Elhunyt tájfutók

Csongrádi Jenő sporttársunk felesége Bánhegyi Márta hosszú betegség után október 28-án nyugovóra tért.

Márti, a tájékozódási futás hazai térhódításának évében, 1963-ban a BEAC-ban kezdett versenyezni. Már serdülőként tagja lett az ifi női csapatnak, ahol négy éven keresztül csak aranyérmet vitt haza az országos csapatbajnokságokról, no meg ezüstöt és bronzot egyéniben. Akkoriban egyszerűen nem volt méltó versenytársa a beacos lányoknak, ezért gyakran felnőttben indultak, de ott sem adták a dobogónál alább.
Ez az időszak dr. Vörös István szakosztályvezetése alatt alapozta meg és volt a kezdete a BEAC tájfutás aranykorának.

Mártás, ahogy a beacosok nevezték válogatott kerettag lett. Legszebb eredményét elsőéves felnőttként érte el, amikor a gödöllői nemzetközi Eötvös versenyen Mosa mögött a második helyen végzett. Sajnos egy súlyos bokasérülés miatt be kellett fejezze a komoly versenyzést. A sportágtól nem szakadt el. Sikeres utánpótlásedző lett a Recski Bányásznál, akik közül Mohácsy Tamás utolsó mohikánként versenyez ma is, korosztálya egyik legjobbjaként. Márti edzősködött még a BEAC-ban is.

Az utóbbi időben legfeljebb, ha nézőként kísérte el Jenőt egy-egy versenyre.
Kedves lénye elsőként távozott abból a lánycsapatból, akik a ’60-as évek versenyeinek sikert sikerre halmozó üde színfoltjai voltak.

Bánhelyi Márti váltja Hegedűs Ágit. A háttérben jobbról balra: Bársony András (arcrészlet), Szűcs Eszter, Kontra György és fekete trikóban Tóth Corinna (1968)

1950.június 5-én született Budapesten, általános és közép iskoláit Ecseren ill. a Trefort ucai gyakorló iskolában végezte. Érettségi után munka mellett orvosi könyvtárosi szaktanfolyamot végzett, majd az Egri Tanárképző Főiskolán könyvtárosi diplomát szerzett, végül az ELTE Bölcsészkarán végzett okleveles könyvtárosként (1983).
1969-ben házasságot kötött Csongrádi Jenővel, két lányuk született (Judit, 1970 és Virág, 1974).
1969-től Egerben, Recsken és Parádon élt és dolgozott különböző állásokban.
1976-tól könyvtáros Budapesten a Magyar Állami Földtani Intézetben (MÁFI), 1988-1992 a Központi Földtani Hivatal Elnöki Titkárság vezetője, majd nyugdíjazásáig (2007) a MÁFI könyvtárának vezetője,
A Nők a Balatonért egyesület égisze alatt 2002- 2005 között hét nagy sikerű kiállítást szervezett régi térképekből Balaton környéki helységekben.
A BEAC tájfutó szakosztályában 1963-ban kezdett versenyezni. Hegedüs Alettával, Hegedüs Ágnessel, Turchányi Piroskával és Bozán Ágnessel számolatlanul nyerték az ifjúsági bajnokságokat. Ifi korában is sok felnőtt versenyen indult. Legemlékezetesebb sikere az 1969-es, nemzetközi Eötvös Loránd emlékversenyen Monspart Sarolta mögött elért második helye volt. Egy súlyos bokasérülés 1972-ben ketté törte válogatott szintű versenyzői karrierjét. Tapasztalatait edzőként kamatoztatta. Elsősorban neki köszönhető hogy a Recski Bányász néhány évig (1974-1977) az egyik sikeres utánpótlás központ lett. Akkori tanítványai közül Mohácsy Tamás ma is aktív versenyző. A legsikeresebb Osztafin Judit volt, aki háromszor is állt a korosztályos egyéni OB dobogóján recski és BEAC színekben. Márta később a BEAC utánpótlás edzője volt.
Élete utolsó szakaszát családjának, elsősorban négy unokájának szentelte, hosszú betegség után 2020.október 28-án hunyt el Budapesten. Személyében a BEAC aranykorának emblemati- kus versenyzői közül ment el elsőként Mártás (ahogy a BEAC-ban hívtuk). A vezetői hármast (dr. Vörös István, Bojárszky Dezső, Garay Sándor) elvesztettük az elmúlt években, és most már a futók közül is egyet. Szeretetteljes hangon emlékezett meg Túróska (Turchányi Piroska) az együtt töltött évekről és Mártás fantasztikus képességeiről, ahogy több dolgot is párhuzamosan remekül csinált egyszerre.
Meleg hangon szólt Lantos Zoli világklasszisunk arról, hogy gyerekkorában többször Mártával töltötte az időt a célban, amíg a szülei versenyeztek. Hiányozni fog Mártás sokunknak.