A GPS technika alkalmazását és rohamos elterjedését ma már az élet számos területén láthatjuk. A rendszer fejlődése a térképészetet is érinti, így topográfiai felméréseken túl, már geodéziai célú felhasználás is lehetséges. A GPS mérések pontossága azonban alapvetően visszavezethető a rendelkezésre álló eszközök megbízhatóságára, amely természetesen összefüggésben van azok anyagi költségével. Hazánkban a tájfutó térképek előállításához nincs mód drága módszerek bevezetésére. Diplomamunkámban egy olyan gyakorlatban alkalmazható módszert dolgoztam ki, mely lehetővé teszi a GPS mérésék hatékony felhasználását a tájfutó térképek készítésének folyamatában, és a hozzá szükséges eszközök is elérhetők.

A második fejezet rövid áttekintést ad a tájfutó sportág által használt térképekkel szemben támasztott követelményrendszerről, és a térképek készítési folyamatairól. A terepbejárás során felmerülő problémák, alaptérkép hiányossága felveti a kérdést, hogyan támaszkodhatunk a GPS mérésekre a terepi helyesbítés során.

A GPS helymeghatározó rendszer térképészeti célú felhasználásakor már csak a rendszer végtermékére, vagyis a meghatározott földrajzi helyzetre, és a hozzá tartozó attribútumra van szükség. Ahhoz, hogy a terepi észleléseket gyakorlatban végre tudjuk hajtani, és eredményeit fel tudjuk használni, ismernünk kell a rendszer elméleti alapjait, és tisztában kell lenni néhány idevágó technikai fogalom jelentésével, melyek a 3. fejezetben találhatók.

Hogyan értékeljük, ítéljük meg és kalibráljuk az ismeretlen területen mérési eredményeinket? Az alkalmazhatóság és annak körülményei jól tisztázhatók a területre eső ismert koordinátájú pontokra támaszkodva, ott ellenőrző méréseket végezve, majd a tapasztalatok kiértékelése útján. Az 5. fejezet a kiválasztott mintaterület környékén található három referencia pontokon végzett észlelések alapján, a minták normális eloszlás-függvény vizsgálatával, majd pedig az erre alapozott megbízhatóság vizsgálatokkal értékeli a rendelkezésre álló műszerek alkalmazhatóságát.

A kidolgozott módszer gyakorlati használhatóságát az általam már korábban feltérképezett Galuzsnya-tető térkép területén vizsgálom, a GPS mérések eredményeit összehasonlítva a korábbi térkép adataival. A 6. fejezetben fény derül arra, hogy a hagyományos terepi helyesbítési módszerbe milyen típusú, és milyen mértékű hibák csúsznak be, melyek GPS alkalmazásával elkerülhetők lennének.

A GPS alkalmazása a korábban említett előnyei mellett azonban nehézségekbe is ütközik, de véleményem szerint gyökeret tud verni a tájfutó térképek készítésében. Úgy látom, hogy az igényes térképek előállításához elengedhetetlen egzaktság, nagyobb pontosság elérésének lehetősége mindenképpen adott. A terepi munka kibővül a GPS mérések által, de azok eredményeinek felhasználása a későbbi terepbejárást egyszerűsíti és meggyorsítja. Rohamos, széles körű elterjedésével ugyanakkor nem számolhatunk, mert a tájfutó térképeket készítők nem feltétlenül térképész szakemberek, így hátránynak mondható az a tény, hogy a módszer alkalmazása komoly térinformatikai és térképészeti szaktudást igényel. Másrészt a vevőberendezések, szoftverek, bázisadatok komoly anyagi hátteret kívánnak.

Diplomamunkám elkészítésében nagy segítséget nyújtott az ELTE Térképtudományi Tanszék oktatóinak tanácsa és segítő támogatása, melyért ezúton fejezem ki hálámat. Köszönöm továbbá a Kerti's Kft. és a Compass Sport Bt. szíves segítségét, hogy a méréseimhez használt GPS vevőket és hozzájuk tartozó technikát rendelkezésemre bocsátotta. Referenciaméréseim kalibrálásában komoly segítséget jelentett az MH TÉHI adatközlő támogatása, az utófeldolgozáshoz szükséges bázisadatokat pedig a FÖMI penci obszervatóriumának köszönhetem.