verseny gyermek győztesének.
Vitáink végeérhetetlenek voltak abban, hogy mit kellene csinálni - nem kerületi, hanem országos szinten! - a tájfutás népszerűsítése, elterjesztése érdekében. Be kell vallanom, hogy bár most is megvagyok győződve arról, hogy nekem volt igazam abban, hogy ajó ötletek nem elegendőek, ebből volt, van és lesz mindig elég, de az öreg harcos szívós kitartása azt kell mondassa velem, hogy sohasem szabad az ilyen meggyőződéseket félresöpörni: hogy az előbbi hasonlathoz kapcsolódjak: ha tudjuk is,hogy szélmalmok ellen harcolunk, nem szabad a harcot abbahagyni, mert sokszor a szélmalmok is komoly akadályt állítanak egy jó ügy útjába.
Pali bácsi, Isten veled az örök mezők versenyein: barátod és harcostársad:
Vörös Pista
Tájoló 1997/9