Balogh Tamás
(1941-2008)

Balogh Tamás vasutas szülők gyermekeként 1941-ben született Tápiószelén. Édesapját a II. világháborúban elvesztette, édesanyja, mint MÁV vasúti dolgozó egyedül nevelte fel két fiát. A háborúban málenkij robotra elhurcolt vasutas édesapja soha nem tért vissza, így ő és vasutas édesanyja után szabadjegyük volt a vonaton, ők ezt ki is használták és sokat utaztak, főleg a hegyeket járták. 1958 őszén a Zemplénben túráztak, amikor Engelmayer Ákos sporttársunk összetalálkozott velük és könnyen meggyőzte őket a természetjáró versenyzés szépségéről, akkor még így nevezték a tájfutást. Könnyen és gyorsan beilleszkedtek a Budapesti Spartacus csapatába. Tamásnak (Kaponya) a versenyzés fizikai része nem jelentett gondot, mivel ő már 1955 óta atletizált a Bp. Honvédben a neves Antal Gyula edző keze alatt. Első figyelemre méltó eredménye az volt, amikor 1959-ben a Felszabadulás Kupán az ifjúsági csapatot megnyerték, ezt követően 1960-ban már az Országos Ifjúsági Csapatbajnokságot nyert csapat tagja volt.
1961-től már a felnőtt csapatban Tóth Pistával fut együtt az egyik részlegen, míg testvérbátya, László a másik részlegen futott, amikor a Bp. Spartacus először nyerte meg az Országos Csapatbajnokságot. Ezt követően 1962-ben is tagja volt az OB győztes Spartacus csapatának és bekerült a válogatott keretbe is. Az év őszén két évre behívták sorkatonai szolgálatra, ebben az időszakban a Bp. Honvédban versenyzett. Leszerelés után ismét a Bp. Spartacus csapatát erősítette, és már természetes módon tagja volt az OB győztes Spartacus csapatának ugyanakkor az egyéni OB-n két Spartacus-os (Örsi András és Schönviszky György) közé szorulva második lett. Továbbra is hozta a jó eredményeket. 1966 és 1977 között tagja volt a Spartacus csapatának, amely 1967-és 1970 között, majd 1972-ben, 1975 és 1976-ban nyerte az OB csapatversenyt. Hasonlóan tagja volt a Spartacus győztes OB váltójának 1967-ben, 1972-73-ban és 1976-77-ben is. 1972-ben ismét a második helyet szerezte meg az OB egyéniben. 1966-ban, 1968-ban és 1970-ban tagja volt a VB-re utazó magyar csapatnak. Időközben megszerezte a versenybírói és a TF-en a szakedzői képesítést is. 1976-tól Skerletz Iván mellett dolgozott az MTFSZ-ben 1996-ig, ez idő alatt elévülhetetlen érdemeket szerzett az utánpótlás nevelésében. 1997-tol a Bp.-i Sportközpontban dolgozott, ahol a már elkezdődött betegsége nem hagyta kibontakozni, de a versenyeken azért részt vett.
Tamás a Spartacusban, ahol élete végéig versenyzett, a legmegbízhatóbb csapatember volt. Minden Spartacus által rendezett versenyen sok munkát vállalt magára, de soha nem panaszkodott, csak dolgozott. Több térkép javításában is részt vett.
Hosszantartó és egyre rosszabbodó betegséged után 2008. január 30-án végleg eltávoztál közülünk. Nagy űrt hagytál magad mögött a magyar tájfutásban. Sokat fogunk rád gondolni és te is gondolj ránk, amikor a túlvilági versenypályákat tűzöd ki, hogy amikor utánad megyünk, azok várjanak már ránk.
Isten veled Kaponya!

Tájoló 2008/2.