A tájfutás egy kis sportág. Ha az utcán megkérdezünk húsz embert, szerinte mi az a tájfutás, a többségük még talán sejti, hogy ez valamilyen sport, de hogy pontosan miként zajlik, talán egy ember tudja közülük. Ám aki ismeri, az tudja, hogy ez a sportág a leginkább természetközeli, és ezért talán az egyik legegészségesebb sport, amely igen komoly fizikai és egyben szellemi erőfeszítést igényel a sportolótól.
Sportpolitikai és sportüzleti szempontból e sportág példája jól jellemzi a kevésbé ismert, viszonylag tőkeszegény sportágak lehetőségeit és törekvéseit a terjeszkedésre, fejlődésre, és ezáltal a profibbá válására. E sportágak egyrészt természetükből adódóan, másrészt a környezet nagymértékű megváltozása miatt nem követhetik azt az utat, mint például a labdarúgás, vagy más ma nagy népszerűségnek örvendő sportágak. Saját erényeik kidomborításával meg kell találniuk azt a sajátos, sokszor egyedi utat, amely a sikerre vezet. A sikerre vezető út végcélja többségüknél jelenleg az Olimpia, mint a nemzetközi sportélet első számú rendezvénye, ami mára egyben óriási üzletté is vált. Ám az odavezető utak sportágak szerint eltérőek lehetnek.
Én azért a tájfutást választottam, mert a fent leírtak alapján egyrészt tipikusnak tartom, mint ún. "kis sportág", másrészt nem elhanyagolható személyes kötődésem sem e sportághoz.
Dolgozatomban először röviden bemutatom a sportágat, megpróbálom elhelyezni, kategorizálni a többi sportág között. A Nemzetközi Tájfutó Szövetség (International Orienteering Federation IOF) kialakulásának és működésének ismertetése után áttérek az IOF elmúlt időszakbeli fő törekvésének, az olimpiai szereplés feltételeinek az elemzésére. Kiemelem a fő prioritásokat, értékelem a cél érdekében tett sikereket és kudarcokat. A dolgozat zárása előtt felvillantok egy-két jövőbeni lehetőséget is a sportág számára.
Elöljáróban még szükségesnek tartom a tájfutás szó tisztázását. A sportág neve angolul orienteering, amely négy szakágból áll: foot-o, ski-o, mountain bike-o, és trail-o. Ezek magyar fordítása rendre tájfutás, sítájfutás, tájkerékpározás és kerekesszékes tájfutás. Ám magyarul a sportág összefoglaló neve, az orienteering megfelelőjeként is a tájfutás szót szokták használni, talán azért, mert a többi forma hazánkban csak sokkal később terjedt el (sőt, a kerekesszékes tájfutás még meg sem jelent). Én dolgozatomban tájfutás alatt általában a sportágat (orienteering) értem, a szövegkörnyezet egyértelművé teszi, hogy hol van szó a szakágról (foot-o).

2 MI A TÁJFUTÁS?

2.1 A TÁJFUTÁS BEMUTATÁSA ÉS ELHELYEZÉSE A SPORTÁGAK CSALÁDJÁBAN

A tájfutás lényege egy mondatban: a versenyző egy számára ismeretlen terepen egy tájoló és egy térkép segítségével a lehető leggyorsabban érintse az előre megadott pontokat. Kicsit részletesebben: ez egy egyéni sport, tehát a versenyzők egy kategórián belül külön-külön indulnak, általában 2-3 percenként. Az indulási sorrendet az esetek többségében sorsolással döntik el, van egy ún. "0"idő, akkor indul az első versenyző a korcsoport és nem szerint tagolt adott kategóriában, a többiek pedig utána meghatározott időközönként. A terep általában az erdő, a nagyon részletes tájfutó térképet a versenyzők a rajtban kapják meg, így lesz a fizikai erőfeszítés mellett egyben egy technikai feladat a pálya teljesítése. A másik alapvető segédeszköze a versenyzőnek a tájoló, egy tájfutó pálya e két eszköz (térkép, tájoló) segítségével teljesíthető. Ezen kívül a versenyzők egy speciális, nagyon könnyű de viszonylag ellenálló ruhát (bozótruha) és speciális tájfutó cipőt (cipő stoplikkal és sokszor kis szögekkel) viselnek. A versenyzőnek a térképre berajzolt pontokat adott sorrendben kell érintenie, de a pontok között megteendő utat szabadon választja meg. A pontokat az erdőben egy narancssárga-fehér színű bója jelöli, ennek érintését igazolni kell, ez ma már a versenyek többségén a fejlett technikának köszönhetően egy elektronikus pontérintési rendszer segítségével történik. Ez a rendszer az időmérést is nagyban megkönnyíti, ami azért fontos, mert az adott kategóriában a sorrendet a versenyzők időeredménye alapján határozzák meg. Természetesen az a versenyző, aki nem érintett minden ellenőrzőpontot, vagy nem a megfelelő sorrendben érintette azokat, nem értékelhető.
A tájfutásra egyaránt jellemző a verseny, a küzdelem, a testmozgás, a szabadidő aktív eltöltése és a fizikai erőfeszítés. Igaz, hogy rendeznek számos kupaversenyt, országos bajnokságokat, nemzetközi versenyeket, világbajnokságokat, vezetnek nemzeti és nemzetközi ranglistákat, a tájfutás alapvetően egy amatőr sport maradt. A tájfutók legnagyobb része munka mellett, hétvégenként, mintegy hobbyként űzi a sportot, ezért a tájfutásnak mindenképp tömegsport jellege van. Ebben a sportban fellelhetjük a rekreációs sportpiac számos jellemzőjét is (pozitív externális hatások, közjószág, rekreáció mint fogyasztási cikk). Az élsportolók a tájfutókon belül egy nagyon szűk réteget képviselnek, ennek egyik fő oka, hogy a sportágban lévő tőkehiány miatt nem ment illetve nem is mehetett végbe a sportolók profivá válása. Még a tájfutás szempontjából legfejlettebb skandináv országokban sem tud egy tájfutó csak ebből a sportból megélni. A nemzetközi élmezőnyben nagyon sokan űzik "félprofi" szinten a tájfutást, itt több lehetőség van:

• Egy másik, tájfutáshoz kapcsolódó sportágban (többnyire atlétikában) profi az adott sportoló, így a tájfutást is igen magas szinten tudja űzni, de természetesen a másik sportág dominál;
• A sportolónak nincs állandó állása, általában a tájfutáshoz kapcsolódó alkalmi munkákat végez (pl. térképkészítés, edzősködés), ezt kiegészítik bizonyos állami sportösztöndíjak vagy az egyesülettől kapott támogatások;
• A sportoló még tanuló státuszban van, ekkor még időben is többet tud áldozni a sportra, és – jó esetben – anyagi háttere is biztosítva van.

2.2 A TÁJFUTÁS TÖRTÉNETE ÉS FEJLŐDÉSE

Milyen régi sport a tájfutás? Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, de a tájfutók úgy döntöttek, hogy az első nyílt verseny időpontjától számítják a sportág történetét. Ezt a versenyt Norvégiában rendezték 1897-ben, így a tájfutás pár éve ünnepelte századik születésnapját. Először ezt a sportot a hadseregben űzték, tájékozódásnak nevezték azt a feladatot, amikor egy ismeretlen területet kellett keresztezni egy térkép és egy tájoló segítségével. 1895-ben már rendeztek tájékozódási versenyeket a stockholmi és oslói kaszárnyák katonáinak. A mai értelemben vett tájfutás a 20. század elején kezdett el fejlődni az északi országokban. Az első nemzetközi verseny norvég és svéd csapatok között folyt 1932-ben. A háború alatti kis szünettől eltekintve ezek a nemzetek közötti összecsapások folytatódtak kiegészülve Finnországgal, majd később Dániával. 1946-ban megszületett a sportág első nemzetközi szervezete is e négy ország részvételével (Nordic Body for Co-operation – NORD). A tájfutás nemzetközi terjesztése lett ennek a szervnek a fő célja, ennek jegyében 1959-ben Svédországban 12 ország részvételével megtartották a tájfutók első nemzetközi konferenciájukat. A Nemzetközi Tájfutó Szövetség (International Orienteering Federation – IOF) 1961-ben alakult meg, a 10 alapító tag között volt Magyarország is. Jelenleg az IOF 58 országot számlálhat tagjai között, szerte világon több százezer leigazolt versenyző van, hazánkban mintegy 5000-en űzik versenyszerűen ezt a sportot (ezek közt számos "passzív" tájfutó is van) kb. 120 klubban.
Az első világbajnokságot Finnország rendezte 1966-ban, azóta egyetlen alkalomtól eltekintve kétévenként kerül sor felnőtt VB rendezésére, az idei lesz a 19. a sorban. 1983 óta rendeznek veterán világbajnokságot a 35 év feletti korosztály részére, és 1990 óta junior világbajnokságot a 20 évnél fiatalabb tájfutók részvételével, ezt a kettőt minden évben megrendezik. A felnőtt élsportolók számára a VB-k közötti páros években a Világkupa sorozat a legrangosabb megmérettetés, ezen kívül minden évben számos világranglista versenyt rendeznek, az ott szerzett pontokkal lehet felkerülni a nemzetközi világranglistára. Hazánk eddig egy felnőtt világbajnokságot rendezett 1983-ban, öt világkupa futamnak lehettünk házigazdái, idén fogunk először junior világbajnokságot rendezni, és évente 2-3 világranglista versenynek adunk otthont.

3 A NEMZETKÖZI TÁJFUTÓ SZÖVETSÉG (IOF)

3.1 AZ IOF CÉLJAI ÉS FELADATAI

Az IOF a tájékozódáshoz kapcsolódó sportágak legfőbb nemzetközi szerve. E sportágak közé tartozik a tájfutás, a sítájfutás, a tájkerékpározás és a kerekesszékes tájfutás. Az IOF, mint már az előzőekben említettem, 1961 májusában alakult Koppenhágában 10 alapító taggal, a taglétszám azóta is folyamatosan bővül, ma 58 országot számlálhat a szervezet soraiban.
Az IOF fő céljai:

• A tájékozódási sportágak elterjesztése és fejlődésük elősegítése;
• A tájfutók közötti kapcsolat megteremtése;
• Mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) által elismert sportág, az Olimpiai Charta betartása.

• A nemzetközi tájfutó bajnokságok és más nemzetközi IOF versenyek felügyelete, a nemzetközi bajnokságok megrendezése;
• A sportágra érvényes általános szabályok és útmutatások megalkotása, és ezek betartásának felügyelete;
• Annak biztosítása, hogy az egyes tagországok azonos bánásmódban részesítsék egymást, azaz csak olyan ország rendezhet nemzetközi versenyt, konferenciát vagy más az IOF alá tartozó hivatalos rendezvényt, amely egyenlő elven kezeli az összes többi tagországot;
• Kapcsolat tartása a többi sportszövetséggel és a tájékozódási sport érdekeinek képviselete nemzetközi szinten.

3.2 AZ IOF SZERVEZETI FELÉPITÉSE

Az IOF-nek négy állandó szerve létezik, a Közgyűlést magába foglaló Kongresszus, a Tanács, a Titkárság és az Elnöki Konferencia.
A Közgyűlés az IOF legfőbb szerve. Lehet általános, ez kétévente ülésezik, vagy rendkívüli, melyet az Elnök hívhat össze a tagok többségének a kívánságára. A Közgyűlésre minden teljes tag három képviselőt küldhet, és minden tagországnak összesen egy, nem átruházható szavazati joga van. A Közgyűlésen a résztvevők meghallgatják az elmúlt pénzügyi időszakra vonatkozó beszámolót, a Tanács számot ad az előző közgyűlés óta elvégzett tevékenységéről, megvitatják és szavazásra bocsátják a tagok előzetesen tett javaslatait, döntenek az új jelentkezők felvételéről, meghallgatják a beszámolókat az előző időszak nemzetközi bajnokságairól és IOF versenyeiről, kitűzik a következő időszak legfontosabb teendőit. A Közgyűlésnek kell megválasztania a következő két évre az IOF Tanácsot, amely kilenc tagból áll: egy elnökből, három elnökhelyettesből és még öt további tagból. Az elnök és az elnökhelyettesek egyben az IOF azonos funkcióit is betöltik.
Az elnök által vezetett kilenc tagú Tanács kötelessége az IOF feladatainak ellátása a Közgyűlések közötti időszakokban. A Tanács évenként legalább háromszor gyűlik össze, üléseire tagjain kívül további résztvevőket is meghívhat. A Tanács tevékenységét a Közgyűlés döntéseinek megfelelően látja el. A Tanács hatáskörébe tartozik a főtitkár kijelölése, az IOF céljaival és a Közgyűlés döntéseivel összhangban lévő konkrét intézkedések meghozatala, projektek koordinálása, az IOF versenyek szabályainak a kijelölése és ezek ellenőrzése, a Kongresszus és a Közgyűlés napirendjének összeállítása, az IOF döntéseinek és dokumentációjának a megerősítése és felügyelete, meghatározott feladatokra állandó vagy alkalmi bizottságok felállítása és ezek munkájának figyelemmel követése és más nemzetközi szervekkel való együttműködés a tájékozódási sportágak érdekében.
A Titkárság teremt összeköttetést az IOF és tagszervezetei, a Tanács, a Tanács által kijelölt feladatcsoportok és a külső szervezetek között. A Titkárságot a főtitkár vezeti, aki részt vesz a Közgyűlésnek helyet adó Kongresszuson, a Tanács ülésein és az Elnöki Konferenciákon. A főtitkár pontos feladatait a Tanács jelöli ki egy részletes munkaköri leírásban.
Az Elnöki Konferencia egy tanácsadó testület, amely minden második évben a világbajnoksággal azonos időben és színhelyen ülésezik. Az Elnöki Konferencia kötelező résztvevői a Tanács tagjai, a főtitkár, és a nemzeti szövetségek elnökei vagy ezek képviselői.

3.3 AZ IOF GAZDÁLKODÁSA

Azért, hogy az IOF gazdálkodásáról pontosabb képet kapjunk, a következő oldalakon bemutatom a szervezet 1999.-2002. évi költségvetéseit. Elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy a költségvetési tervet mindig két évre előre készítik, a kétévenként tartandó Közgyűlésnek kell elfogadnia, ám ezután még kisebb módosítások eszközölhetőek az egyes tételekben. A költségvetési periódus végén a Tanács köteles beszámolni a Közgyűlésnek a megelőző évek gazdálkodásáról. Az itt bemutatott költségvetések közül az 1999. évi a ténylegesen realizált, a 2000. és 2001. évi a tervbe vett, majd többször módosított, a 2002. évi pedig a tavaly eltervezett számokat mutatja be. Ezért nem is vonnék le az adatokból messzemenő következtetéseket, a táblázatot inkább érdekességként mutatom be. Ezt azért sem teszem, mert az évek során egyes tételeket összevontak, a prioritásoknak megfelelően a költségvetés egyes sorai fontosabbak lettek, míg más tételek veszítettek jelentőségükből. Ám úgy gondolom, kicsit érdemes ezeket a táblázatokat tanulmányozni, mivel a fő tendenciák jól kirajzolódnak. Az IOF 2000-ig finn márkában állította fel költségvetését, 2001-től az IOF hivatalos pénzneme az Euro lett. Ez kicsit megnehezíti az összehasonlításokat, ennek megkönnyítése érdekében én az 1999. és a 2000. évi adatokat átszámoltam Euroba a mai árfolyamon (ma érvényes árfolyamok: 1 EUR = 268 HUF, 1 FIM = 45 HUF, és 1 EUR = 6 FIM), ami kicsit torzítja a számadatokat.

Bevételek (1000 Euro)	1999	2000	2001	2002
Tagdíjak	90,0	90,2	110,3	111,0
Fő versenyek	67,8	51,2	66,5	68,0
Tájfutó VB / Világkupa	29,2	15,0	37,9	23,5
Tájfutó Junior VB	4,5	5,0	3,5	1,7
Tájfutó Veterán VB	16,7	8,3	15,1	11,8
Sítájfutó VB / Világkupa	15,2	20,9	8,4	16,8
Sítájfutó Junior VB	2,3	0,8	0,8	0,8
Sítájfutó Veterán VB	0,3	1,2	0,8	0,8
Tájkerékpár VB / Világkupa	–		–	12,6
Más források	107,2	156,7	86,9	148,0
NOB	8,3	18,3	13,0	9,0
Finn Oktatási Minisztérium	50,0	50,0	50,4	0
SUUNTO	25,0	25,0	–	–
FINNAIR	23,8	13,3	–	–
Worldsport	–	50,0	–	–
Keresk. partnerek (biztosított)	–	–	13,5	84,0
Keresk. partnerek (várható)	–	–	10,0	55,0
Kiadványok	32,5	17,5	9,3	18,0
Scientifical Journal	0,8	0,8	0,8	1,0
Orienteering World	31,7	16,7	8,5	17,0
Banki kamatok	0,8	0,2	–	–
Összes bevétel	298,3	315,7	273,0	345,0

Forrás: Az IOF XIX. és XX. Kongresszusán elfogadott költségvetési tervek és beszámolók, 1998 és 2000.

Az IOF kiadásai, 1999-2002

Kiadások (1000 Euro)	1999	2000	2001	2002
Tanács	99,2	80,8	51,0	87,0
Utazás (reprezentáció & üzleti)	16,7	15,0	5,0	15,0
Ülések, meetingek	13,3	10,0	9,0	15,0
Projektek (EEP, Világjátékok)	6,7	15,8	4,5	6,5
Bizottsági projekt alap	3,3	0	–
Bizottsági ülések költségei	3,3	2,5	2,5	2,5
Belső kommunikáció	1,7	1,7	1,5	2,0
Külső kommunikáció	9,2	6,7	9,0	8,5
Nközi szervezetek tagdíjai	2,5	2,5	2,5	2,5
Olimpiai projekt	27,5	11,7	10,0	20,0
Főbb versenyek propagandája	15,0		7,0	15,0
Bizottságok	27,5	27,5	6,5	27,5
Térképbizottság	3,3	3,3	1,5	3,5
Felügyelőbizottság	22,5	22,5	3,0	22,5
Technikai fejlesztési bizottság	1,7	1,7	2,0	1,5
Szakágak	15,8	24,2	31,0	24,0
Tájfutás	6,7	15,8	21,0	16,0
Sítájfutás	5,8	5,0	7,0	5,0
Kerekesszékes tájfutás	1,7	1,7	1,5	1,5
Tájkerékpározás	1,7	1,7	1,5	1,5
Adminisztratív költségek	162,5	148,3	163,0	178,0
Személyzet (fizetés, stb.)	91,7	91,7	97,0	98,0
Titkárság üzemeltetési költsége	44,2	49,2	51,0	53,0
Üzleti partnerek kiszolgálása	11,7	7,5	5,0	10,0
Szponzorkeresés			10,0
Worldsport karbantartása	–		0	17,0
Kiadványok	34,2	28,3	21,5	28,5
Scientific Journal	2,5	1,7	1,5	1,5
Orienteering World	31,7	26,7	20,0	27,0
Összes kiadás	324,1	325,8	273,0	345,0
Költségvetési hiány / többlet	-25,8	-10,2	0	0

Forrás: Az IOF XIX. és XX. Kongresszusán elfogadott költségvetési tervek és beszámolók, 1998 és 2000.

4 AZ OLIMPIAI TÖREKVÉS KEZDETEI AZ IOF RÉSZÉRŐL

Az 1996-os Kongresszuson az IOF kimondta, hogy a tájfutás összes szakágának csak úgy van esélye a profivá válásra és a fejlődésre, ha olimpiai sportággá válik. Ezt a felismerést rengeteg vita előzte meg, mivel korábban sokan ellenezték az olimpiai törekvéseket mondván, hogy inkább a sportág fejlődésére kellene figyelmet fordítania az IOF-nek. Ám az ellenzők is rájöttek, hogy ez a fejlődés csak az Olimpián keresztül valósítható meg. Ez a fejezet ennek a törekvésnek a tükrében bemutatja a tájfutás helyzetét, illetve a cél érdekében hozott első intézkedéseket.

4.1 OLIMPIAI SPORTÁGGÁ VÁLÁS KRITÉRIUMAI

Ahhoz, hogy egy sportág szerepelhessen az Olimpiai Játékokon, meg kell felelnie bizonyos feltételeknek. Ezeket a feltételeket a Nemzetközi Olimpiai Szövetség szabja meg, és az Olimpiai Chartaban rögzíti.
Eszerint a nyári olimpiai játékokra csak olyan sportágak kerülhetnek be, amelyeket a férfiak legalább négy kontinensen 75 országban, a nők pedig legalább három kontinensen 40 országban széles körben űznek. A téli olimpiai játékokon magukat képviseltető sportágakat legalább három kontinensen 25 országban űzik. A Paralimpiára kerülés feltételeit a Paralimpiai Játékok Kézikönyve határozza meg: Itt a minimum három kontinensen, 18 országban széles körben űzött, egyéni sportágak versenyzői indulhatnak.
A sítájfutás és a nők esetében a tájfutás már 1997-ben is megfelelt ezeknek az elvárásoknak. Ellenben a férfiak esetében a tájfutást, a tájkerékpározást és a kerekesszékes tájékozódást űző országok száma még ma sem éri el azt a minimális szintet, hogy eleget tegyen a fenti elvárásoknak.

4.2 FŐ IRÁNYVONALAK MEGHATÁROZÁSA

Az 1996-os kongresszusi döntés értelmében a Bizottság felállított egy munkacsoportot, melynek vezetője az IOF elnöke lett. Ez a munkacsoport 1997 elején vetette fel az első konkrét kérdéseket:

• Milyen "terméket" szeretnénk eladni a NOB-nak?
• Milyen stratégiát kövessen az IOF?

• Az IOF tagországok számának növelése, azaz a tájfutás kiterjesztése más földrajzi régiókra is (az európai és amerikai országok többsége már tag);
• A már meglévő tagországokban a tájfutás pozíciójának megerősítése, a sportágat űzők számának robbanásszerű növelése a nemzeti szövetségek vezetésével, ennek érdekében kampányok szervezése és finanszírozása;
• Fokozottabb médiaszereplésen keresztül a tájfutás ismertségének és elismertségének növelése, ezáltal a sportvilág és a NOB meggyőzése, hogy a tájfutásnak van létjogosultsága az Olimpián;
• A tájfutás formáinak fejlesztése, az olimpiai szereplésre megfelelő forma kialakítása;
• A tájfutás szervezetének egyszerűsítése. Ez megkönnyíti a csatlakozást az újonnan érkező országok számára, és érthetőbbé teszi a média és a közönség számára a sportágat.

4.3 KONKRÉT LÉPÉSEK: ÚJ SZERVEK, AKCIÓTERV, STRATÉGIÁK

A fenti célok érdekében az IOF létrehozott néhány új szervet és tisztséget. Olimpiai Projektet Irányító Csoport (Olympic Project Steering Group – OPG): ezt a csoportot még 1997 végén állította fel az IOF, tagjai között megtalálhatjuk mind az IOF, mind az élsportolók képviselőit, a csoport elnöki tisztjét az IOF svéd alelnöke tölti be. Az OPG közvetlenül az IOF Tanács alá tartozik, feladata az összes olimpiai törekvéssel kapcsolatos javaslat, elképzelés, terv koordinálása. Az OPG rendre beszámol tevékenységéről, az általa elért eredményekről az IOF-nek. A csoport már működése után néhány hónappal konkrét javaslattal állt elő az olimpián szereplő versenyformával kapcsolatban, amely megfelel mind a tájfutás alapelveinek, mind a NOB illetve a média elvárásainak.
1998 elején kezdte meg munkáját egy teljes munkaidőben dolgozó Fejlesztési asszisztens, aki közvetlenül az IOF főtitkár alá van rendelve, és munkáját az IOF székhelyéről, Helsinkiből intézi. Az ő fő kötelessége az IOF tagság megerősítése, illetve stratégiák kidolgozása a nemzetközi terjeszkedésre és a tájfutás általános fejlesztésére. Továbbá az IOF kinevezte IOF tanácsadóvá Jörgen Martenssont, a sportág többszörös világbajnokát, a közelmúlt legismertebb éltájfutóját. Tőle azt várja az IOF, hogy tapasztalatával, személyes kapcsolataival és ötleteivel segítse az olimpiai projektet. Másik fontos lépés volt az Olimpiai Projekt Akciótervének (Olympic Project Action Plan) az írásba foglalása. Az Akcióterv tulajdonképpen az előző pontban bemutatott célokra épül, négy alappillére a tagok számának növelése, az olimpiai versenyforma kialakítása, a tájfutás ismertségének növelése és az IOF tagok státuszának a megerősítése. A terv mind a négy pillérhez konkrét stratégiákat javasol. Az ismertség növelésének elősegítői lehetnek a nemzetközi és regionális, több sportot felvonultató versenysorozatokon való részvétel, a külső információnyújtás és külső kommunikáció kialakítása a média felé, és a folyamatos kapcsolattartás az olimpiai szövetségekkel és más nemzeti sportszövetségekkel. Az IOF és tagjai státusza megerősítésének feltétele az anyagi források növelése, a szervezési kézség javítása és a versenyformák egyszerűsítése. Még meg kell említeni, hogy az IOF már az elején felismerte a tájfutás szakágainak különböző helyzetét az olimpiai szerepléssel kapcsolatban, ezért az egyes szakágaknak más-más stratégiát jelölt ki. A tájkerékpározás még a tájfutáson belül is egy fiatal szakágnak számít, itt még nagyon korai lenne olimpiai terveket szőni. A tájfutás és a kerekesszékes tájékozódás számára a fő feladat egyelőre az Olimpiai Chartaban megjelölt taglétszám elérése, a NOB-bal csak ezután lehet érdemben tárgyalni az olimpiai sportággá válásról, természetesen eközben a feltételeket ki kell dolgozni, "olimpia-konform" sportággá kell válni. A sítájfutás esetében a legbiztatóbb a helyzet, mivel ez a szakág teljesíti a létszámkritériumokat, és a Téli Játékokra való bekerülésért kisebb a konkurencia. A 2002-es Salt Lake City-i olimpián való szereplés érdekében az IOF jelentős lobbytevékenységet fejtett ki, az IOF képviselői több látogatást is tettek a játékok színhelyén, a körülményeket megfelelőnek találták sítájfutó verseny rendezésére. Az, hogy a bíztató előjelek után a NOB mégsem adott zöld utat a sítájfutásnak, valószínűleg a túlterhelt programnak köszönhető, ugyanis a Soldier Hollow-i arénában (amely a sítájfutás helyszínéül is szolgált volna) 16 nap leforgása alatt 22 versenyt kell lebonyolítania a rendezőknek. A 2006-os torinoi játékokon való részvételi kérelem 1999-ben be lett nyújtva a NOB-nak az IOF részéről. Azóta az IOF Sítájfutó Bizottságának kezdeményezésére a nemzeti szövetségek is erőteljes, összehangolt lobbyzásba kezdtek a nemzeti olimpiai bizottságoknál. Reméljük e kampánnyal sikerül elnyerni a NOB kegyeit is, és Olaszországban már megtalálhatjuk a sítájfutást is programban.

5 A TERVEK MEGVALÓSULÁSA 1998–2001 KÖZÖTT

Az előzőekben felvázoltam az IOF 1997-98-as elképzeléseit. Ez a fejezet azt hivatott bemutatni, hogy IOF az Olympic Project Steering Group-pal karöltve az Akcióterv egyes pontjaira vonatkozóan milyen eredményeket tud felmutatni az elmúlt három évből.

5.1 AZ IOF TAGOK LÉTSZÁMÁNAK NÖVEKEDÉSE

Az Olimpiai Projekt kezdetekor 1997 áprilisában az IOF 48 tagot számlált. India, Moldova és Taipei felvételi kérelmét az 1998-as Kongresszus elfogadta, így nőtt a létszám 51-re. 1999 áprilisában az IOF Tanácsa ülésén bejelentette, hogy az 1998-as Kongresszus óta további négy ország jelezte felvételi kérelmét, Uruguay, Venezuela, Jamaica és Görögország. Ezzel a tagok száma két év leforgása alatt mintegy 17%-kal növekedett. Azonban így is kicsit erőltetettnek tűnt az eredeti terv, miszerint a létszám 2002-re eléri a bűvös 75-ös határt, ezért az IOF Tanács e cél elérését 2004-re módosította. Az előbbiekben említett országokon kívül a 2000-es kongresszuson felvételt nyert Kolumbia, a Koreai NDK és Pakisztán is, így nőtt az IOF tagjainak száma a ma is érvényben lévő 58-ra.
Az újonnan csatlakozott országokban az IOF tájfutó tanfolyamokat és edzőképző szemináriumokat szervezett, ezzel is elősegítve a sportág minél gyorsabb népszerűsítését és terjedését ezeken a területeken

5.2 AZ OLIMPIAI VERSENYSZÁM KIALAKÍTÁSA

A részletek ezzel az újfajta versenyszámmal kapcsolatban 1999-ben kerültek végleges kidolgozásra, a főpróba a 2001 augusztusában tartandó Világjátékok lesznek. A tájfutó világbajnokságokon rendezett hagyományos számok férfiaknál és nőknél egyaránt egyéniben a klasszikus táv és a rövidtáv, illetve mindkét nemben a négyfős váltó. Az egyéni számokban selejtezőt rendeznek, a döntőben a 60 legjobb versenyző méri össze tudását. Ezek a számok azonban egy Olimpián ilyen formában semmiképp sem rendezhetőek meg. Az Olimpia programja eleve túlzsúfolt, ezért a selejtezőket ki kell küszöbölni, azaz a játékokon már csak az előre kvalifikált 60 (vagy 40) legjobb küzdene egymással. A klasszikus táv semmiképp sem rendezhető meg, mivel ez egyrészt túl hosszú (a győztesidő a férfiaknál 100 perc, a nőknél 75 perc), ezáltal a médiának unalmas, és az egész verseny időben is nagyon elhúzódik. A rövidtáv időben már jobban megfelel az olimpiai elvárásoknak, a győztesidő itt mindkét nem esetében 25 perc körül szokott lenni. Az Olimpia még egy ennél hosszabb, 45-50 perces egyéni versenyt is elbírna, azonban kisebb módosításokat itt is be kellene vezetni. Ajánlatos lenne a rajtidőközök csökkentése és a páros rajtoltatás, ez időben is lerövidítené a versenyt, és a média, illetve a nézők számára is izgalmasabbá tenné azt. Az együttfutás kiküszöbölhető lenne hurkos pályák tervezésével, azaz az együtt rajtoló két versenyző két különböző kis pályára kezd, majd teljesíti a másik hurkot is. Ennek további előnye, hogy a versenyzők egy bizonyos helyen többször is áthaladnak, itt jól ki lehetne építeni egy média-pontot. Egyesek támogatják a tömegrajtos egyéni verseny bevezetését pályakombinációkkal. Ennek előnye, hogy az első célba érkező a győztes, ez átláthatóbbá teszi az egész versenyt. Azonban ez a megoldás nehezen kivitelezhető, mert a pályakombinációk által a versenyzők különböző pontokat fognak, és teljesen azonos nehézségű kombinációkat lehetetlen kitűzni.
A váltóverseny már most is a leglátványosabb, legizgalmasabb forma, azonban olimpiai számként itt is nélkülözhetetlen néhány módosítás bevezetése. Egyrészt a pályákat itt is jelentősen le kellene rövidíteni, futónként 25-30 percre. Másrészt a férfi és női váltók helyett az IOF négyfős, két férfi és két női versenyzőből álló váltók versenyét favorizálná az Olimpián.

5.3 A TÁJFUTÁS ISMERTSÉGÉNEK NÖVELÉSE
5.3.1 VILÁGJÁTÉKOK 2001, AKITA

Mint már az előző pontban említettem, a sportág szélesebb körű megismertetésének egyik útja a nemzetközi, több sportágat felvonultató rendezvényeken való részvétel. A legnagyobb áttörést az elmúlt években talán ezen a fronton vitte véghez a sportág: a tájfutás 2001 augusztus 15.-20. között képviseltetheti magát a japán Akitaban rendezendő Világjátékokon. A Világjátékokat az Olimpiához hasonlóan négyévenként rendezik, ám itt olyan sportágak vannak programon, amelyek még nem kaptak jogot az olimpiai szereplésre. Ezért ezeknek a sportágaknak ez egy nagyon fontos nemzetközi megmérettetés, és egyben egy lehetőség is annak bizonyítására, hogy érettek az olimpiai szereplésre is. A Világjátékokat idén fogják ötödik alkalommal megrendezni, az eseményen résztvevő sportolók száma nem haladhatja meg a 2.500-at (összehasonlításképpen a nyári olimpiai játékokon ez a szám 10.000).
A tájfutás összesen 100 fővel képviseltetheti magát a rendezvényen, ebből 80 a versenyzők, 20 pedig a hivatalos kísérők száma. A tájfutóversenyt az előző pontban leírtaknak megfelelően fogják lebonyolítani, azaz egy napon kerül sor a férfi és női egyéni versenyre, egy másik napon pedig a négyfős vegyesváltóra. Külön öröm a tájfutók számára, hogy az IOF megfigyelői szerint a verseny olyan terepen kerül lebonyolításra, amely tökéletesen megfelel mind a tájfutás fizikai és technikai elvárásainak, mind a média és a nézők várakozásainak.
A Világjátékok marketing jogai a rendezőbizottság kezében vannak, a rendezvénnyel kapcsolatosan kötött szponzori szerződésekről a nemzetközi szövetségek értesítést kapnak. A nemzetközi szövetségek is szerezhetnek szponzort saját versenyeikre, ám a szerződéskötés előtt meg kell vizsgálni, hogy az nem sérti-e az akitai rendezőbizottság érdekeit. 2000. áprilisában a Világjátékok szervezőbizottsága megegyezett a közvetítési jogokról a japán NHK tévétársasággal. Eszerint Japánban a játékok alatt minden nap 52 perces összefoglalót fognak sugározni az aktuális eseményekről. Néhány sportágat élőben is fognak közvetíteni, de arról, hogy ezek melyek lesznek, csak később születik döntés. A Japánon kívüli közvetítési jogokat a Trans World International (TWI) szerezte meg. Az 1997-es játékok alkalmával a TWI-nek köszönhetően 200 millió háztartásban követhették figyelemmel az eseményeket.

5.3.2 MARKETING, KOMMUNIKÁCIÓ, PR

Az elmúlt időszakban az IOF legjelentősebb PR kampánya a "The World of Orienteering" című könyvecske kiadása volt. Ennek a brossurának a célja a tájfutás ismertségének a növelése, ezért az IOF több mint 4000 példányt küldött szét a nemzeti szövetségeknek, más nemzetközi sportszervezeteknek, állami szerveknek, sportszergyártó és forgalmazó cégeknek, potenciális szponzoroknak és más érdeklődőknek. A tájfutó szövetség hivatalos lapja, az Orienteering World 1998-ig az IOF tevékenységéről tudósított. Ma a nemzeti szövetségek számára fontos információkat az évente 10-12 alkalommal megjelenő IOF Headlines közli, a belső kommunikáció ezen keresztül valósul meg. Az Orienteering World kicsit átalakult, nyitott a külső partnerek felé, a 3000-es példányszám közel harmadát szemináriumokon, kongresszusokon, szponzorok szerzésénél propaganda céllal használja fel az IOF. Az IOF rendezvényekről és nagyobb versenyekről is rendre jelennek meg igényes kivitelezésű tájékoztatók, versenykiírások, ezek terjesztésének fő színhelyei egyrészt a tájfutó versenyek, másrészt a tájfutást nem ismerő, külső érdeklődők bevonása érdekében az adott régió turisztikai vagy sportprogramjának reklámozásakor is helyet kapnak az effajta események.
Az előrejelzések szerint a jövőben a digitális TV és a web összeolvadásából létrejövő újfajta média meghatározó szerephez fog jutni, ezért a marketing egy másik fontos csatornája az elmúlt időszakban az IOF internetes honlapja lett. 1999 végén az IOF Tanács úgy döntött, hogy együttműködési szerződést köt a WorldSport Networks Limited céggel, ezáltal a tájfutás megjelent egy több sportról is hírt adó honlapon, ahol lehetőség van a versenyek élő internetes közvetítésére is.

5.3.3 LOBBY

Az Olimpiára való bekerülés egyik szükséges és lényeges eleme a lobbytevékenység kifejtése. Az IOF ezen a területen sem tétlenkedett az elmúlt években, mivel Sue Harvey, az IOF brit elnöke először az Association on Recognised International Sport Federations (ARISF) egyik, az olimpiai törekvéseket elősegítő csoportjának lett tagja, majd helyet kapott a NOB Környezetvédelmi Bizottságában.
Ezen kívül az IOF folyamatos kapcsolatban van a NOB-bal, a nemzeti olimpiai bizottságokkal, a nemzetközi sportszervezetek képviselőivel és a jövőbeni Olimpiai Játékok illetve Világjátékok rendezőivel, és a tagországokat is a jó kapcsolatok ápolására bíztatja. Az IOF elnöke és főtitkára az elmúlt években rengeteg nemzetközi konferencián és találkozón lobbyzott a sportág érdekében.

5.4 A LEIBNITZI KONVENCIÓ

Az IOF 2000. augusztusában tartotta XX. Kongresszusát az ausztriai Leibnitzben. Itt született meg az ún. Leibnitzi Konvenció, amelyben a Kongresszus résztvevői kijelentik, hogy fő törekvésük a tájfutás ismertségének növelése és új területeken való terjesztése, a már meglévő területeken még több ember megnyerése, és ezáltal a tájfutás eljuttatása az Olimpiai Játékokra. E célok elérésének a fő eszközei a vonzó és izgalmas tájfutó versenyek rendezése, amelyek mind a résztvevő versenyzők, a hivatalos személyek, a média, a nézők, a szponzorok és a külső partnerek szempontjából kiemelkedő minőségű események. Másik fontos eszköz az IOF rendezvények vonzóvá tétele a TV és az Internet számára.
Mint a fentiekből látható, a Leibnitzi Konvenció végülis az eddigi törekvések pontosítása, kiegészítése. Hogy mégis nagy a jelentősége, az a tagok egyhangú kinyilatkoztatásában rejlik, amely nagyon fontos szempont a NOB számára.

6 JÖVŐBELI ELKÉPZELÉSEK

A tavalyi leibnitzi kongresszuson és azóta is felmerült pár újabb elképzelés, amely a jövőben elősegítheti a tájfutás fejlődését és az olimpiai részvételt. Ebben a pontban ezeket az új, mostanában felmerült törekvéseket próbálom sorra venni.

6.1 A PARKTÁJFUTÁS BEINTEGRÁLÁSA AZ IOF PROGRAMJÁBA

Ez a kérdés a Park World Tour (PWT) szervezetének létrejötte óta mindig téma volt az IOF berkein belül. A PWT mozgalom a `90-es évek közepén született az IOF-től függetlenül, de annak támogatásával. A PWT célja a nemzetközi tájfutás ismertségének növelése főleg a média és új célcsoportok körében, és a tájfutás bemutatása új országokban. Ennek érdekében a PWT 1997 óta minden évben egy tíz versenyből álló sorozatot rendez, amelynek résztvevői a mindenkori 25 legjobb férfi illetve ugyanennyi női tájfutó. A versenyek általában városi parkokban, lakótelepeken, város közeli kis erdőkben zajlanak rengeteg nézővel, tévékamerákkal, sajtótájékoztatókkal megtűzdelve. A versenyek győztesideje 12-15 perc, az egész esemény (női és férfi verseny együtt) másfél - két óra alatt lezajlik. És hogy az élversenyzők számára is vonzó legyen a részvétel, a tájfutásban meglepően magas pénzdíjazás jár mind az egyes versenyek, mind az összetett eredmények után. Ezt az anyagi hátteret a PWT fő szponzora, az Ericcson segítségével tudja biztosítani.
2000-ben az IOF nyomására a PWT fuzionált a Világkupával, tavaly rendeztek ebben az ultra-rövidtávnak elnevezett számban világkupa futamokat. A 2000-es kongresszus végül hosszas vita után úgy döntött, hogy a 2001-es finnországi világbajnokságon a szám szerepelni fog a programban, és ezentúl minden második évben a világbajnokságokon megrendezésre kerül.
A parktájfutás ellenzői azzal érvelnek, hogy ez a forma már nem elégíti ki a klasszikus tájfutás alapfeltételeit. Ám azt be kell látni, hogy a parktájfutás is magas szintű fizikai és technikai feladat elé állítja a versenyzőt, ennek a versenyformának a létrejöttét a környezet követelte meg, és a jelenlegi helyzetben, a jelenlegi célok eléréséhez ez az ágazat lehet az egész sportág zászlóvivője.

6.2 EEP: ELITE EVENTS PROGRAMME

Az EEP a tájfutást az élsportolókon keresztül hivatott terjeszteni és népszerűsíteni. Ezért a program fő céljai a találkozás, a folyamatos összemérettetés, a címekért és dicsőségért való küzdelem biztosítása a legjobbak számára, a közönség és a média érdekeinek megnyerése, a szponzorok figyelmének felkeltése, a sportolók számára az elismertség és a hírnév megszerzésének a lehetősége.
Az IOF ezt a programot minden korosztályra (felnőtt, junior, szenior) és minden szakágra szeretné kiterjeszteni. A korábbi nemzetközi bajnokságok, a világbajnokságok, világkupa futamok továbbra is megmaradnának, sőt, az IOF megpróbálna ezeknek az eseményeknek nagyobb szponzori- és médiatámogatottságot szerezni. Ami újdonság lenne a korábbiakhoz képest, azok az Elite Events Programme keretében évente megrendezendő regionális világversenyek lennének. Ám hogy emiatt a nemzeti versenyek színvonala se csökkenjen, az EEP rendezvények évente maximum húsz napra korlátozódnának.
Az EEP program még csak kialakulóban van, ezzel kapcsolatban végleges döntés az idei augusztusi Elnöki Konferencián várható. Ám a koncepció lényege már most kivehető: olyan sztárok kinevelése és felfuttatása, akik a sportág érdekeit képviselni tudják, és el tudják adni a sportágat a kívülállóknak.

6.3 INTERNET, GPS

Az Internet ma már mindennapi életünk része lett, az IOF sem akarta elszalasztani a világhálóban rejlő lehetőségeket, ezért alakított ki egy Internet stratégiát. Az Internet kommunikációs és promóciós céloknak kiválóan megfelel, ennek jegyében köttetett a már korábbiakban említett szerződés a Worldsports Network Ltd.-vel. Sajnos az nem volt előrelátható, hogy ezt a céget rövid úton felszámolják, ezért az IOF Internet stratégiájának pontos körvonalazásában egyelőre a kivárás taktikájára helyezkedett, addig is folyamatosan karbantartva és fejlesztve a www.orienteering.org alatt található honlapjukat. Az Internet stratégia kialakítására csakúgy, mint az EEP bevezetésére az IOF 2000 végén külön munkacsoportot hozott létre.
A műholdas GPS rendszert eddig főleg térképkészítésre használták a tájfutásban, ám a jövőben elterjedni látszik egy másik alkalmazási lehetőség is: a versenyzők helyzetének pontos figyelemmel követése az erdőben. Technikailag ez ma már megoldható, és ez a nemrégiben bevezetett elektronikus pontérintési rendszerhez hasonlóan újabb óriási lehetőségeket tár fel a sportágban: az erdőben zajló verseny végig figyelemmel követhető lesz akár egy nagy kivetítőn a célban szurkoló nézők számára, akár a tévében vagy az Interneten. Ezt a rendszert néhány kisebb versenyen már kipróbálták, a nagyközönség előtt először az augusztusi Tájfutó Világbajnokságon fog vizsgázni.

7 ZÁRÓ GONDOLATOK

A címben felvetett kérdésre pontosan sajnos még nem tudjuk a választ. A sítájfutás számára a 2006-os szereplés reálisnak látszik, a tájfutásnak még várnia kell valószínűleg 2012-ig, bár ez nagyban függ az Olimpia helyszínétől is.
Az IOF törekvései egyértelműek, az elmúlt négy évben rengeteg pozitív változáson ment keresztül a sportág e nemes cél, a legrangosabb sporteseményen való szereplés érdekében. Az IOF az elmúlt évek munkájának gyümölcseként idén kapott egy nagy lehetőséget, ez a Világjátékokon való részvétel. Ez egy lehetőség a sportág eladására a médiák felé, szponzorok bevonására, a tájfutós legjobbjainak elismerésére és megismertetésére, és nem utolsó sorban bizonyításra a NOB felé. Úgy gondolom, hogy az akitai szereplés sikere vagy kudarca nagyban meg fogja határozni a további utat a sportág olimpiai tervei, és ezáltal a sportág fejlődése számára.
Véleményem szerint ha az IOF folytatja az 1997-ben elkezdett munkát, folytatni tudja a már elkezdett fejlesztési projekteket és a körülményekhez igazodva, vagy akár preaktív módon a környezeti változásokat megelőzve mindig új ötletekkel tud előállni, akkor bő tíz év múlva a tájfutás a maitól kicsit különböző formájú, ám széles körben ismert, médiabarát sportág lesz És akkor már nem mint az ún. "kis sportágak" tipikus képviselőjeként fogunk írni és beszélni róla.

IOF Headlines 2001/1, 2001/3
IOF Headlines 2000/1, 2000/4, 2000/6, 2000/7, 2000/9, 2000/12
IOF Headlines, 99/7, 99/8, 99/10, 99/11
IOF Headlines, 98/1, 98/2, 98/4
Az IOF XX. Kongresszusának jegyzőkönyve, 2000. augusztus, Ausztria
Az IOF XIX. Kongresszusának jegyzőkönyve, 1998. július, Portugália
Notes of Presidents' Conference, 1999. augusztus, Skócia
Notes of Presidents' Conference, 1997. augusztus, Norvégia
IOF körlevelek, 1997-2001
The Olympic Project: status report, 1998-2001
IOF költségvetések, pénzügyi előrejelzések, 1997-2001
IOF: Elite Orienteering Guide, 2001
IOF: Statues of the International Orienteering Federation, 2000
IOF honlapja, www.orienteering.org